Ezt bővítendő először a b/áisz-billentyűt adták hozzá (erre összhangzattanilag volt szükség), majd az esz/disz-billentyű következett. Ezután pedig a többi hiányzó módosított hangot is hozzáadták, úgymint: fisz/gesz, cisz/desz, gisz/ász. Ezen hangszerek sokáig uralkodtak, hátrányaik ellenére mindaddig, amíg meg nem jelent a mindent forradalmasító zongora. A technológia előrehaladtával pedig az elektromos hangszerek is létrejöttek. Működésük [ szerkesztés] Ezen hangszerekhez két kéz kell, mindegyik kéz egy szólamot játszik (ebből adódóan ezen hangszerek polifónikusak), hangot egy billentyű lenyomásával érhetünk el. Ennél fogva használatuk viszonylag egyszerűbb, legalábbis a vonós- és fúvós hangszerekhez viszonyítva. Viszont ebből adódnak hátrányok is: mivel közvetlenül a hangot megszólaltató berendezésekhez nem érünk hozzá (nem úgy, mint például egy vonós esetén a húrra tesszük le az ujjunkat), ezért sokkal alacsonyabb a modulációs készsége ezen hangszereknek. A mód, ahogy játszunk ezeken a hangszereken, nagyjából megegyezik.
Billentyűs hangszereknek nevezzük azon hangszereket, melyeken a hangokat egy billentyű megnyomásával érhetjük el. Ezen hangszerek tartozhatnak a húros hangszerek, fúvós hangszerek, ütőhangszerek és az elektromos hangszerek csoportjába is. Története [ szerkesztés] A legkorábbi billentyűs hangszerek az orgona, a klavikord és a csembaló, amelyek mélyen be tudták fúrni magukat a köztudatba, ellentétben a viola organistával, a vonós zongorával és tangens zongorával. Mindenesetre a történészek már megegyeztek abban, hogy az orgona volt legelőször, hisz' annak első felbukkanása már az i. e. 5. századra tehető. Igaz, ekkor az orgona vízi meghajtású volt, és hydraulis ( víziorgona) néven ismert. Az utóbbi két évezredben ennek a továbbfejlődéséből lett a mai modern templomi orgona. Egészen a 14. század közepéig nem volt kihívója, amíg meg nem jelent a clavichord, majd nem sokkal később a csembaló. Ez nem csak a másfajta építés miatt fontos, hanem mert a 15. századig csak hét billentyű volt egy oktávon belül.
Fafúvós és rézfúvós A nyugati zenében használatos fúvós hangszerek közül a trombitát, a harsonát, a kürtöt stb. a rézfúvós hangszerek kategóriájába soroljuk, míg a fuvolát, az oboát, a klarinétot stb. a fafúvósok közé. Ez a besorolás nem függ a hangszerek építési anyagától (például a modern fuvola leggyakrabban fémből készül), hanem rendszerint a tölcséres fúvókájú hangszereket nevezik rézfúvósnak és a többit fafúvósnak. Néha azon az alapon nevezik a hangszerek ez utóbbi csoportját fafúvósnak, hogy a hangsorokat ezeknél hanglyukak segítségével képezik, ami történelmileg a fából készült fúvósok sajátja volt. Ez a fajta rendszerezés egyes historikus hangszereknél zavarba ejthet, például a cink megszólaltatásának módja alapján a tölcséres fúvókájú hangszerek közé tartozik, tehát rézfúvós, ugyanakkor fából készül, és fafúvós módjára, hanglyukakkal lehet rajta játszani. Gyakran a könnyebb megszólaltathatóság érdekében kettős nádsípot illesztettek a tölcséres fúvóka helyére, így ebben a pillanatban a szó legszorosabb értelmében is fafúvóssá változott.
Fafúvós és rézfúvós A nyugati zenében használatos fúvós hangszerek közül a trombitát, a harsonát, a kürtöt stb. a rézfúvós hangszerek kategóriájába soroljuk, míg a fuvolát, az oboát, a klarinétot stb. a fafúvósok közé. Ez a besorolás nem függ a hangszerek építési anyagától (pl. a modern fuvola leggyakrabban fémből készül), hanem rendszerint a tölcséres fúvókájú hangszereket nevezik rézfúvósnak és a többit fafúvósnak. Néha azon az alapon nevezik a hangszerek ez utóbbi csoportját fafúvósnak, hogy a hangsorokat ezeknél hanglyukak segítségével képezik, ami történelmileg a fából készült fúvósok sajátja volt. Ez a fajta rendszerezés egyes historikus hangszereknél zavarba ejthet, pl. a cink megszólaltatásának módja alapján a tölcséres fúvókájú hangszerek közé tartozik, tehát rézfúvós, ugyanakkor fából készül, és fafúvós módjára, hanglyukakkal lehet rajta játszani. Gyakran a könnyebb megszólaltathatóság érdekében kettős nádsípot illesztettek a tölcséres fúvóka helyére, így ebben a pillanatban a szó legszorosabb értelmében is fafúvóssá változott.
