A rendezői változat nagyszerűségét ugyanis némileg beárnyékolja, hogy a Director's Cut extra tartalmaiért 20, a PS5-ös frissítésért pedig további 10 dollárt kér a Sony. Kissé meredek ár ez egy DLC-ért, azt pedig a legtöbb esetben már megszokhattuk, hogy az újgenerációs frissítések ingyenesen érkeznek a korábbi vásárlókhoz – ennek fényében érdemes tehát mérlegelnünk. Aki azonban végül beadja a derekát, valószínűtlen, hogy csalódna, hiszen a bővített kiadással csak egy fokkal nagyszerűbb lett a Sucker Punch eddig is igazán kiváló játéka. A Ghost of Tsushima: Director's Cut PlayStation 4-re és PlayStation 5-re jelent meg. Ghost of tsushima teszt english. Mi PlayStation 5-ön teszteltük a játékot. Kapcsolódó cikkek 2021 legjobb játékai - szerintetek 2020 legjobb játékai - szerintünk Ghost of Tsushima teszt Húsz cím, amivel játszanod kell 2020-ban Kövesd az Instagram-oldalunkat! A Gamekapocs Instagram-oldalát azért indítottuk el, hogy felületet adjunk a magyar játékosok legjobb fotómóddal készített képeinek. Fogd a legjobb alkotásaidat, és csatlakozz hozzánk te is!
A kiegészítő terület az alapjáték közben játszódik, így nagyjából a fő questek feléig kell eljutni, hogy elutazhass az új helyre, azaz Iki varázslatos szigetére. A múlt árnyai Cusima partjainál egyre több őrülettől szenvedő emberről szerezhetsz tudomást, a halászkunyhókhoz érve pedig egy új fenyegetést fedezhetsz fel. A magát csak a "Sasként" megnevező titokzatos sámán levelére bukkanhatsz, amiből kiderülnek a főbb céljai. Nem bízik a Cusimát ostromló mongol vezérben, így más módszerekkel a környező Iki szigetét veszi elsőként célba, majd tervei szerint Batu Khán bukása után átvenné a helyét szerte a vidéken Ikitől egészen Cusimáig. Különös mérget kotyvaszt, amitől nagyon durva hallucinációi lesznek az azt elfogyasztóknak. Egy maroknyi emberből további sámánokat nevel ki, és terve szerint így uralkodna a japán szigeteken. Iki hősünk életében nem ismeretlen hely: édesapjának volt itt egy erődje 15 éve, amikor a rablók ellen próbált egy kis jólétet hozni a nagy válságba. Ghost of tsushima teszt e. Életével fizetett a kalandért, ami miatt Dzsinnek azóta is lelkiismeretfurdalása van.
A szoftver grafikája már PS4 -en is lélegzetelállító volt, viszont most mindezt 4K felbontás ban és stabil 60-as képfrissítés i rátával szerelték fel a készítők. Lehet sokaknak hiányérzete lesz a ray tracing miatt, de én személy szerint abszolút nem éreztem akkora mellberúgásnak, hiszen gyakorlatilag tükörsimán fut a játék, egyszer sem tapasztaltam semmiféle belassulást, az élményt pedig csak tovább tetézi a kontroller haptikus visszacsatolása. A rezgőmotornak hála már a menüben érezhetjük a folyamatos duruzsolást, hibátlanul érzékelteti továbbá, ha mondjuk egy virágmezőn gyalogolunk vagy a lovunkkal vágtatunk a felázott utak valamelyikén. A kezünkben érezhetjük Iki pompás aljnövényzetét és cseresznyefákkal borított erdőit, az iránytűként funkcionáló szelet, de ugyancsak profi munka eredménye, hogy az íjak felhúzásakor folyamatos lesz a ravaszok ellenállása. Ránézés nélkül tudni fogjuk a hosszút vagy rövidíjat tartjuk a kezünkbe, de tapintható lesz a mászókötél feszessége is, miközben kampónkkal éppen az utunkat eltorlaszoló akadályt fogjuk ledönteni.
Iki szigete hasonló műgonddal lett megtervezve, mint az alapjáték területei, a pompázatos növényvilágot és szemet gyönyörködtető tájakat látva azonnal elmerülünk az autentikus japán miliőben. A kellően fordulatos, kiválóan felépített sztorit a jól megszokott játékmenetbe ágyazták, amelyet pár újdonsággal is feldobtak. A mongol hordák legyőzése több kihívást fog tartogatni, ugyanis az újonnan megjelenő sámánok felerősítik közeli társaikat, a keményebb mongol katonák pedig immár fegyvernemet is tudnak váltani harc közben. Egy új képességet is kapunk a történetszál kezdeti részében: a lovasroham segítségével letarolhatjuk az elénk kerülő mongolokat hűséges hátasunkkal. A fő küldetések a jól megszokott mederben folynak, de a választható mellékküldetések sora tovább bővült párbajokkal, íjászpróbákkal, múltbéli történetek újraélésével, valamint furulyajátékkal magunkhoz csalogatható kisállatkákkal. A játékidő pedig tovább növelhető a különböző gyűjtögetnivalókkal, szóval egy DLC-hez képest elég tisztességes plusz tartalmat kapunk, amely 7-8 órára simán leköt.
