(Magyarországon "Bud Spencer – Különben dühbe jövünk" címmel jelent meg – a szerk. ) Ők szerettek volna még egyet, én pedig igent mondtam, és meg is kapták. Most mindent elmondott? B. S. : Sok mindent elmondtam, de hamarosan lesz egy harmadik könyv is, ami nyilván nem életrajzinak készül, ez amolyan Bud Spencer-filozófia kötet. A filozófiám alapja, hogy "cogito ergo sum" – gondolkodni és létezni viszont csak akkor tudok, ha jóllakott vagyok. Ebből indulunk ki, illetve abból, hogy "hagyjanak engem, hadd éljem meg az életemet". Néha úgy érzem, hogy híres emberként túl nagy tömeg vesz körül, és így előfordul, hogy szeretném, ha kicsit félreállnának, és hagynának úszni. De ne gondolja, hogy zavarnak a rajongók, hiszen végtelenül tisztelem őket. Júliusban például kaptam egy levelet Kínából. (Kikiabál a házvezetőjének, hogy hozza be, a levél tíz másodpercen belül ott van az asztalon. ) Megdöbbentem, hogy ott is szeretnek engem, hogy ott is szeretik a filmjeimet. Erről eddig nem nagyon tudtam.
Király Levente, Bud Spencer Forrás: Csipő Kornélia Az évforduló alkalmából, a legendás színész, sportoló és filantróp előtt tisztelegve ezen a napon emlékprogramot rendeznek a Rákóczi úti Álomgyár Könyvesboltban, amely keretében pezsgővel, Bud Spencer tortával és embernagyságú Piedone-kartonokkal várják az érdeklődőket. 17 órától bemutatják a Piedone nyomában című könyvet, ezt követően Király Levente dedikál. A helyszínen kedvezményesen megvásárolható a könyv és a DVD is.
Arról beszélt, hogy sokkal jobban szerették Bud Spencert külföldön, mint a saját hazájában és most jön rá Olaszország arra, hogy a magyarok jobban értékelték őt. Most az olaszokon a sor, hogy hasonló dolgokat hozzanak létre – fogalmazott, hozzátéve, hogy a nyáron Nápolyban nyílik kiállítás a művész életéről és ott is szeretnék bemutatni a filmet, emellett Milánó, Genova, Bologna és Szicília is bejelentkezett, hogy vetítené az alkotást. A film a művész sokoldalúságát és egy olyan ember életét mutatja be, akitől sok mindent lehet tanulni - mondta a rendező, hozzátéve, hogy jelenleg könyvet ír Bud Spencerről, aki az idén lenne 90 éves. Azokat a történeteket írja meg, amelyek a filmbe nem fértek bele, 90 fotóval illusztrálva. Bud Spencer és Terence Hill Fotó: AFP / Collection Christophel © Tritone Cinematografica / TOTA A Piedone nyomában című alkotás az olasz színész kalandos életét, sokrétű munkásságát és pozitív életfilozófiáját mutatja be, sosem látott archív felvételekkel, családtagok, sportolók és színészkollégák visszaemlékezéseivel.
Íme, Bud Spencer felesége, Maria Amato: 56 évig voltak házasok Bud Spencert mindenki ismeri, de azt a nőt, akit haláláig szeretett, már kevesebben. Íme, Maria Amato. címkék: Bud Spencer Maria Amato család feleség Címkefelhő »
Színészként, a kamera előtt lehettem szerencsés. Ez önről végképp elmondható, hiszen sosem járt színi iskolába. B. : És nem is tartom magam igazi színésznek. Nevettető vagyok, és örülök, ha az emberek nevetnek a filmjeimen. Szeretek szórakoztatni. Igaz, hogy sportolóként láncdohányos volt? Olyan történetet is hallottam, miszerint úgy ugrott a medencébe, hogy előtte a szélén nyomta el a staubot? B. : Ez talán túlzás, de hogy az uszoda előtt állva még elszívtam a cigim végét, az biztos. Tizennégy évesen kezdtem dohányozni, és nem olyan régen hagytam abba. Sokat szívtam. Elnyomtam az egyiket, és szinte rögtön gyújtottam meg a másikat. Büszke persze nem vagyok rá, hogy sportolóként ilyen erős bagós voltam, de letagadni felesleges volna. Használja azt a zongorát, ami a nappali közepén áll? B. : Hogyne. Sokat játszom rajta. Szoktam énekelni is. Dalokat is ír? B. : Igen. Kiadja? B. : Azt nem hiszem, de van felvétel. Megmutatja? B. : Persze. (Ezen a ponton kiszól a házvezetőnek. "Sztálin! " – mondja.