Egy klasszikus vonós: a hegedű története A hegedű a legismertebb és legnépszerűbb vonós hangszerek egyike, melynek érdemes megismerkedni a történetével. A hangszer a 15. század környékén nyerte el végleges alakját, amit az aranymetszés szabályai alapján terveztek. A végeredmény olyan tökéletesre sikerült, hogy a mai hegedűk alig különböznek ettől a kialakítástól. A klasszikus hegedű a 16. században, Észak-Itáliában jelent meg, ezeknek az első képviselői még csak 3 húrt tartalmaztak. Az első, igazi hegedűt Andrea Amati készítette, méghozzá a Medici család számára. Az Amati család a leghíresebb hegedűkészítő családok egyikévé vált, de ugyanígy fennmaradt olyan mesterek neve is, mint amilyen a Guarn(i)eri és a Stradivari. A hegedű gyorsan elterjedt, és népszerű vonós hangszerré vált szerte Európában, így eljutott Magyarországra is, de csak a 17-18. században. A 18. században elérte végleges kinézetét a hangszer, csak a 19. században történt egy kevés fejlődés a kinézetében. Kicsit hosszabb lett a nyak, szélesebb a fogólap, újdonság volt az álltartó megjelenése is.
A tepertő többcélú felhasználása A nagy mennyiségű tepertőt nem feltétlenül tudták időben elfogyasztani. Így egy praktikus lehetőségnek bizonyult a tepertőkrém készítése, mely ráadásul mindig kéznél volt, ha megéhezett a gyermek vagy az unoka. A tepertőkrémes kenyér, a "deszka" hagymával, a nagymama feltétlen szeretetének egyik szimbóluma, hiszen nem feltétlenül kellett mindig éhesen kivárni, amíg elkészül a családi ebéd. A tepertőkrém titka A tepertőkrém elkészítése egyszerű. Mégsem sikerül általában senkinek sem olyan finomra, ahogyan a nagymama csinálta. Tradicionális magyar ételek. Ki tudja, lehet, hogy a recept titka egyszerűen a nagy szeretet, amit hozzáadott? Az viszont bizonyos, hogy a legfontosabb alapanyag a - házi, adalékanyagoktól mentes, ma azt mondanánk: kézműves, a sertés húsos hasa-aljából készült - "sült szalonna", azaz a tepertő. Ma már ilyen jó minőségű alapanyagot csak a leginkább szerencsések tudnak kifogni a termelői piacokon. Nekünk viszont nem kell aggódnunk, hiszen a mindig találunk tökéletes minőségű házi szalonnát, vagy akár tepertőt is, amelyekkel nekünk is lehetséges visszacsempészni otthonunkba nagymamáink ételeinek szívmelengető hangulatát.
Keress receptre vagy hozzávalóra 4 4. 9/5 45 perc egyszerű átlagos Elkészítés Elkészítés: A tepertőt megdaráljuk. A tojás t megfőzzük, megtisztítjuk és apró kockákra vágjuk, és hozzákeverjük a megtisztított tepertőhöz. Megmossuk, apró kockákra vágjuk és szintén a tepertőhöz adjuk a lilahagymát és a fokhagymanyomón átnyomott fokhagymát, a mustárt, a pirospaprikát és a borsot. Jól összekeverjük, és kanalanként hozzáadjuk a tejföl t. Ha nagyon masszív a krém, több tejföl t használjunk. Szeretnél értesülni a Mindmegette legfrissebb receptjeiről? Érdekel a gasztronómia világa? Iratkozz fel most heti hírlevelünkre! Tepertőkrém házilag - Ezt kend a pirítósra! | Femcafe. Ezek is érdekelhetnek Friss Mindmegette mégis fogyott! Elképesztő fogyássztori: Bernadett 80 kilót fogyott, és most személyi edző lesz MME Fogyni mindig nagy kihívás, különösen, ha jelentős túlsúllyal küzd az ember, és az egészsége a tét. Sokan jól tudják, hogy bele kellene vágniuk, de hiányzik az a bizonyos kezdő lökés. Új sorozatunkkal, reméljük, ezt sikerül megadnunk nekik: minden héten egy-egy inspiráló fogyássztorit osztunk meg a Mindmegette, mégis fogyott rovatunkban.
A tepertőkrém elkészítése házilag A tepertőkrém elkészítése nem annyira bonyolult, sokan mégsem tudják olyan finomra csinálni. Az alapanyagok nagyon fontosak, a házi, adalékanyagoktól mentes, ma kézművesnek nevezett tepertő a lelke mindennek. Sajnos nagy szerencse kell ahhoz, hogy találjunk ilyet a termelői piacon, érdemes olyat árust keresünk, aki megbízható, vagy vásároljunk háztól. Tepertőkrém hozzávalók 30 dkg tepertő, 1 db főtt tojás, 1 dl tejföl, 1 lilahagyma, 1 evőkanál mustár, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál pirospaprika, 1 kávéskanál bors, só. A tepertőkrém elkészítése A tepertőt daráljuk le, vagy turmixgépben pépesítsük. Nem baj, ha maradnak benne kisebb, ropogós darabok. Adjuk hozzá az apróra vágott hagymát, a vajat, tejfölt, mustárt, főtt tojást, a pirospaprikát, majd sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és keverjük jó krémes re. Ha túl sűrű a tepertős massza, kevés tejföllel vagy vajjal lazíthatunk rajta. Tegyük egy zárható edénybe, és hagyjuk megdermedni a hűtőszekrényben néhány óra alatt.
Sajnos, nem található a keresési feltételnek megfelelő tartalom. Próbáljuk meg újra, más kifejezésekkel. Keresés: