Annick Delahèque és Frédéric Joseph, Villeneuve d'Ascq, Presses universitaire du Septentrion, koll. "Festmények", 2000, 247 p. ( ISBN 2-85939-610-1), p. 134. ↑ Colette GUEDJ, "Egyes verbo-vizuális folyamatok Corps és az áruk ", Signes, n o 18, 1995. január p. 87. ↑ (in) " LHOOQ ", Nemzeti Művészeti Galéria. ↑ (in) Marco Martino ( ford. Camillo Olivetti), " Mona Lisa ", Művészettudományi Kutatólaboratórium 2003. ↑ Manou Farine, " Jean-Hubert Martin:" Párizsban a dada szellemében akartam maradni " ", L'Œil, n o 601, 2008. április ( online olvasás). ↑ Francis M. Naumann, "LHOOQ by Marcel Duchamp: Az eredeti másolat készítése", Given, n o 3, 2001, Association for the study of Marcel Duchamp, p. 147–153 (147). ↑ Duchamp Du Signe, Flammarion, 1994, p. 227. ↑ Paul B. Franklin, "Egy költő portréja fiatalemberként: Pierre de Massot, Marcel Duchamp és a dada-örökség", Given, n o 2., 1999, Association for the study of Marcel Duchamp, p. 56–85 (66). ↑ Sylvia Zappi, " Pénzügyileg lemerült, a PCF kiértékeli székhelyének műalkotásait ", Le Monde, 2007. június 3 ( online olvasás).
Museográfia Ez a mai napig az ingatlan a Francia Kommunista Párt, amely helyezte letétbe a 99 éves a Nemzeti Museum of Modern Art meg a Pompidou Központ. Louis Aragon költő ajánlotta fel a PCF-nek, aki magától Duchamptól kapta ajándékba. 2002- ben kölcsönadták a Királyi Művészeti Akadémiának. Szerint Arturo Schwarz, a The Complete Works of Marcel Duchamp, a munka tartozó kommunista párt csak egy 1930 replika, sőt egy nagyobb formátumú (64, 7 x 48, 2 cm ellen 19, 7 × 12, 4 cm az "eredeti"). Aragon ajánlotta fel, aki Hans Arptól kapta. Az eredetit Schwarz jelzi, hogy egy párizsi magángyűjteményhez tartozik. Ennek a munkának hat példánya lenne, ez a második. Előzmények Sapeck 1883-ban készített és a Le Rire-ben megjelent illusztráció. Az Incoherent Arts kiállításra 1883-ban Sapeck előállította Mona Lisát, aki elszívta a pipát, amely előkészíti Marcel Duchamp munkáját 1919-ben. A Mona Lisa bajuszokat Duchamp előtt és természetesen utána készítették; 180 körül van. Megjegyzések és hivatkozások ↑ Dalia Judovitz, Bontogassa Duchamp: Passages de l'art, trad.
/ folytatódik a helyzetkép, melyben póleon időromboló agymasturbálását Mona Lisa plézene arcsikolya / Mona Lisa magasztos és változóan ordit / csavarta ki / őbelőle / Ő, póleon Én, póleon tovább tenyésztem a Mona Lisa vigyorgást. Én, póleon lefényképezlek téged, te majd kapsz képet. Olyan gép kattan, mely kamrájában husz pöre hölgy paráználkodik vérfagyasztó szép kedéllyel. Ó, Mona Lisa, te igy paráználkodsz. Én, póleon megállitom észjárásomat, én képtelen vagyok. Leonardo... dicső Piktor... reménytelen pálcád, a kis léglökés, ernyedten sült el a... fogorvosi karosszékben... Én, póleon nem veszek át. Én, póleon meghóditok. Én, póleon képtelen vagyok csinálni. Én, póleon immár lófasz vagyok. Én, póleon látok még napot. Nem, Párizs drága nem Párizs jó és rossz drága nem, Párizsban él Varju Jancsi ő párizsi, de nekem drága Jancsi.
