Innen tovább a sárga-zöld-kék majd végül a zöld jelzésen közelítettük meg a Rám-szakadékot, ami megint nagyon látványos hely, mondhatni a túrák paradicsoma. Kényelmesen lehet megmászni, jól használható korlátok vannak végig, a régi láncokat mind lecserélték. Az is nagyszerű, hogy hétvégén csak egyirányú, felfele menő a forgalom, lefele vissza a Lukács-árkon keresztül lehet jönni. Így nem akadályozzuk egymást, egészen jó tempóban lehet haladni. Megszámoltuk a létrákat, megcsodáltuk a vízeséseket, fotóztuk a hatalmas sziklákat, és persze szuszogtunk az emelkedőtől. Kesztölc – Túrák – Túrák. Miután végig értünk hamarosan egy újabb forráshoz érkeztünk, ez a rész még teljesen ismeretlen volt számomra. Kellemes piknikező hely, de aztán megint emelkedő, mint a Pilisben oly sokszor. Most a Tost sziklához kaptattunk fel szerpentinen, de sajnos a pontőrünk már elment. Imre hagyott nekünk egy táblát, amit még vissza is kellett cipelnünk. (Itt megjegyzem, a beígért sört nem kaptuk meg érte! ) A sziklától lassú emelkedőn gyalogoltunk tovább a nyeregben, teljes rálátással a Vadállókövekre.
Ha kibővítenéd a sétát nagyobb túrává, érdemes felsétálni Dobogókőre, ami körülbelül 60-70 percet vesz igénybe. A Dera-patak jelenti a Pilis és a Visegrádi-hegység egymás közti határát, ami Szentendrénél torkollik a Dunába. A völgyben néhol a Dera-patak kövein vagy apró fahidakon keresztül lehet haladni, ezért esős, csapadékos időben csak gyakorlott túrázóknak ajánlatos az útvonal. A patakvölgy látogatottságát növeli, hogy végigvezet rajta az Országos Kéktúra útvonala is. Vaskapu A Pilis legmagasabb pontjától nem messze, a Pilisszentkeresztről északra vezető turistaútról jól kivehető a lyukas sziklaboltív, a Vaskapu, ahonnan csodás kilátás nyílik Dobogókőre. A diadalív egy valamikori hévizes barlang látványos maradványa: mivel a Pilis jól karsztosodó mészköve számos barlangot rejt, a víz szénsavtartalmával oldja a mészkövet, ezáltal réseket, járatokat, üregeket alakít ki benne, így hozta létre a sziklakaput. A Vaskapu-szurdokhoz és a Vaskapu-sziklához jelzett turista út nem vezet, ám a látvány elragadó.
Mivel nincs pontőr, útközben feladatokat kell megoldani, kódokat kell leolvasni, erre figyelni kell. Mi elfelejtettük, ezért vissza kellett menni, még szerencse, hogy Zoli magára vállalta a feladatot egy személyben. Továbbindulva a gerincről lefele folytattuk utunkat, egészen a Király kútig. Víz ugyan nem volt benne, de szép mohos volt a környezete. Egy árkon átkelve haladtunk tovább, közben erősen emelkedve a Prédikálószékig. Nem volt könnyű a sok szintet megmászni ilyen melegben, és nekem mára izomlázam is lett a fenekemben. A gerincen egy darabig éppen a Komárom-Esztergom megy és Pest megye határán vezetett az út. Közben számtalan harangvirágot, gombát találtunk, a természet csupa zöld, nagyon kellemes látvány. Nem beszélve az itt-ott kibukkanó Dunáról, amit a hegytetőről lehetett látni, mintegy panorámaként. A Prédikálószéken egy keresztet találunk, egy nagy sziklát, melyre ki lehet ülni, és gyönyörködni a kilátásban. Vannak padok, asztalok, mi is leültünk egy kicsit falatozni. Nagyon sok turistával találkoztunk, látszik, hogy a Pilis népszerű kirándulóhely.