Midőn ezt írom, tiszta az ég, péntek van, ebédidő. Ez szerintem elég ok arra, hogy mondandómat rövidre fogjam. mondod, zavar, hogy egy kalap alá vesznek mindenféle alakkal csak azért, mert ő is abban hisz, amiben te (nevezetesen hogy az oltás nincs rendben). Oké, megértem. A hívő katolikus akkor is gyónni, áldozni jár majd, ha megtudja, hogy a tisztelendő fiatal fiúkat ront meg, maximum szégyelli magát a papja helyett is. Ahogy, gondolom, talán te is szégyelled, hogy olyanokkal kerültél egy brancsba, akik beragadt a capslock-kal írnak olyan mondatokat, amikben különválik az igekötő az igétől. Ennél te cizelláltabb, műveltebb, intellektuálisan rafináltabb vagy, és én ezt elfogadom. 2. Azt mondod, az egész oltakozósdit rád kényszerítik, pedig te szabad ember lennél. Szaké és szakáll. Rossz hír: nem vagy szabad, és szerintem ennek néha kimondottan örülsz is. Megteheted – ha már a test szabadságáról beszélünk – hogy betöröd a másik ablakát vagy kikaparod a szemét, ha feldühített, levágod karját, ha meglopott.
Amelynek állásfoglalása egyaránt érintheti az EU-jog és a nemzeti jog primátusát, illetve az EU-bíróság és a nemzeti alkotmányok, további az utóbbiakért felelős nemzeti bíróságok viszonyrendszerét. Konkrétan, a tavalyi karlsruhei EKB-döntés idején számos kommentár felvetette, hogy amikor a német alkotmánybíróság hatáskörtúllépést vélt megállapítani a luxembourgi bírói testület döntése kapcsán, akkor ennek mérlegelése azt a kérdést is exponálta, hogy ha a nemzeti bíróságoktól elvitatják az uniós jog megkérdőjelezését, akkor EU-szinten egyedül a luxembourgi bíróság marad, mint ez utóbbi megítélésének végső illetékes és legitimnek minősített fóruma. Indul az uniós közösségi pénzfelvétel, az első kötvénykibocsátás 10 milliárd eurós lehet - Infostart.hu. Miközben látszólag nem tartozik elszámolással senki felé. Ennyiből már tavaly többen valószínűsítették, hogy az EU-alapszerződés, illetve az ennek betartását szavatoló-EU bíróság, valamint ennek lehetséges hatásköri korlátja, mindennek értelmezése hamarosan élénk vita tárgyává fog még válni EU-jogi és nemzeti alkotmányjogi fórumok között. A mostani bizottsági eljárás sokak számára mindennek startlövését is jelenti.
Valójában a Bizottság médianyomást gyakorol ilyenkor, midőn a szerződéstől való vélelmezett (jogállamisági) eltérés kapcsán, az adott eljárás egyes munkafázisait külön elnevezésekkel is kidekorálja. (Más kérdés, hogy az a joga, hogy számon kérje az általa netán azonosítottnak vélt eltéréseket az alapszerződés konkrét kitételeitől, önmagában ettől még így is érvényes marad. A lényeg, hogy 2014 óta jogállamisági ügyekben ezt így teszi. ) Érdekes volt megfigyelni, ahogy a Lengyelország ellen indított bizottsági jogállamisági eljárás ("mechanizmus") kapcsán – eddig ez az egyetlen, amit a brüsszeli testület a 7. cikk szerinti eljárás szakaszába léptetett és átadta az ügyet az EU-tanácsnak – a lengyel kormány visszatérően azzal érvelt, hogy az alapszerződés nem ismer semmiféle "jogállamisági kérdést", meg "jogállamisági véleményt" (vagy "jogállamisági ajánlást"), hát jog szerint nem is kell tudomást vennie róla. Más szóval, a lengyel kormány nem tekintette érvényesnek a jogállamisági mechanizmus hangzatos nevű szakaszait, amivel szakértők szerint annyiból azért maga is tévútra keveredett, hogy ha az elnevezést nem is tekinti legitimnek, a Bizottság "szerződés őre" szerepköréből fakadó vizsgálati funkcióját így sem vitathatják el a brüsszeli testülettől.
szól eredetileg, ami a vízbe dobott kő keltette hullámmozgás természetéhez lehet csak hasonlatos ("S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom... "). Mindaz, ami globalizáció a nagy földrajzi fölfedezésekkel indult 500 évvel ezelőtt, ez vett rohamosabb menetet a XIX-XX. század fordulóján, aztán a hatvanas években, s még inkább 1990 után, s ettől, ennek sugallt "értékvilágától" nem tudunk szabadulni, mi, gyarló emberek. Mert kell a siker, az annak hitt alkalom mámora, itt is, ott is, a futballban is. S kell ehhez a változás által fejünkbe vert normakövetés kényszere, szavakban (motiváció, top, gólpassz, stat, párharc, játékperc s egyebek), mozdulatokban (az ugrálásban, vagy ahogy a műsorvezető "tergyegeti" szét és össze a kezét szüntelenül), s még a lélegzetvételünkben is talán. Tiltakozhatunk, a jól, jobban élni parancsának megfelelve majd' mindenki e sodorhoz igazodik végül valahogy, Infantinótól a mezei szurkolóig. Az ember mindig "többet" akar, több és töményebb örömet, ilyen-olyan "kielégülési" alkalmat mindenáron, amit – így hiszi – csak az élmény esélyének sűrítése hozhat el, az (át)alakítás vezérlőinek ama "fogható" ténnyel (is) a végén, amit a föníciaiak találtak ki több ezer éve már.
De azért ha lehet, ilyet mégsem művelsz. Nemcsak azért, meg megbüntetnek érte, hanem mert te sem érzed korrektnek, ha valaki dühében neked ront, elgázol a zebrán vagy megüti a gyerekedet a szabadsága nevében. Ezt hívjuk konszenzusnak, és igyekszünk is betartani, mert mindannyiunknak így jó (szerintem neked is). Ahogy már sokszor, sokan mondták: a vírus nem magánügy, egymástól kapjuk és egymásnak adjuk át, és a Covid énszerintem, nem kérdezi meg, amikor beköltözik a szervezetedbe, hogy te most szabadsághívő-e vagy netán inkább konteós, illetve hogy akinek átadod, mi a krédója ezügyben? 3. Azt mondod, az oltás az Big Pharma (alattomos, sötét erő) ami ellen éles ésszel és kritikai érzékkel lehet csak védekezni. Én erre azt mondanám, hogy szinte minden Big. Az áram, ami a laptopodat működteti (hiszen "villanyt" a nagy szolgáltatók veszik a tőzsdén), a repülő, ami messzi, egzotikus városokban rendezett koncertre, színházba, konferenciára vagy éppen nyaralni visz (a légitársaság sem karitatív szervezet), az étel, amit megeszel, az ezo-bio-öko cuccaid (remélem, feltűnt már, a nádcukor vagy a vitamin is mekkora üzlet!