Duchamp az újrakészítés és az " ikonoklasztikus dadaizmus " kombinációjáról beszél. Picabia a művet a Dada mozgalom manifesztumává teszi, amelynek párizsi megalakulása valóban kortárs. Marcel Duchamp, akit már akkor felismertek, demonstrálja, hogy az egyszerű "firkálás" a képeslapot önálló alkotássá teszi. A dadaista oldal főként La Mona Lisa meggyalázásából származik, sértegetve (LHOOQ = forró a fenekében, betűket írva) és festve, a dadaistákra jellemző szójáték humoros oldaláról nem is beszélve. Marcel Duchamp gesztusát megérthetjük Leonardo da Vinci Un souvenir d'enfance című esszéjének 1910-es kiadásával, amelyben Sigmund Freud arról beszél, hogy a művész képtelen befejezni munkáját, az élet szublimációjáról a művészetben és különösen a művészetről. homoszexualitás. Ezenkívül bizonyos elméletek szerint a La Joconde modellje valóban férfi lett volna. Általánosságban elmondható, hogy a férfias nem és a női nem közötti kétértelműség Leonardo da Vincire jellemző [ref. szükséges]. Maga Marcel Duchamp ilyenkor könnyedén megváltoztatja identitását, Rrose Sélavy álnevet választja, és Man Ray nőként fényképezi le.
A történet pikantériája az, hogy Duchamp mégegyszer feldolgozta ez a témát. Az elkészült mű a Megborotvált L. (1965) névre lett keresztelve. Így ismét 180 fokos fordulatot vett a történet: a végeredmény valójában nem más, mint a valódi Mona Lisa hibátlan 9×7 centiméteres reprodukciója. Duchamp ezzel a bravúros húzással elérte, hogy 1965-től kezdve minden Mona Lisa reprodukció, sőt még Leonardo igazi hölgye is, egyben Marcel Duchamp reprodukcióvá vált. Már csak egy kérdés maradt megválaszolatlan: akkor most melyikük műve a híresebb?! ?
Tegye a szívére a kezét, kedves Olvasó! Ugye ön is rajzolt annak idején bajuszt-szakállt (esetleg még szemüveget is) a híres emberek portréira a tankönyvekben? Képzelje, így tett a dada egyik legnagyobb művésze, Marcel Duchamp is 1964-ben. Ő Leonardo Mona Lisa című képének a képeslapjaira firkált férfias arcszőrzetet, és még betűket is írt alá. Az emberek meg nagyon sok pénzt adnak ezért (miközben az ön meg az én összefirkált tankönyveink, sajnos, egy fabatkát sem érnek). Április 15-én Londonban a Phillips 20. századi műveket felvonultató árverésének a kínálatában az egyik legfontosabb tétel Marcel Duchamp (1887–1968) egyik legendás alkotása, az L. H. O. Q. címmel – és felirattal – ellátott Mona Lisa-reprodukció, amelyre a francia képzőművész ceruzával kis bajuszt és kecskeszakállt rajzolt. A művet Duchamp először 1919-ben készítette el, méghozzá úgy, hogy Leonardo da Vinci Mona Lisa című festményének egy 19, 7×12, 4 centiméteres, egyetlen színnel nyomott képeslap-reprodukciójára ceruzával rajzolta rá a férfias arcszőrzetet, a kép alá pedig a látszólag értelmetlen L. betűket írta, amelyek azonban kiejtés szerint összeolvasva könnyen az "Elle a chaud au cul" francia mondatot képesek kiadni.
Marcel Duchamp – LHOOQ (1919) című alkotása a dadaizmus ikonikus alkotása. A híres-hírhedt művész egy Giocondát ábrázoló képeslapból (20 x 12 centiméter) alakította ki férfias figuráját. Atitokzatos mosolyú szépasszonyra kecskeszakállat és hetyke bajuszt pingált. Pedig hol volt még ekkor a Conchita Wurst -féle popkulturális élmény… Duchamp nem érte be ennyivel: a képeslap aljára a különös L. H. O. Q. címet írta fel. Az ártalmatlannak tetsző mozaikszó franciául kiolvasva úgy hangzik, hogy: Elle a chaud au cul, vagy "Jó a segge". Ehhez nem lehet mit hozzá fűzni… Végül mint, aki jól végezte dolgát, szépen szignózta a reprodukciót. És ha már reprodukció, érdemes megemlíteni, hogy nincs még egy olyan festmény, amelynek ennyi átfestése, parafrázisa, így vagy úgy továbbgondolt utánérzése született, mint a Mona Lisáról világon. Egy 1980-ban kiadott könyv több mint száz ilyen másolat számlált össze. Létezik kövér, terhes, tibeti népviseletbe bújt, hajcsavarós, sőt még Sztálin arcú "példány" is.