45: férfi egyéni verseny, negyeddöntők, elődöntők, bronzmeccs, döntő Hirdetés
Ha a finnek nem szereznek aranyérmet az olimpián, akkor a magyar olimpiai csapat már két arany megszerzésével átveheti a vezetést, hiszen ebben az esetben az egymillió főre jutó magyar aranyérmek száma 18, 276 lesz. Amennyiben a finnek egy aranyat nyernek, az ő értékük 18, 437-re módosul, amiből az következik, hogy sportolóinknak négy aranyérmet kell szerezniük, hogy 18, 482-re javítsák az egymillió magyarra jutó aranyak számát. A finnek két első helyezése esetén már hat aranyérem kell az élre ugráshoz, és nagyságrendileg elmondható, hogy minden további finn aranyra két magyar első helyezéssel kell válaszolnunk, hogy legalább a 2024-es párizsi játékokig mi lehessünk a lista élén. Az élre kerülésre minden esélyünk megvan, hiszen az 1988 óta rendezett kilenc olimpián csak egyszer fordult elő, hogy a finnek két aranyat nyertek. Kvíz: Hét kérdés az olimpiák történetéből - Tudtad? Nem tudtad?. Ezenkívül négyszer egyet, négyszer pedig egyet sem szereztek. Ráadásul az Associated Press nemzetközi hírügynökség előrejelzése szerint a finnek nemhogy aranyat, de még érmet sem fognak szerezni Tokióban, a magyarok viszont kilenc aranyéremmel zárhatják majd az olimpiai játékokat.
Yann Tiersen valószínűleg soha nem lesz képes elválasztani nevét az Amélie csodálatos élete és a Good Bye Lenin! című filmjeihez illesztett dalaitól, azok minimalista lélekemelésétől, de ezt talán még ő sem bánja. A francia zeneszerző tökéletes arányokban keveri Chopin, Erik Satie, Philip Glass és Michael Nyman világait. Zenéje színgazdag és változatos képeket rajzol, hangról hangra mesélve, fontos, könnyed és komoly pillanatokról, meg úgy általában az emberről magáról, miközben egyszerre játszik tangóharmonikán és zongorán, ha éppen arra van szükség. Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes-ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás.
Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.
Nem volt más, mint egy lázadó (ugyanakkor viszont roppant tehetséges) tinédzser, akiből senki nem nézte volna ki, hogy később komoly zeneszerző lesz. Ő nem a tipikus visszahúzódó, magának való, csendes művészgyerek volt, mint sok más pályatársa. Egyszer ezt mondta: "Nincs határ a klasszikus és a populáris zene között, azzal dolgozol, amivel akarsz. Számomra természetes, hogy több különböző hangszert, szerkezetet, hangot és zajt használok, mert az élet is pont ilyen. " És pontosan ez az, ami leírja az ő zenéjét. Ő arra ír darabot, ami éppen eszébe jut. Lehet, hogy ez éppen szimplán egy zongora, de gyakran előfordul a műveiben a harmonika és a hegedű is, valamint – itt tessék jól figyelni- a bicikli, gyerekzongora és írógép is. Igen, írógép- ami egyébként gyakorlatilag egy a dobéhoz hasonló funkciót töltött be. Gyönyörűek a zongoradarabjai is, de a "fura" művei az igazán különlegesek, amik egyedivé teszik a munkásságát. Zárásképp pedig újra magától Yann Tiersentől idéznék: "Csak játsszunk a hangokkal, felejtsünk el mindent, amit a zenéről tanultunk, egyszerűen csak kövessük az ösztöneinket. "
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Yann Tiersen. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Yann Tiersen Életrajzi adatok Születési név Yann Pierre Tiersen Született 1970. június 23. Franciaország, Bretagne, Brest Pályafutás Műfajok minimalizmus, avantgárd Aktív évek 1995-től napjainkig Hangszer zongora, hegedű, harmonika, gyerekzongora, harangjáték, gitár, mandolin Díjak Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja Tevékenység zeneszerző énekes zongorista filmzeneszerző énekes-dalszerző Kiadók Virgin EMI Mute Records Yann Tiersen weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Yann Tiersen témájú médiaállományokat. Yann Tiersen ( Brest, 1970. –) francia zeneszerző és előadóművész. Ő szerezte az Amélie csodálatos élete és a Good bye, Lenin! című film zenéjét is. Sokoldalúságáról és minimalista szerzeményeiről híres. Legtöbb művében zongora, hegedű és harmonika szerepel, de sok más hangszert is felvonultatott már; így például kedvenc hangszerei a gitár, szintetizátor és a hegedű, de egyéb eszközöket is használ, mint a melodika, xilofon, játékzongora (toy piano), csembaló, harmonika, írógép, vagy akár bicikli.
"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A fényszóró) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia: 1995 - La valse des monstres 1996 - Rue des cascades 1998 - Le Phare 2001 - L'Absente 2001 - Amélie csodálatos élete (Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain, filmzene) 2003 - Good bye, Lenin! (filmzene) 2004 - Yann Tiersen & Shannon Wright 2005 - Les Retrouvailles 2008 - Tabarly (filmzene) 2010 - Dust Lane
Élete A franciaországi Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes -ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás. Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A világítótorony) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia Stúdióalbumok 1995 – La valse des monstres 1996 – Rue des cascades 1998 – Le Phare 2001 – L'Absente 2005 – Les Retrouvailles 2010 – Dust Lane 2011 – Skyline 2014 – ∞ 2016 – EUSA 2019 – All Filmzenei albumok 2001 – Amélie csodálatos élete ( Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain) 2003 – Good Bye, Lenin!