Ismertető 2020. 01. 22. 08:00:00 Korábban már megénekeltük, miért érdemes kipróbálni Shem Phillips játékait (a viking témájú North Sea trilógia és a Nyugati Királyság első része, az Építőmesterek), és ezúttal sem pocskondiázni fogunk, hanem tovább magasztaljuk e nagyszerű játéktervező legújabb szerzeményét, a Nyugati Királyság Lovagjait. A már említett nyugat-európai feudális korban járunk, királyokkal és hűbérurakkal, akik mind nagyban igyekeznek bevédeni földtulajdonukat. A címmel ellentétben a játékosok nem lovagok, hanem említett földbirtokosok szerepét veszik át a játékban, hogy minél biztonságosabb és erősebb uradalmat építsenek ki. A nyugati királyság lovagjai: Koronák városa - Könyvbagoly. A lovagok, akik nem mondják: NI! De akkor hol vannak a lovagok? Benne a pakliban. Földesúrként ugyanis körről körre egy egyéni jártasságokkal bíró lovagot fogadunk fel, hogy hathatós segedelmével megregulázzuk a birtokainkra betörni merészelő barbárokat (vikingeket, szaracénokat). Aki azt gondolná, hogy csupán ennyi a játék, és semmi több, az nagyot téved, mert a Lovagok egy számos alrendszert működtető eurógém, ahol a különböző részek egymástól eltérő módokon hatnak egymásra.
Vagy ha a hit tulajdonságunk révén papokat képzünk ki, nő a befolyásunk és így tovább, ebből már látható, hogy egyfajta láncolatban kell előre gondolkodnunk, hogy éppen melyik tulajdonságunkra van szükségünk, és hogy azzal mit kívánunk fejleszteni. Összesen hat ilyen akció áll rendelkezésünkre, szóval hamar bele lehet jönni – viszont az ötlet kétségkívül remek. A játék egy másik, hasonlóan agyégetést indukáló része a munkások sokszínűsége. Az akciók egy részéhez ugyan elég a földműves is, azonban csatába csak harcost küldhetünk, ahogy az erdőbe felderítőt, a misszióba papot, pénzt a kereskedő csinál, a bűnöző pedig… nos, ő bármit. A bűnöző a játék jokere (nem az a Joker), ő a beugró, ha a tisztességes delikvens éppen messze jár. Nyugati királyság lovagjai-középkori, városépítős játék - Társasjátékb. Természetesen a király emberei nem nézik jó szemmel, ha az alvilággal szűrjük össze a levet, a gyanú egyre mélyebbre terjedő árnyéka vetül ránk, mígnem az inkvizíció kíméletlen kézzel csap le ránk (amire senkire sem számít, nyilvánvalóan). Embereinket egyrészről a mellénk szegődő lovagok adják, másrészt a kocsma aktuális kínálata (még a földművest és a bűnözőt megértem, de a papot?
Ez részben azért számít, mert nem lehet ezeket a kártyákat újra felhasználni ilyen módon, részben pedig azért, mert a játékostáblák kiegészítő részén lévő akcióval ezeket a seregszemle kártyákat, a rajtuk lévő munkással együtt be lehet gyűjteni. A másik újítás, a játékostáblák kiegészítésén lévő 2 új akcióhely, a seregszemle és a tárgyalás. Előbbivel már a korábban említett, új kártyákat lehet begyűjteni, amik extra győzelmi pontokat érnek a játék végén, utóbbival pedig egy szintén új paklival, a nemesek kártyáival lehet interakcióba lépni. A nemeseket pedig, akárcsak a városlakókat, vagy el tudjuk küldeni egy feladat végrehajtására (ehhez pedig az új diplomácia tulajdonságot fogjuk használni az erő, hit és befolyás hármasa helyett), ekkor egyszeri, azonnali bónuszt kapunk, de a kártyát el kell dobni a játékból, vagy, felbérelhetjük őket, és akkor a képességüket tartjuk meg a játék végéig. Lényegében tehát ezek az új változtatások, és ahogy írtuk fentebb, semmilyen új mechanika nem került a játékba, amit már ne használtunk volna korábban is, a kiegészítő csupán még tovább bővíti amúgy sem kevés lehetőségeink tárházát.