(piros) A fókuszponton át beeső fénysugár visszaverődés után az optikai tengellyel párhuzamosan halad tovább. (zöld) A geometriai középponton át beeső fénysugár önmagába verődik vissza. (kék) Az optikai középpontba beeső fénysugár az optikai tengelyre szimmetrikusan verődik vissza. (lila) Most vizsgáljuk meg a képalkotást a tárgytávolság függvényében! a) t < f A visszaverődött fénysugarak meghosszabbításai a tükör mögött metszik egymást. A képtávolság negatív. A keletkezett kép: látszólagos, nagyított, a tárggyal azonos állású. b) t = f A visszavert fénysugarak párhuzamosak lesznek, nem keletkezik kép. Nem keletkezik kép. c) f < t < 2f A visszavert fénysugarak metszik egymást. A keletkezett kép: valódi, nagyított, fordított állású. d) t = 2f A keletkezett kép: valódi, tárggyal azonos méretű, fordított állású. e) t > 2f A keletkezett kép: valódi, kicsinyített, fordított állású. Ernyőn felfogható, valódi kép jön létre, ha a tükörről visszaverődő fénysugarak metszik egymást. Ilyenkor a képtávolságot pozitívnak vesszük.
táncelőadás, magyar, 2008. Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! "A világ: tükör. A tükör ferde szög s amit megmutat, nem is az én, hanem a maszk. A maszk se nem az Én, se nem a Te. Nem az ember és nem a világ. Az áll a tükör előtt, aki nem képes mást látni, mint önmagát. De nem önmagát látja, hanem a maszkot. Mert a tükör nem igazat hazudik, hanem hazugot. Nem a tükröt kell összetörni, hanem azt, ami a tükörben van: a bálványt. " (Hamvas Béla) A(z) Góbi Rita Társulat előadása Stáblista:
Nem maradhatnak ott az idők végezetéig, nem igaz? Elindultak a sötétség fele, de mindenek előtt megfogtak egy kék fény-lámpást, hogy világíthassanak. Szorosan egymáshoz, elindultak. Nagyon lassan, hisz Laura kivételével mindenki félt. Ahogy haladtak egy hangot hallottak. Egy éneket. Mintha egy szirén énekét hallották volna. Még nem láthatsz, de itt vagyok. S a mélyben úgyis ott vagyok. Ha megtalálsz majd meglátod, hogy rossz úton jársz s ordítod, mentselek meg azoktól, kikről e rejtély szól. S ha gyilkossággá változott, majd Jason te is meglátod, hogy tükröd mindig úgy ragyog, ahogy te ragyogtál múltadon. -Na jó, ez most mi a frász volt? -Ne rikácsolj már Sam, nem tudom. -Válaszolta Jason. -Elképzelésem sincs, de úgy érzem bajban vagyunk, nem igaz? Ahogy ott sétáltak, a barlangban egy hatalmas ősrégi kapuhoz érkeztek, amellett egy táblát találtak a barlang falában. Ez állt rajta: Ha ezt a verset olvassátok Akkor az első szinten jártok Haladj tovább, de ne mindig ott Hol a piros fény kékké változott
Imádta a pénzt és a luxust, no meg az értékes tárgyakat. -Ne hülyéskedjetek már. Azt se tudjuk, hogy hol vagyunk. És ha bajunk esik? -Elérkeztünk a csapat utolsó tagjához, Harry-hez. Mindig is nagyon gondoskodó volt. Vigyázott azokra az emberekre, akik számára fontosak. Néha még magánál is jobban félti őket. -Itt nem maradunk, Harrynek igaza van. Bajunk eshet. -Ahogy ezt kimondta el is indult a kijárat fele, azonban nem tudott átmenni. Mintha bezáródott volna. -Ez nem lehet. Nem tudok átmenni. Miért nem tudunk átmenni az isten szerelmére? -Jason most hülyéskedsz? -Kérdezte Laura meglepődötten. -Istenem, eressz ide. Biztos rosszul csinálod. -Mondta bátran és határozottan Sam, azonban neki sem sikerült átmennie. Ha átjöttünk vissza is tudunk menni nem igaz? A csapat csak állt ott tétlenül egy barlangban, ami tele volt fura, varázslatos fénnyel. Kék, sötétlila, és zöld fényekkel. Mintha egy másik bolygón lettek volna. Sosem láttak még ilyet, azonban tovább kellett menniük, hogy megtudják mit csináljanak.