Budapest a dualizmus korában by M Lesták
Budapest a dualizmus korában by Liza Mészáros
1867 -ben létrejött a dualizmus Magyarország és Ausztria között, ami 1918-ig maradt fenn. Ebben az időszakban a magyarok és a nemzetiségiek viszonyát többnyire a magyarok magyarosító és a nemzetiségiek önállósulási törekvéseinek szembenállása jellemezte. Magyar nemzetiségi politika [ szerkesztés] 1868 -ban született meg a nemzetiségiek számára széles körű anyanyelvhasználatot biztosító nemzetiségi törvény, Eötvös József jóvoltából. Később ezt a törvényt a magyar kormányok nem tartották be teljes mértékben és az ország nemzetiségi politikáját egyre inkább a magyarosító törekvések jellemezték. Ez főként Bánffy Dezső politikáján érhető tetten, aki szorgalmazta a nem magyar nevet viselő helységeknevek, illetve családnevek magyarosítását is. A helységneveknél később csak a hivatalos, vagyis magyar nevet lehetett használni. Az oktatás államosítására törekedtek, ahol a magyar nyelv és a magyar történelemszemlélet dominált. Az 1907-es Lex Apponyi (Apponyi-féle törvény) kimondta, hogy minden iskolában, attól függetlenül, hogy állami vagy sem, tanítani kell a magyar nyelvet.
Mivel az erőforrásokat Budapestre koncentrálták az államnak már nem maradt ereje más régiók hasonló ütemű fejlesztésére. Azonban a vidéki nagyvárosokat is érintette a dualizmus. Virágzásnak indult többek közt Pozsony, Kassa, Temesvár, Szeged és Nagyvárad.