védett növény 2020. 03. 08. 07:00 A zalalövői asszonyok pár évtizede még csokorba szedték és árulták a piacon a "tavaszi cikláment". A kakasmandikó ma az Őrségi Nemzeti Park féltve őrzött, védett növénye, egy példány eszmei értéke 50 ezer forint. A tatárok szerelemkeltő szerként, az oroszok epilepszia ellen használták a kakasmandikót. Kikeleti hóvirág – Wikipédia. A neve kész talány, ráadásul ahány vidék, annyiféle. A "csödei csodaerdőben" az idén már február közepén előbújt a kakasmandikó. Nem szokványos ez a korai virágzás, de a hagymás-gumós kora tavaszi növényeknek bőven elegendő, ha a fagyos napok után felenged a talaj és meg tudják szívni magukat nedvességgel. Dr. Szépligeti Mátyás botanikus, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának tagja megerősítette, hogy a kakasmandikó virágzása is egyre korábbra tolódik. Régebben áprilisban virított: erre utal, hogy Szent György virágának is hívják. Őrségi kakasmandikó Fotó: Gyöngyössy Péter A kakasmandikó a kora tavasz félénk, szemérmes virágaihoz képest maga a bohém kitárulkozás.
Coq au vin kakasból Az eredeti recept története először Julius Caesar neve kapcsán merül fel. A legenda szerint az ellenséges gall vezér a gergoviai csata előtt a császárnak egy kakast küldött, ami hadserege erejét és dühét jelképezte. Caesar másnap vacsorára hívta a hadvezért, ahol a madarat vörösborban elkészítve tálalta az ellenfelének. Az ókorban a borral készített ételek a luxus netovábbját jelképezték, és a fontos spirituális üzenettel bíró kakas elpusztításán keresztül pedig egy különösen elnyomó szimbólum került aznap este szervírozásra. A gesztus az egyik oldalnak sem jött be: a gallok másnap borzasztóan elverték a rómaiakat. A recept ezután kissé feledésbe merült, elvétve találhatunk feljegyzéseket róla a 18. - 19. századi szakácskönyvekben, mivel a kakasok húsát túl tömörnek ítélték a szakácsok, nem mellesleg a baromfiudvar urai mindig legutoljára kerültek levágásra. Ennek alternatívát kínálva olvashatunk egy 1864-es londoni szakácskönyv lapjain egy könnyed francia receptről, a poulet au vin blanc-ról.
A coq au vin az egyik legjobb francia bisztrófogás. Ez a név eredetileg vörösboros kakast takar, de egyáltalán nem ciki csirkealkatrészekből készíteni, manapság Franciaországban is ez a verzió terjedt el leginkább. Extrán vajas krumplipürét csináltunk hozzá, hűen a franicákhoz. Egy nagy lábosban felolvasztjuk a vaj felét. Hozzáadjuk az olajat és lepirítjuk rajta az egész mogyoróhagymákat. Amikor a hagymák megpirultak, kiszedjük őket és a lábosba dobjuk a 2 centis darabokra vágott szalonnát. Ezt is jó pirosra pirítjuk, majd kiszedjük. A gombát szintén a lábosba dobjuk, ha kell adunk mellé még egy kis vajat és olajat és magas lángon lepirítjuk, végül ezt is kiszedjük. A csirkedarabokat sózuk, borsozzuk és minden oldalukon magas láng felett megpirítjuk a maradék vajon. Kiszedjük a lábosból. A vékony szeletekre vágott hagymát és a fokhagymát puhára pároljuk, kihúzzuk a lábos szélére és magas lángon lepirítjuk a paradicsompürét. Megszórjuk liszttel, elkeverjük és 1-2 percig pirítjuk. A lábasba öntjük a bort és az alaplevet, felforraljuk, végül visszapakoljuk a lepirított csirkét és fedő alatt kb.
Bár se kakas, se vörösbor, a recept még így is ismerős: az étel lazább verziója kevésbé terhelő a gyomornak, és kevesebb főzési időt is igényel. Egy évszázaddal később Julia Child a Mastering the Art of French Cooking című könyvével valósággal berobban az amerikai otthonok készételekkel és színes zselétortákkal tarkított hétköznapjaiba, és egy bőséges adag vajat csempész minden átlagos háziasszony konyhájába. Jöjjön hát a recept, ami Juliának köszönhetően bekapirgálta magát a köztudatba!