Édesanyámnak! :( "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk Téged! " Örökké Szeretünk, soha sem feledünk! :( Lassan csitul a fájdalom, nehezen gyógyul a seb. Hatalmas az én bánatom, Ő ezt már nem érzi meg. Édesanyám emlékére ... | Ágipilates. Itt hagyott minket csendesen, elvitte tőlünk a halál. Nem hív magához senkit sem, nem szól hogy valami fáj. Üvöltenék ha hallaná, hiába, nincs visszaút. Fájdalmamat mi oltaná? Sírok csak, nincs más kiút. Pihenjen békén nyughelyén, bár elfárad a bánat. Fájón, bénultan siratom Őt, Drága Édesanyámat!
Örökké bánni fogom, hogy a szüleim szavaira nem figyeltem jobban, amikor fiatal koromban az életükről meséltek. Kénytelen vagyok az emlékfoszlányokból és a történelmi tényekből összerakosgatni életüknek egy-egy fontos állomását. A második bécsi döntés (1940. aug. 30. ) a trianoni békeszerződés által Romániának ítélt Észak-Erdélyt visszacsatolta Magyarországhoz. Dél-Erdély azonban továbbra is Románia része maradt. Az itt élő félmilliónyi magyarság semmi jóra nem számíthatott. A második bécsi döntés időpontjától 1944 elejéig 200 ezer romániai magyar hagyta el az országot és menekült vagy települt át az akkori Magyarország területére. Köztük volt a nagyapám és akkor tizenéves édesanyám. Mese: Édesanyám emlékére. (kép). (A fotón a nagyszüleim és középen az anyukám) Arra határozottan emlékszem, hogy anyám azt mondta, átszöktek Magyarországra és ez azt követően történhetett, hogy a nagymamám meghalt. Egyszóval így került Budapestre. A nyolcvanas években, még a romániai forradalom előtt a húgom megkérdezte édesanyámtól, mit szólna ahhoz, ha kocsival ellátogatnánk szülőhelyére, Nagyszebenbe.
Látok füstöt, de csak alig, Hogy az égen sötétellik, Hogy az égen sötétellik. Fölmegyek én egy nagy hegyre, Annak is a tetejébe, Annak is a tetejébe. Édesanyám emlékére - Grafománia. Onnan nézek hazám felé, Édesanyám háza felé, Édesanyám háza felé. Édesanyám, gyújts gyertyára, Hazaérek vacsorára, Hazaérek vacsorára. Forralj nekem édes tejet, Apríts bele lágy kenyeret, Apríts bele lágy kenyerer, Hadd egyem egy víg vacsorát, Melyet Édesanyám csinált, Melyet Édesanyám csinált.
Minden e világban...