Ma a Kecsketenyésztők és Nemesítők Országos Egyesülete végzi a magyar kecske nemesítését és tenyésztését. Állományának létszáma rendkívül lecsökkent, ma alig néhány százra tehető. Tulajdonságai Magyar tincses parlagi kecske Bár hivatalos tájfajták nem alakultak ki, különbséget tettek a különböző tájak jellemző típusai között. Az Alföldön a fehér színű, suta típust kedvelték, északabbra a szarvalt változat terjedt el. A hegyvidékekre a tarka, nagyobb testű kecske volt a jellemző. A parlagi kecske egyik típusa a magyar tincses kecskefajta, amely nevét onnan kapta, hogy a Kárpát-medencében háziasított kecske köztakarójának felszőreit nem köti össze fátyol és kötőszál, így a hosszú szőrszálak tincseket képeznek. Ma már csak eldugott helyeken bukkan fel olykor egy-egy példánya. Az őshonos kecske tejtermelése szélsőséges értékek között változik, a laktációs időszakban 300-500 l lehet. Szilárd szervezetű, jó alkalmazkodó képességű. Hungarikumok :: Magyar állatfajták :: Kecske. Hazánkban elterjedtebb a nemesített magyar kecske, amely szerény viszonyok között is jelentős mennyiségű tejet termel.
Parlaginak nevezik, hiszen nem céltudatos tenyésztői munka eredményeképpen jött létre. A parlagi kecske nemesítése Kovárzik Károly nevéhez fűződik, aki 1915-ben Szilágysomlyón, Szentmártonkátán és Nyárasladányon hozott létre törzstenyészetet, de ezeket a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt három év múlva felszámolták. Búr Nagy testű, izmos állat, egész habitusa a hústermelést sugallja. Magyar parlagi kecske. A kifejlett anyák testtömege 50–75 kg, a bakoké 80–130 kg is lehet. Marmagasság kifejlett korban anyáknál 60–70 cm, bakoknál 70–90 cm, a törzshosszúság anyáknál 50–75 cm, bakoknál 70–85 cm. Az állat alapszíne fehér, nyaka és feje vörösesbarna.
A kecskehús fehérjetartalma magasabb, mint a birkáé, a kalóriatartalma viszont alacsonyabb. Bár a magyar tincses nem tartozik ősi állataink közé, Szűcs László Zsolt így nyilatkozik róla: "Ez a fajta nemzeti örökségünk és okvetlenül meg kell tartani".