Termetéből adódóan azon talán nem sokan lepődnek meg, hogy Spencer rajongott a finom ételekért: ő maga sokszor látta vendégül spagettivel Terence Hillt saját otthonában, ezen felül saját szakácskönyvet is megjelentetett Eszem, tehát vagyok címmel, mely a kedvenc ételeinek receptjeit tartalmazta (nyugi, volt ott más is a hagymás babon és a hamburgeren felül). Sajnos bármennyire is sportos alkat volt egykoron, a túlsúly okozta problémákkal neki is meggyűlt a baja. Utolsó tévés munkája a Nincs kettő séf nélkül című vígjáték sorozat volt, melyben egy séfként dolgozó egykori rendőrfelügyelőt alakított. Egy kis előétel a hagymásbab előtt 7) Feltaláló is volt Azt vélhetően sokan tudják, hogy az őt híressé tevő pofonok/ütések zömét saját maga fejlesztette ki, hiszen erről maga Terence Hill mesélt a Spencer temetése kapcsán adott interjúiban. De azt talán már kevesebben, hogy ezen felül is volt pár találmánya, melyeket be is jegyzett a szabadalmi hivatalban: tervezett egy újfajta háromcsövű puskát, egy speciális ajtózárat és egy olyan fogkefét is, amibe eleve bele volt építve a fogkrém.
Egy neoritikus utazást az emberiség különböző elmeállapotai között, amelyen keresztül önmagunkat is tisztábban láthatjuk, ahogy magát a világot is. Mivel ez nem egy mentálhigiénés lexikon, ezért ne várjunk választ a kérdéseinkre, de ha hagyjuk magunkat elgondolkodtatni, akkor kicsit közelebb kerülhetünk önmagunkhoz. Ha viszont ezt nem tesszük meg, akkor sem veszítettünk semmit, hiszen szórakoztunk egy jót. Sorra kapjuk a jeleket, hogy a magyar filmkészítéssel nincsen semmi baj, csak egy kis támogatás kellett neki, a Couch Surf pedig egy kifejezetten érdekes és rendhagyó darabja a magyar mozinak.
A kanapé motívuma is gondolatébresztő: vajon az igazság, a végső, nagy szembesítések tereként, vagy a félrebeszélések és újabb hazugságok, önbecsapások tárgyaként értelmezhető? Szinte egyik szkeccs sem ad erre egyértelmű választ: a gyerekkori traumái miatt konfliktuskerülő páciens végre a sarkára áll, ám kérdés, hogy ha a lelki problémáit okozó személy helyett valaki másra robbantja rá frusztrációit, tekinthető-e cselekedete újabb önámítás helyett feloldozásnak. A forma (dialógusok, jórészt hosszú, egyjelenetes beállítások), a motívumok és a néha valósághű, néhol kafkai, szürreális élethelyzetek miatt a Couch Surf igen izgalmas film lehetne. De sajnos a tucatnyi történetből jó, ha 2-3 valóban érdekes (ilyen az említett pszichológiai eseten kívül a dramaturgos rész vagy a Pokolban játszódó záróepizód). A maradék valahogy nem működik. Néhol a párbeszédek gyengék, semmitmondók, más helyütt a szituáció erőtlen, unalmas vagy azzá válik a gyenge színészi teljesítmények miatt (a rajongóit hármas szexre invitáló tinilány esete vagy a suta párizsi kitérő a szupersztárokat droggal ellátó kurtizánról).
Röviden: a Couch Surf minősége hullámzó, a néző figyelme gyakran elkalandozik a lapos, bárgyú jelenetek/dialógok láttán-hallatán. A film ugyan nem kifejezetten rossz, de ugyanaz a baj vele, mint a Tesó val vagy a Coming out tal: vannak benne jó poénok, de a kezdeti lendület nem tud kitartani 80-90 percen keresztül, a cselekmény gyorsan leül, sőt, mondhatni "elalszik a kanapén". Hiába a tablószerű szerkezet, a félig-meddig társadalomelemző attitűd vagy az erős főkoncepció, ha jelenetszinten Dyga Zsombor és alkotótársai nem kápráztatják el a nézőt. A magyar közönségfilm feltámadása egyelőre elmarad, várjuk a soron következő Megváltó-jelölteket. Pontszám: 6/10 Couch Surf Színes, magyarul beszélő, magyar vígjáték, 82 perc, 2013 (UIP Dunafilm) Rendező: Dyga Zsombor Forgatókönyvíró: Dyga Zsombor, Köbli Norbert Operatőr: Marosi Gábor Szereplők: Kerekes Vica (Lujzi), Hámori Gabriella (Erika), Balsai Mónika (Feleség), Nagy Zsolt (Férfi), Gyabronka József (Elnök), Anger Zsolt (Meoro), Fullajtár Andrea (Emilia), Rába Roland (Hulla), Elek Ferenc (Lakótárs), Bartsch Kata (Emma), Törőcsik Franciska (Franci) Bemutató: 2014. március 6.
