Ő nem szokott fizetni. A Nő mindent ajándékba kap, az egész élete nem más, mint pazar ajándékok sora. Neki nem kell fizetnie semmiért, neki csak szépnek és odaadónak kell lennie. Ez a nő ugyanis egy szerető. S habár neki nem kell fizetnie semmiért, az életének mégis hatalmas ára van. Persze még fiatal, alig harminc éves, úgyhogy ezt most még nem tudja. Még nem fájóan magányosak egyedül az ünnepek, még nem olyan fojtogató a csend éjszakánként, még nem annyira riasztó, ha egyedül betegen az ágyat nyomja és nincs, aki leszaladjon a patikába Aszpirinért. Ő még azt hiszi, talán örökké így lesz, ahogy most van. Most ugyanis a Nő számára csak a csodás élet van: drága ruhák, ékszerek, utazások, színház és vacsorák, ötcsillagos szállodák. A napos oldal. Selyem ágyneműk, bennük sóhajok, nyögések, fullasztó vággyal teli kéj és persze hamis szerelem. És pénz. A végzet asszonya 117-121. rész tartalma | Holdpont. Rengeteg pénz, ami olyan, mint az idő, elillan, kifolyik az ember kezéből, az előbb még volt, de most már megint nincs. Pedig a szépséghez, ehhez a fajta szépséghez, sok pénz kell: fodrász és kozmetika, és manikűr és pedikűr és a plasztika és még mennyi minden más… A pénz csak jön és megy, mint a férfiak.
Debrecen - Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától. Debrecen - Mindenki meséi: fiktív történetek és egyéb írások a Hajdú Online-on, Ungvári Zsuzsannától. A szoba sarkában egy antik, kőrisfából gyönyörűen faragott, fehérre pácolt fésülködő asztal állt. Előtte az asztalkához illő, bársonnyal párnázott puffos széken egy karcsú nő ült. Dús, hosszú, kacskaringós loknikba sütött csokoládébarna fürtjei lágyan omlottak a vállára, s a selymes hajzuhatag a nő háta ívét követve, leért egész a derekáig. A hosszú ébenfekete pillák alól az izzó zöld szempár a tükörbe pillantva magabiztosan tekintett vissza a tulajdonosára és elégedett mosolyra húzódott a burgundi vörösre rúzsozott száj. A végzet asszonya hold pont hu. A finoman manikűrözött, vékony ujjak között gyakorlottan táncolt a púderecset, még néhány apró mozdulat és elkészült: a Nő. A Nő elégedett volt az eredménnyel. Mint mindig, most is tökéletes volt. Továbbra is a tükörképét delejezve lassan hátrasimított egy tincset a homlokából.
Dozmaton csatlakozott hozzájuk még egy nardai személy, akik segítségével Felsőcsatár és Narda között, a téglaégetőnél átlépte az államhatárt. Pihenőt az osztrák oldalon fekvő Csémnél tartottak egy befogadásukra felkészült házban. Két nap múlva február 20-án érkezett meg Grazba. Itthon maradt rokonai nagyon megszenvedték ezt. Elvették házukat, kitelepítették őket, édesanyja bele is halt a megaláztatásokba. Először az ausztriai Salzburgba, majd Svájcba költözött. A végzet asszonya. Ott sem volt sokáig maradása, egy év leteltével Brüsszelbe ment tovább. 1953-ban Brazíliába, São Paulóba költözött, és divatáru-üzletet nyitott. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le, ahol egy kalapszalont vezetett. Bár az Egyesült Államokban elvállalt néhány fellépést, és lemezei is megjelentek, alapvetően visszavonultan élt. Médiaszerepléseket nem vállalt. Sándor Pál filmrendezőnek azonban 1979-ben mégis sikerült vele töltenie másfél napot New Yorkban. A művésznő szégyellte korát, ezért az interjú során közeli képeket nem készíthetett róla a rendező-riporter.