Akkor vadulnak csak igazán el az események, amikor Sofie-nak az ártatlanságát, a tehetségesen gitározó Jan-Johannak meg az ujját kell feláldoznia. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség. Csak Pierre marad flegma. Kineveti a kamaszokat, akik ilyen áldozatokra képesek, csak hogy megtalálják az "értelmet". Az osztálytársak éjszaka brutálisan bosszulják meg közönyét. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Kortárs Ifjúsági irodalom Miért ne valljuk be rögtön, hogy nincs semmi, aminek lenne értelme, és akkor legalább élvezhetjük azt a semmit, ami van? 28. Janne Teller: Semmi - Moha olvasónaplója. oldal A jövő olyan lesz, amilyenné alakítjuk. 150. oldal Minden egyes alkalommal, amikor nevettem vagy mosolyogtam, arra kellett gondolnom, hogy hányszor fogok még sírni ugyanezzel a szájjal és szemmel. Aztán a szemem egy szép napon csukva marad, és mások fognak sírni meg nevetni, de akkor én már a föld alatt leszek. 148. oldal Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. 7. oldal Iskola nélkül vakáció sem lenne. 9. oldal Minden mindegy!
Megengedett bárki számára is az, hogy a mások számára fontos dolgok – legyenek azok bármilyen természetűek – jelentőségét, értékét megkérdőjelezze? Rövid és velős – akár ezzel a közhellyel is jellemezhetnénk a regényt, amelyet a tizenévesektől kezdődően minden korosztály képviselőinek érdemes elolvasnia. Lehetőleg még azelőtt, mielőtt építeni kezdené saját életében a Fontos Dolgok Halmát. Janne teller semmi kritika. A Semmi 2000-ben jelent meg Dániában, ahol előbb nagy vihart kavart, majd felkapottá vált: megjelenése után botránykönyvnek minősítették és betiltották, majd egy év múlva váratlanul megkapta a dán Kulturális Minisztérium Gyermekkönyv-díját, mi több, kötelező olvasmánnyá nyilvánították. Miután több nyelvre is lefordították, más országokban is díjakat kapott: 2008-ban Franciaországban a legjobb ifjúsági regénynek járó díjjal jutalmazták ( Le Prix Libbylit), az Egyesült Államokban pedig 2011-ben két díjat is kapott ( Michael L. Printz Honor Award és Batchelder Honor Award). Magyar fordításban 2011-ben jelent meg a Scolar Könyvkiadó gondozásában.
😀 Maria: Igen, ez sokszor így van, amikor nagyon jónak harangoznak be valamit. De gondolj bele, hogy sok fiatal nem olvasott hasonlót. Eszter: Persze, igazad van. Az a kérdés ezt vajon olvassák-e. Ma reggelig úgy gondoltam képtelen lennék adott esetben tanítani ezt a regényt. Már nem gondolom így. Nagyon szívesen bevinném órára. És valóban. Időközben, ahogy forgattam magamban rájöttem, hogy hihetetlenül szívesen provokáltam időnként a diákjaimat, például a felnőtteket. Janne Teller: Semmi | olvasóterem.com - az egészséges olvasás támogatója. Egészen elképesztő beszélgetések sikeredtek ebből. Hát most nagyon kíváncsi volnék mit gondol erről egy osztálynyi diák. "kétszögletű egyenes"
Hanem feltenni azt a kérdést mitől jutott a társuk odáig, hogy megingott a hite mindenben. Ki a felelős azért, hogy olyan társadalomban élünk, ami nem képes értéket közvetíteni, olyan értéket, amely túlmutat a filozófián, a relativitáson, az értelmen. A mai kort kár azért okolni, hogy elértéktelenedett minden. A baj az, hogy ez a devalváció nem tűnik megfordíthatónak. Nem fognak tudni olyat mondani, olyat mutatni, ami a kiüresedett, végzetesen cinikus világunkban ne volna kétségbevonható. És ebben rejlik Pierre Anthon ereje (és sarlatánsága), hogy mindenre van kérdése, mindent képes kétségbe vonni, s a megkérdőjelezéssel relativizálni. A Fontos Dolgok Halmaza ugyanis az azt építőknek fontos, nem annak, akinek szánják. Sofie tragédiájában sem önmagában a szüzessége feláldozása a tragédia, hanem az értelmetlenség. Beszélgetés: Eszter: Elolvastam. Változatlanul nem értem a könyv körüli hajcihőt. Mondjuk eleve sem értettem. Janne teller semmi moly. Már akkor is mondtam, hogy Pierre Anthonnak igaza van. Azóta gondolkodom, hogy adott esetben kamaszként tőlem mit tudtak volna kérni… Maria: Én akkor döbbentem meg először, amikor kiásták a kisfiú koporsóját.
