Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajúl? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorúlt hazádon? Berzsenyi dániel a magyarokhoz 1 2 3. Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok víperafajzatok Dúlják fel e várt, melly sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma; Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze, A szent rokonvérbe feresztő Visszavonás tüze közt megálltál: Mert régi erkölcs s spártai férjfikar Küzdött s vezérlett fergetegid között; Birkózva győztél, s Herculesként Ércbuzogány rezegett kezedben. Most lassu méreg, lassu halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik, S egy gyenge széltől földre teríttetik! Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.
Fő hangnembeli változatok: patetikus (1-2. versszak), ironikus (9-10. versszak), elégikus (13-14. versszak). A beszélő lelkiállapota izgatott, indulatoktól fűtött (ez zaklatottá teszi az egyébként szabályos gondolatmenetet). Típus a: idő-és értékszembesítő költemény. Stílus a: klasszicista. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4
Okostankönyv
(Nem látod… Nem látod…? ) II. Majd a múlt képei következnek 5 versszakon keresztül: A múltból dicső, értékes példákat sorol fel – kp. i motívuma Buda várának helytállása– A múlt vérzivataros volt, külső és belső harcoktól terhes, Budáért sok vér hullt, nem volt könnyű, de a vár ellenállt az ostromoknak, tatárnak, töröknek, belső pártviszályoknak, testvérharcoknak (ezerszer véreidet magad tiportad, sok ádáz ostrom, vad tatár, ostromló török, Zápolya öldöklő százada, szent rokonvérbe feresztő…) – mert az erkölcs még a régi volt. A témát a folytatja. Óda – Wikipédia. Büszke öntudattal – patetikusan – sorolja a múlt dicső nagyjainak nevét: Attila, Árpád A múlt a kemény helytállás, a tiszta, nemes erkölcs, a harcra és tettre kész, serény magyarság szimbólumává válik. III. 7-10. vsz Mindezek ellenpólusaként hangzik fel a komor tölgy-hasonlat: a jelen a lassú halál, a pusztulás kora. Mindennek okaiként a következőket hozza fel: belső gyengeség a jelen elpuhult nemzedéke a tiszta erkölcs hiánya a henyeség a nyelv feledése, idegenek majmolása IV.