Remélem ezzel a bejegyzéssel sem mondok újat, de nem árt átgondolni ezeket az alapvető ismereteket. Azért sem, mert sokszor pont ezekről feledkezik meg az ember, aztán csodálkozik, hogy nem sikerült úgy közölni az információt, ahogyan azt szerette volna. A kommunikáció fajtái • Emberi • Biológiai • Állati Az állati kommunikáció mindenki számára érthető, a biológiai a növényekre vonatkozik, ezeket hagyjuk a biológusokra, és egyéb tudósokra. Ami minket szakmai szempontból érdekel, az emberek közti kommunikáció. Ennek alapvetően két fajtája van: Verbális Non verbális Azaz, szóbeli, és nem szóbeli. Az első nem igényel túl sok magyarázatot, utóbbinak azonban sok formája van, amit munkánk során mi is használhatunk, kihasználhatunk. Most röviden tekintsük át ezeket! Metakommunikáció A nem verbális kommunikáció jelrendszeréhez tartozik, mely a verbális kommunikáció kíséri. Nem önálló nyelvrendszer, nem választható el az emberi nyelvtől, de a kommunikációnak fontos kísérője, segíti a megértést.
Ősibb, régebbi a verbálisnál, ezért nehezebben kontrolálható. Ösztönös, míg a verbális tudatos. Nem egységes jelrendszer, kultúránként eltérő, adott társadalomban és kommunikációs szituációban van értelmük. Kifejezi a feladónak a címzetthez való viszonyát, a kommunikációs felek csatornához való viszonyát, és a kommunikációnak a környezethez való viszonyát
Közlő vagy feladó (aki beszél). 2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek). – A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak. 3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség) 4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek. 5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését. 6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb. ). – a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között.
Ezek teszik lehetővé az interakciót. – Jakobson e tényezők mellett a nyelvi kommunikáció alapfunkcióit is meghatározta. Ezek a funkciók a beszédben nem választhatók mereven szét, de a megnyilatkozás típusától függően egyik vagy másik előtérbe kerülhet. – A referenciális (közlő, tájékoztató) funkció a kontextussal van kapcsolatban. Nyelvi formái lehetnek az útbaigazítás, hirdetés, üzenetközvetítés, előadás stb. – Az emotív (érzelmi) funkció a beszélőnek az üzenettel kapcsolatos érzelmeit, indulatait, hangulatait fejezi ki. Nyelvi kifejezőeszközei gyakran az indulatszavak lehetnek. – A konatív (felhívó) funkció a címzettre irányul, annak befolyásolására szolgál. Nyelvi formái lehetnek a megszólítás, felszólítás, meghívás, tudakozódás stb. – A fatikus funkció a kommunikáció létrehozására, fenntartására, meghosszabbítására vonatkozik. Nyelvi megnyilvánulásai lehetnek a köszönés, megszólítás, bemutatás stb. – A metanyelvi funkció a kódra utal, a nyelv segítségével magáról a nyelvről szól a kommunikáció.