Erre a legjobb hely az otthon biztonsága. Keresd a lehető legjobb okot a nem megfelelő viselkedés mögött. Ha a gyermeked olyat tesz, amit rossznak látsz, keresd meg, milyen impulzus vagy szükség lehet a viselkedés oka. Lehet, hogy például több információra van szüksége, mit vársz tőle, vagy éppen egyszerűen csak éhes. A gyerekek nem mindig tudják kifejezni, mit éreznek vagy gondolnak, még kevésbé ezt összefüggően kifejezni. Ünnepeld és támogasd a lelkesedését. Lehet, hogy olyan dolog érdekli majd, ami téged nem, legyen szó sportról, hobbyról, zenéről, vagy bármi másról. A legfontosabb, hogy tiszteld és támogasd az érdeklődését, a lelkesedését. A mára fókuszálj, ne a holnapra. Gyermeked gyermekkori tapasztalataira koncentrálj, ne arra, hogyan halad a felnőttkor felé. Olyan iskolát válassz, ahol élvezi a tanulást, ne olyat, ami a lehető legjobb bizonyítványt adja neki. Bízz magadban. Az elég jó szülőség a szeretettel, türelemmel és empátiával együtt tényleg elegendő.
Konrád, a programozott szabályszerűség a hétköznapokban csak téblábol, mert nincsenek ösztönei, hibái és vágyai. Egyetlen vágya az, hogy teljesítsen. Bertuska sem illeszkedik jól a társadalomba, ő azonban boldog ember, mert a vágyai és az ösztönei szerint él. Bertuska, Egon és Konrád semmilyen szempontból nem alkotnak hagyományos családot. Bertuska valószínűleg el sem vált a volt férjétől, és semmi jel nem utal arra, hogy valaha is hozzá szeretne menni a patikushoz. A "szülők" tehát nem élnek együtt, és egyikük sem vér szerinti szülője Konrádnak. Abban azonban megegyeznek, hogy pillanatok alatt nagyon megszeretik a kisfiút, és mindketten ragaszkodnak hozzá. Amikor pedig Konrád bajba kerül, tökéletes egyetértésben és valóban minden követ megmozgatva harcolnak érte. Ezért jutott eszembe Bruno Bettelheim könyvének címe, Az elég jó szülő, hiszen függetlenül mindenféle társadalmi előírástól, ők így hárman mégiscsak összetartoznak, és olyanok, amilyenek. A cikk folytatása a Meseutcán olvasható.
Az anyák szeretetet, félelmet, nevetést és ellentmondást is felidézhetnek bennünk. Az anya szerepe kultúránkban sok nő számára elsődleges, de nem mindenkinek. A legtöbb nő az anyaságot személyes és társadalmi küldetésnek tekinti. Mi, mint a társadalom nagyon gyorsan megítéljük és elítéljük azokat az anyákat, akiknél úgy érezzük, saját szükségleteik fontosabbak a gyermek érdekeinél. C. G. Jung szerint minden ember olyan képességgel születik, hogy felismerjen, keressen, és kapcsolódjon egy anyához, vagy egy anyafigurához, aki biztonságot, védelmet, törődést nyújt. Ma már tudjuk, hogy a szülő és a gyermek közötti korai kötődési tapasztalatok formálják az idegrendszerünket, segítenek felnőtt éveinkben az érzelmek szabályozására való képességünkben, és ha ezeket a jó tapasztalatokat nem kapjuk meg, az kihat egész életünkre. Az anya hatása mélyen befolyásolja hosszú távú jóllétünket. Az elég jó anya Az anyák túlnyomó többsége hibáikkal együtt "elég jó", ami azt jelenti, hogy érzékeny és empatikus a gyermekkel szemben, és törekszik arra, hogy biztosítsa a gyermeke számára a jóllétét, az önmegismerést és az érzelmi stabilitást.
Önmagunk belső szabadsága, és annak tükröződése gyermekeinkben Dr. Vekerdy Tamás gyermekpszichológus neve mindenki számára ismert. Előadásai során olyan gyermeknevelésben hasznos tanácsokat, trükköket tanulhatunk, amelyeket azonnal ki is tudunk próbálni a gyerekeinket. Most az Ő előadására hívunk titeket! A gyermeknevelés nem egyszerű feladat. Sokszor érezzük azt, hogy biztosan lehetne másképp is csinálnunk bizonyos dolgokat, de gyakran mégis a szokás hatalma uralkodik felettünk, és nem tudjuk, hogyan lehetne másképp.... Olyan kérdések körül forog majd az előadás, mint pl: Vajon a gyermek valóban a szülők visszatükröződése? Nevelési módszereink, mutatott példáink mennyiben befolyásolják gyermekeink későbbi életét? Vajon a popkultúra, a barátok és ismerősök, vagy a szülő elsősorban gyermeke jövőjének formálója? És mi a helyzet a szülőkkel? Miként lehetünk elég jók gyermekeink számára? Egyáltalán miben mutatkozik meg az "elég jó" fogalma? Érzelmi intelligencia, és érzelmi biztonság. Milyen módszerek állnak rendelkezésünkre ezek fejlesztésére és elmélyítésére?
De a jóból is megárt a sok. A szándék jó, de... Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének, és nincs ez másképp a helikopter-szülők esetében sem. Sajnos a túlságos gondoskodásnak ára van. Bizonyos helyzetekben és egy bizonyos egészséges határig a szülő jelenléte, segítsége hasznos, ám az állandó bevatkozás több kárt okoz, mint hasznot. Elsősorban tini korban a helikopter-szülő viselkedésével nem készakarva korlátozza gyermeke szabadságát, sőt sok esetben zavarba hozza őt mások előtt. Ha az alábbi jellemzők valamelyike Önnél is megtalálható, ideje leszálni és csak akkor segíteni gyermekét, ha arra valóban szüksége van. Nyomában van a játszótéren. Vagy egyenesen fogja a kezét. Gyermeke el van tiltva a mászástól, a labdázástól, a homokozástól. Minden lépését Ön diktálja. Ön dönt a tanórán kívüli foglalkozásokról, szakkörökről, bizonyos tanárokat követel, sőt, az is az Ön kezében van, ki lehet gyermeke barátja. Ha gyermeke sírva érkezik haza, mert más gyerekek bántalmazták, azonnal telefonhoz kap, és oldja a helyzetet.
A tudatos szülő tudja, hogy boldog gyereket csak boldog anya nevelhet. És néha bizony a saját igényeit a gyerekei elé helyezi. Se magát, se a gyerekét nem hasonlítja másokhoz. Ez csak pár ismérve a tudatos szülőnek. És hogy miért jobb ez, mint amikor valaki mindig ösztönösen cselekszik? Szakértők szerint a tudatosságra is nagy szükség van ahhoz, hogy jobb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb szülők legyünk, és hogy a rosszul berögződött viselkedésmintákon változtatni tudjunk. Másképp is lehet ezt csinálni Ha sír a baba, ösztönösen felfigyelünk rá, mi nők. Mindegy, hogy a mi gyerekünk vagy sem, és az is, hogy éppenséggel van-e gyerekünk vagy nincs. Belénk van kódolva ez az ősi ösztön. Ahogy az is természetes, hogy szülés után beindul a tejtermelés, vagy hogy onnantól fogva, hogy gyerekünk születik, háttérbe szorulnak a szükségleteink és az lesz a legfontosabb, hogy őt védelmezzük bármi áron. Más dolgok viszont sokkal inkább azon múlnak, hogy mit hoztunk magunkkal gyerekkorunkból. Például amikor kicsik voltunk, sokat volt bekapcsolva a tv?
Járt érte az Oscar-díj és Anthony a folytatásban is tökéleteset nyújtott, igazi profi volt, és hatott a közönségre. Hatott a játékával, az intellektusával. És mi láthattuk őt Keanu Reeves partnereként, felkavarva nézhettük őt a különleges szépségű, Szenvedélyek viharában Brad Pitt mellett. És ugyancsak vele parádézott a Ha eljön Joe Black című moziban is. A magánéletében több törés is akadt. Az első feleségével, Petronella Barkerrel elváltak, jelenleg Stella Arroyave-val él. Hopkinsnak egyetlen gyermeke született, Abigail 1968-ban látta meg a napvilágot, ám vele nem tartja a kapcsolatot. Abigail kicsi volt még, mikor a szülők elváltak, nem alakult ki közöttük szoros kötelék, ráadásul Hopkins egy esetben azt mondta egy újságírónak, hogy nem bánja, hogy így alakult. Sokan azt gondolták, a 83 éves Anthony Hopkins már nem tud meglepetést okozni a filmvásznon. Tudott. Néhány napja ugyanis ismét elnyerte az Oscar-díjat az Apa című filmben nyújtott alakításáért. Egy biztos, a filmvásznon jobban alakította az apát, mint az életben, de mint tudjuk, egy művészt nem a magánélete alapján kell megítélni.
Az Oscar-díjas színész 500 egyetemista előtt vallott őszintén alkoholproblémáiról és arról, milyen hatással volt ez a korai karrierjére. Sir Anthony Hopkins a Kaliforniai Egyetem 500 diákjának beszélt az alkohol elleni hosszan tartó küzdelméről, és arról, hogyan hatott ez a korai karrierjére. "Mert ez az, amit csinálsz a színházakban, iszol. Nagyon nehéz volt velem együtt dolgozni, mert általában másnapos voltam" – mondta a színész. Hozzátette, akkor, amikor ivott, undort érzett, és egyáltalán nem lehetett benne megbízni. Sir Anthony Hopkins alkoholproplémáiról vallott Forrás: Getty Images A változás akkor jött el az életében, amikor találkozott ez nővel az anonim alkoholistáktól, aki megkérdezte tőle, hogy miért nem bízik Istenben. Ezek után soha nem érzett késztetést arra, hogy igyon, soha nem esett vissza – írja a Mirror.
Anthony Hopkins 45 évvel ezelőtt döntött úgy, hogy végleg leteszi az alkoholt, azóta egy kortyot sem ivott, erről beszélt legújabb videójában. A 83 éves színész őszintén bevallotta, hogy az alkohol miatt majdnem meghalt, de szerencséjére sikerült megmenekülnie a szenvedély fogságából. A híres színész arra biztatta a függőségben szenvedőket, hogy maradjanak erősek és álljanak ellen a kísértéseknek. "Új év jön, az idei nehéz volt, tele fájdalommal és szomorúsággal sok-sok ember számára. 45 évvel ezelőtt, ezen a napon felhívást kaptam az ébredésre. Katasztrófa felé vettem az irányt, ittam, míg majdnem megöltem magam. Kaptam egy üzenetet, amely azt mondta: élni vagy meghalni akarsz? És én élni akartam. Hirtelen jött a gyógyulás, és csodálatos volt az életem. Voltak nehéz napjaim, és néha kételkedtem, de összességében azt mondom, hogy álljatok ellen. Ma van az a holnap, ami miatt tegnap annyira aggódtatok. Ne adjátok fel, harcoljatok tovább, legyetek merészek és nagy erők fognak a segítségetekre lenni.
Azok a grimaszok, az a vészjósló tekintet, azok a halk, mégis sokkoló mondatok… Doktor Hannibal Lecter a filmtörténet egyik legfajsúlyosabb karaktere, a Bárányok hallgatnak pedig minden idők egyik legizgalmasabb filmje. 1991-et írtunk, és Jodie Foster lubickolt a szerepében. FBI-ügynököt játszott kellő átéléssel, hitelesen. Övé volt az egyik főszerep, ám a néző mégis, újra meg újra egy másik fontos szereplőre fókuszált. Lecter-doktorra. 1991-et írtunk, és Anthony Hopkins 54 esztendős volt akkor. Mondhatni, felért a csúcsra. A csúcsok csúcsára, a Himalájánál is magasabbra. Pedig akkor már elismert színész volt, megszámlálhatatlan színházi és filmszereppel a háta mögött. Az ő élettörténete nagyjából akkor kezdődött, amikor 17 esztendős lett. A walesi Port Talbotban felnőtt fiatalember már gyerkőcként példaképet választott. S nem valamelyik brit futballistát vagy zenészt, hanem Richard Burtont. Nem véletlenül. Doktor Hannibal Lecterként. Kevés félelmetesebb karakter akadt a filmvásznon. A színészóriás is Port Talbot szülötte, így aztán Anthony barátunk előtt egyetlen kép lebegett, folytatni Burton művészetét.
S magasról tett a polgári életstílus szabályaira. Első jelentős filmszerepe az Oroszlánszívű Richárd volt, abban a gyönyörűséges kosztümös filmben az Oroszlán télen című nagyszabású produkcióban együtt játszhatott Katharine Hepburnnel és Peter O' Toole-val. Aztán a hetvenes évek elején meghatározó élményben volt része. Először járt Los Angelesben és valósággal megbabonázta a hely szelleme és ragyogása. Ott élt jó ideig és sajnos fokozta a piálást. Olyannyira, hogy a végén kénytelen volt alkohol-elvonókúrán részt venni. Közben megnősült és nagyjából tíz évig élt Los Angelesben, az Angyalok városában, ahol természetesen filmezett folyamatosan. A rendezők, akik vele dolgoztak rajongásig szerették, bármilyen szerepet is osztottak rá. Hol lelkes fiatal orvost játszott, például az Elefántemberben, hol zsarnokoskodó hajóskapitányt a Bountyban, Az apa című film főszerepéért ismét Oscar-díjat kapott. A kilencvenes években már amerikai produkciókban is játszott, a Félelem óráiban például Mickey Rourke-val, ám az igazi áttörést a klasszikus világhírt a Bárányok hallgatnak hozta el a számára.