Az összes sztorinak egy kanapén, vagy legalábbis annak közvetlen, párméteres környezetében kell játszódnia (ami nyilván költségvetési szempont is – az állam pénze nincs benne a Couch Surfben), és egyrészt ezen kívül az égvilágon semmilyen egyéb motívum nem köti össze azokat, másrészt viszont ezek a sztorik többségében túl együgyűek és fantáziátlanok. Pedig, ha már a kanapén kívül nincs más kapocs, akkor ennél sokkal jobban is el lehetett volna szállni az egyes szkeccsek témáját, stílusát illetően. Néhányszor azért sikerült. A Dramaturgia pl. egy nagyszerű abszurdjáték: disztópiaszerű szatirikus, jó értelemben vett röhejes rendszerkritika. Ezt ugyan pont Köbli Norbert (A vizsga és A berni követ írója) jegyzi, de a képtelen dialógus változó erőviszonyait pompásan érzékeltető beállításoknak hála rendezésileg is ez a leginkább kiemelkedő. Az említésre érdemesebb rövidek közt van még egy pszichológiai thriller, ami a kísértettörténet koncepciójával játszadozik, egy frappáns pszichiáteres dramady egy doktor és egy páciens véletlen (? )
Valódi kapcsolatok nem jönnek létre a szereplők között, jellemek nem épülnek fel a kétdimenziós kiindulási alapfigurákból, izgalom pedig az érdekes cselekmény hiánya miatt nincs. Azonban a hihetetlenül - és ez nem túlzás: tényleg nehéz elhinni, amit hallunk - rosszul és életidegenül megírt dialógusok adják meg a kegyelemdöfést az amúgy is súlyosan sebzett jeleneteknek. Elek Ferenc és Kovács Lehel jelenetében például a néző várja, hogy kiderüljön, mely klasszikus verseket szavalja Kovács Lehel, hiszen a szavak, amelyek kijönnek a száján, úgy viszonyulnak egy mai harmincas férfi szókincséhez, mint Berzsenyi Dániel összes művei egy Blaha Lujza téri falfirkához. Fullajtár Andrea egy minden ízében felfoghatatlan jelenetben olyan hiteltelen mondatokat kell, hogy mondjon egy 1920-as évekbeli dáma jelmezében egy múzeumban, ahová a húszéves bejárónőjét (Törőcsik Franciska) hozta el intim ügyeiket megbeszélni, hogy az a Leszámolás Kis-Tokióban negyedik részében is feltűnő lenne. Törőcsik Franciska a Couch Surf című filmben Forrás: UIP Dunafilm Döbrösi Laura pedig olyan stílben jelenti be igényét a kettős behatolásra, mintha egy idős úr által összeállított szlengszótárat magolt volna be futtában a forgatásra menet.
Persze van aki egyikhez sem ért, van aki csak az egyikhez és van aki mindegyikhez, Dyga Zsombor úgy látszik a legutóbbi kategóriába tartozik. Ezúttal nincs lehetőség komolyabb problémákat szofisztikáltan ábrázolni, a nézők kíváncsiságát a történet szála mentén az egekbe csigázni, hiszen ezúttal gyakorlatilag tízszer nyolc perce volt arra a rendezőnek, hogy elkápráztasson minket. Ennyi idő alatt semmi komolyat nem lehet kibontani, nem lehet bonyolult történetet vázolni, ennyi idő pont a sejtetésre elég és ezt nagyon nehéz megragadni. Dyga Zsombor kis történeteiben mindig egy kanapé körül, vagy konkrétan rajta zajlanak az események és bár minden szegmensben az emberek története a fontos, végig ott bújkál a kanapé, mint a modern történelem mindent látott nagy mesélője. Mit lehet tenni, ha cselekményre nincs idő? Hát természetesen párbeszédekkel lehet kitölteni az időt, de ebben az esetben rettenetesen fontos, hogy azok frappánsak és szórakoztatóak legyenek, hiszen ez viszi el az egész filmet.
Egyszer sem a legjobban, viszont mindháromszor máshogy. Valami nem működik, Dyga feszülten nézte a jeleneteket, apróságokat javít. Hogy tartsa a kezét, merre nézzen Anger. A felkészültségéről és kemény munkamódszeréről híres Angernek egyáltalán nem könnyű. Próbálkozik megoldani a feladatot, próbáról-próbára látszik, mit változtat. Ki van szolgáltatva a helyzetnek, és várja a reakciókat, de a stáb egy része lámpát igazít, Dyga meg az operatőrrel beszél. Kitalálják, hogy tíz centivel közelebb húzzák a kanapét. Anger rohadt magányosnak tűnik, a színésznek nagyon nehéz. Megigazítják Anger haját, így kiderül, hogy szét van nyílva a feje, ömlik ott a vér, legalábbis a karakter szétlőtt fejének vére. Dyga: Nem itt kezdődik a színvonal A forgatás után sikerült néhány kérdést feltennünk Dyga Zsombor rendezőnek, mert a forgatáson nem nagyon zargathattuk, elfoglalt volt. Miért egy dívány köré szerveződik a történet? Mi a funkciója a filmben? Mindennapi életünk egyik állandó eleme a kanapé. Évszázadok óta használjuk, olyan természetes része az összes térnek, amit az ember alkotott, hogy mára már észre sem vesszük.