A gyorsváltó már feláras extra, és alapból hülyeség egy túramotoron, de pont az ilyen hülyeségek hozzák vissza a bugit: amikor kigyorsításnál üvölt a motor, a vezető pedig nem hogy a kuplunghoz nem nyúl, de még csak a gázt sem veszi el, csak egy pöccintés a váltón, és bámm, bámm, bámm, jönnek sorban a gangok. A gyorsváltó, felfelé gangoláshoz nem kell a kuplung Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Így már elég mélyen be tud gurulni a kredenc alá a gyógyszer, a Dobogókő felé a harmadik kanyarban azon kaptam magam, hogy túrás üléspozíció ide vagy oda, elkezdtem kiülni az ívbelső felé. A váltó könnyű és precíz, a fékre sincs panasz, nagyon pontosan adagolható, a futómű meg nagyjából olyan, mint egy nem vadsportosra hangolt nagymotoré – a CB1300 és a CBF1000 jutottak eszembe. Ennek megfelelően nagy terepezéseket ne várjunk a Crossrunnertől, ez nagyon nem túraenduró, de én még ezt a crossoverezést sem értem, ez egy jó túramotor és kész – murvás úton a hekkezőig meg tényleg bármivel le lehet menni.
Adatlap Honda Vfr 800 2006 (782) Hengerűrtartalom: 782 cm 3 Őszintén? Világ életemben istenítettem. Még akkor is, amikor már jóval erősebb és nagyobb köbcentis motorokkal jártam. Ennek két oka van. Az egyik mindenképpen az, hogy volt nekem egy 1995-ös 750-es. Igaz, kicsinykét átkalapálták - maga Szoicsiro Honda sem ismert volna rá -, de még mindig meleg szívvel gondolok rá. A másik, hogy az elmúlt tíz évben a rövidke próbaköröket nem számítva inkább csak olvastam róla. És a motoros szaksajtó, legyen hazai, vagy nemzetközi, nem győzte halálra dicsérni, ami csak tovább misztifikálta elmémben a VFR-t. Az autóknál már régóta alkalmazott VTEC szelepvezérlő rendszert a motorkerékpárok között először a VFR800-ba építették be. 2006. modellfrissítést hozott, aminek természetes és szerencsés velejárója, hogy egy VFR800-ast a hazai Honda-importőr is beállított tesztmotor-flottájába. Már viszketett a tenyerem. Az elvárások - a fentiek tükrében teljesen érthetően - a sztratoszférát súrolták, aminek egyértelmű következményét a lelki dolgokban járatosak azonnal kitalálhatják: csalódás.
34 Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner 2015-ben négy hengerből és nyolcszáz köbcentiből 120 lóerőt minden fekete mágia nélkül ki lehet hozni. A Honda VFR800X Crossrunner VTEC-kel együtt is csak 106 LE, tehát mintha azért varázsoltak volna, hogy gyengébb és drágább legyen, mint amit egy alapkészlet tudna. Lehet ezért rinyálni, de akkor tíz év múlva viszont tessék kussolni, ha unalmasak és uniformizáltak lesznek a motorok – ha azt mondom, hogy 1, 6-os turbós kisdízelek kompakt autóban, akkor ugye egyértelmű, hogy mire gondolok. 13 éve mutatták be ezt a blokkot, a Honda jelenlegi kínálatában csak a Gold Wing hathengerese húzott le ennél több időt komolyabb változtatások nélkül. Kellően különleges és bonyolult ahhoz, hogy ragaszkodjanak hozzá Galéria: Honda VFR 800 X Crossrunner Tehát kellően különleges ahhoz, hogy lehessen érte rajongani, a V4-es elrendezést eleve egy kis misztikum lengi körül, erre jön még a változó szelepvezérlés és a 6200-6300-as fordulat körül érkező seggberúgás legendája.
Az ominózus fordulatszám alatt a 781 cm 3 -es motor hengerenként kétszelepesként üzemel, nyomatékos - de egyben komótos -, mint egy traktor. Mr. Hyde 6600 felett lép a színre, ekkor már összesen 16 szelep segíti a gázcserét. Megjön az erő. Teszt: VFR 800 - 2006 Kilométeróra-hitelesítés Mutatott érték Mért érték 50 km/h 48 km/h 90 km/h 85 km/h 130 km/h 117 km/h Az adatok nem hitelesek, csupán tájékoztató jellegűek. A mérést folyamatos sebességtartás mellett GARMIN GPS V delux navigációs készülékkel végeztük. A készüléket a TravelTech biztosította.
Természetesen a gyártó felé is eljutottak a panaszok, és 2006-ban érkezett egy apró modellfrissítés, ami elviselhetőbbé finomította az átmenetet. Nekem kifejezetten tetszett ez a teljesítményugrás a tesztmotorozás alatt, szerintem ez csak igazi karaktert ad a vasnak! Kedvenc útszakaszaidon szerintem egy idő után minden kanyarból úgy fogsz kiérkezni, hogy a kigyorsításon pont megjöjjön a lórúgásszerű teljesítménynövekedés! A műszerfal jól áttekinthető, az igazi teljesítmény pedig 6800 felett érkezik Ami viszont tényleg zavaró lehet, az a motor súlya, ami szárazon is 210 kg felett van – ez a mai trendnek már nem felel meg. Érezhetően küzdeni kell vele egy kicsit néhány kanyarban, mintha egy régi testes literes sportmotorral próbálnánk elfordulni egy szűk kanyarban, de azért az esetek többségére nem ez a jellemző. A VFR menet közben inkább elrejti a súlyát, és kényelmes üléspozíciójával gondtalan motorozási élményt nyújt. Az ülésmagasság nem kiemelkedően magas, a kormány se nyúlik kifejezetten magasra, így megmaradt egy kissé sportos, mégis kényelmes üléspozíció – pontosan fél távon van a túrakomfort és a sportosság közt.