A könyvet letéve, minden erénye mellett, feltettem a kérdést, oké, vége, de tulajdonképpen miről is szólt? S mit mond a mai srácoknak? Rávezeti őket bármire is? Félek, igen: arra, hogy Pierre-nek volt igaza, minden álságos, minden talmi, minden céltalan és az élet nem más, mint ennek éveken keresztül való, kétségbeesett elpalástolása. A sírig. S itt jön a főbibi: ha ez van, akkor miért baj kegyetlenséggel pl. sok pénzt keresni? S felfogják-e, hogy az élet értelmének elanyagiasítása alapvetőn ellene mond a lényegnek? Dehogy fogják! Bakker, ha ennyi pénzt lehet keresni levágott állati, emberi testrészekkel, lopott szobrokkal, szüzességelvevéssel, stb., akkor a francnak dolgozzunk? Semmi - Janne Teller - könyváruház. Ha a társadalom fele művészi értéknek tekintheti a kegyetlenséget, akkor minek erkölcsösnek, empatikusnak lenni? Jó, vehetném akár úgy is, hogy Teller társadalomkritikát is írt egyben a kamaszregény alsóbb rétegében. De a regény íve lefelé, a nagy semmi felé mutat, megoldás és feloldás nélkül. Még egyéni szinten sincs egyik sem.
A tæringi iskola két út találkozásánál, egy sarkon állt. Elise kivételével mindegyikünk a két út közül az egyiken lakott, a Tæringi úton. Elise néha került egyet, hogy velünk jöhessen iskolába. De csak addig, amíg Pierre Anthon ott nem hagyta az iskolát. Pierre Anthon a Tæringi út 25. -ben, egy felújított, egykori tanyán élt az apjával meg egy lakóközösséggel. Pierre Anthon apja és a kollektíva tagjai hippik voltak, akik ott ragadtak '68-ban. Legalábbis így mondták a szüleink. Bár nem teljesen értettük, mit jelent ez, mi is így mondtuk. Az előkertjükben, közel az úthoz, szilvafa magasodott. Nagy, öreg, göcsörtös fa, a sövény fölé kinyúló ágakkal. Csábítóan lógott róla a szilva, de nem értük el. Az előző években mindig ugráltunk, hogy elkapjuk a finom gyümölcsöket. Idén nem. Pierre Anthon azért hagyta ott az iskolát, hogy a szilvafa tetején üldögéljen, és éretlen szilvákkal dobálózzon. Némelyik eltalált minket. Na nem mintha Pierre Anthon direkt ránk célzott volna. Janne teller semmi röviden. Ez szerinte amúgy se érte meg a fáradságot, ahogy mondta.
A Fontos Dolgok Halma ártalmatlan és morbid elemei is külön jelentéssel bírnak. Legyen szó egy szandálról, egy zászlóról, egy kivégzett állatról vagy egy levágott ujjról – melyek közel sem tűnnek egyenértékűnek -, nem tudhatjuk, hogy kinek mennyit jelentett. A gyerekek sem tudták, és éppen ezzel az indokkal szolgáltattak be bármit a fűrésztelepen. Pierre Anton pedig, aki kiskamaszból egy szilvafáról kiabáló "rémmé" változik társai számára, kegyetlenül megbűnhődik az értelmetlenség hangoztatásáért. A Semmi olyan regény, amelyet bármelyik irodalomórán megérne feldolgozni. Elgondolkoztató és megrázó történet. 10/10 Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!