(And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 769. o. ISBN 963-05-6800-4 Bényei Zoltánné: A babérmeggy A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. március 22. ) Taxonazonosítók Wikidata: Q788048 Wikifajok: Prunus sect. Laurocerasus GRIN: 20154 Tropicos: 27805936
Laurocerasus) fajcsoportba tartozó növényfaj. A kisebb levelű, alacsonyabb termetű változatok hazája a Balkán-félsziget, a magasabb és nagyobb levelű változatoké pedig Kis-Ázsia és a Kaukázus. Déli típusai nagy termetűek és nagy levelűek, míg északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az erdők árnyékába húzódik. [1] Tulajdonságai [ szerkesztés] Örökzöld cserje vagy kisebb fa. Nevének "babér-" előtagját azért kapta, mert fényes felületű, bőrszerű levelei a babéréhoz (Lauris nobilis) hasonlítanak. Kicsi fehér virágai tavasszal felálló fürtökben nyílnak. Termése fényes feketésbordó húsos csontár 1 maggal. A növény minden része ciánsavat tartalmaz, erősen mérgező. Balkáni babérmeggy szaporítása vízben. Életmódja, élőhelye [ szerkesztés] A sok szerves anyagot tartalmazó talajt kedveli, félárnyékos, széltől védett fekvést igényel. A tűző nap árt neki, és csak mérsékelten fagytűrő; általánosságban elmondható, hogy a nagyobb termetű fajták érzékenyebbek, a kisebbek szívósabbak. Felhasználása [ szerkesztés] Díszfának vagy (a kisebb, gazdagon bokrosodó változatokat) sövénynek ültetik, főleg szubtrópusi éghajlaton és a mérsékelt égövben — a fagyot jobban tűrő változatokat annak hideg részén is.
A Wikimédia Commons tartalmaz Babérmeggy témájú kategóriát. A babérmeggy, vagy borostyánmeggy (Laurocerasus) a szilvafélék (Prunoideae) névadó nemzetségében a cseresznye (Cerasus) alnemzetség egyik fajcsoportja. Származása, elterjedése [ szerkesztés] A holarktikus taxon legismertebb fajai a Balkán-félszigetről, Kis-Ázsiából és a Kaukázusból, illetve Észak-Amerikából származnak. Rendszerezés [ szerkesztés] Az itt megadott fajsorban együtt szerepeltetjük a babérmeggyeket és a zelnicemeggyeket. Egyes rendszerezők a zelnicéket önálló taxonként különítik el fajsor, illetve alnemzetség szintjén. Balkáni babérmeggy szaporítása vesszőről. Ezt jelentősen indokolja, hogy a tulajdonképpeni babérmeggyektől eltérően a zelnicék ehetőek — sőt, maga a zelnicemeggy (Prunus padus) egyenesen gyógynövény. Komoly probléma, hogy az interneten elérhető hivatkozások mintegy harmada zelnice, illetve zelnicemeggy néven nem ezt a fajt, hanem a vadcseresznyét jelöli — márpedig annak gyümölcse ehető ugyan, de levelei mérgezőek. [1] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Mérgező növények listája [ halott link] További információk [ szerkesztés] Babérmeggy szaporítása és metszése, Források [ szerkesztés] Magyar nagylexikon II.
A kocsányok árnyalata bármilyen lehet: fehér, sárga, rózsaszín, lila. Arenaria bíbor Ideális évelő rockeries és alpesi csúszdák számára. Ez a virág annyira szerény, hogy homokon vagy köveken megnőhet. A szárak magassága nem haladja meg a 15 cm-t, az évelő hajtások pedig bíbor színűek. A virágzatok halvány rózsaszínűek vagy fehérek lehetnek. Kis csillagok formájában készülnek. Az Arenaria június elején virágzik és késő őszig virágzik tovább. Egész nyáron virágzó, alacsony növekedésű évelők + fotó névvel. Az évelő gondozás nem szükséges, öntözni sem kell - az arenaria tökéletesen tolerálja az aszályt. Évelő krizantém Ismert és nagyon gyakori növény. Ezt az évelőt különösen kedvelik az orosz kertészek, főleg azért, mert jól tolerálja a telet. A krizantémok valamivel később kezdenek virágozni, mint a többi évelő növény - gyakran ez a nyár második fele. De ezek a virágok azon kevesek közé tartoznak, amelyek az első súlyos fagyokig folytatják a virágzást. A virágzatoknak sokféle árnyalata és alakja lehet - az évelő krizantémoknak sokféle változata van. Tanács!
Megfelelő gondozás hiányában a növények nem tudják minőségileg meghúzni a talajt, kopasz foltokra és gougeous területekre kerül sor. Az ültetés utáni első évben gyomlálást kell végezni, mivel az aktív növekedés pillanatáig nem képesek versenyezni a gyomokkal. A túlságosan száraz talaj megelőzése érdekében gyomlálást ajánlunk este vagy kora reggel. Amikor a növények erősen növekednek, megoszlanak, majd a talajtakarókat ültetik a vonzó megjelenés megőrzése érdekében. Ezeket a munkákat ősszel hajtják végre. Nincs szükség növények etetésére. Egész nyáron virágzó növények. Az öntözést csak azoknak végezzük, akiknek nedves talajra van szükségük. Ezt hetente legfeljebb egyszer kell elvégezni, és csak akkor, ha nincs eső. Táj kialakítása A talajtakaró növényeket a tájtervezés során használják sziklakertek, alpesi hegyek, gyepkészülékek létrehozásakor. Virágos szőnyegeket készítenek az utak mentén és a fák alatt is. Mivel a sziklaműveket könnyebben lehet létrehozni, mint egy alpesi hegyet, a legtöbb esetben ezt a helyszín kialakítását választják.
Van még egy másik módja is annak, hogy kategorizáljuk ezeket a növényeket, ez azon alapszik, hogy milyen éghajlaton fejlődnek a legjobban. Itt azokat a növényeket említjük, amelyek jól megélnek az olyan helyeken, ahol az évi minimum hőmérséklet nem csökken -20 Celsius fok alá. Viburnum (bangita) A viburnum a loncfélék családjába tartozik. 2-4 méter magas bokrokká fejlődhetnek, de nyírással kordában lehet tartani a növekedésüket, így pompás ragyogó zöld lombozatuk és szép rózsaszín vagy fehér virágaik teljes mértékben láthatók. Virágai illatosak bogernyőben nyílnak. A Viburnum fajok rendkívül népszerű örökzöldek, széles körben felhasználható a park- és kertépítésben. A közepesen termékeny, 5, 6-6, 6 pH-értékekkel rendelkező talaj kedvező számára. Félrányékos fekvést kedvelnek, de szívós voltuknak köszönhetően napon és árnyékban is megélnek. Prágai bangita - Viburnum 'Pragense' Edzett örökzöld gazdag májusi virágzással. Levelének és bokrának mérete is kisebb, mint a ráncoslevelű bangitáé.