Nyugati emberként nehéz elképzelni, milyen lehet áram nélkül élni. Először talán csak az jut eszünkbe, hogy így nincs TV, rádió, számítógép. Aztán belegondolunk, hogy nincs mosógép, mosogatógép, de még telefon sem. Van, aki mindezekről képes lemondani, de ekkor jön egy újabb felismerés: ha nincs áram, akkor nincs világítás se! Ez azt jelenti, hogy a sötétedéssel véget ér a nap: gyertyafénynél ugyan lát az ember, de arra már nem alkalmas, hogy bármi fontos feladatot elvégezzen. Megdöbbentő, hogy a 21. században még mindig vannak olyan falvak, ahol így élnek az emberek, de pontosan az ő számukra hoz segítséget az a találmány, ami egy napelem és egy műanyag flakon segítségével világítja be a legsötétebb órákat is! Lámpa egy flakonból Forrás: A Liter of Light mozgalom egy egészen hihetetlen, és megdöbbentően egyszerű találmányra támaszkodik, ami gyakorlatilag egyszerre jelent megoldást a szegénység és a környezetszennyezés ellen is. A program során ugyanis a teljesen hétköznapi, főleg szénsavas üdítőitalokhoz gyártott, használt műanyagpalackokat használják fel, hogy ingyen világítást hozzanak létre.
Fény a világ végére Soo Wai Lai a Liter of Light (LOL) csapatával együtt dolgozva indult el a távoli Orang Asli felé, amit a civilizációtól nem csak a kilométerek, de sáros, mocsaras utak, és keskeny patakok választanak el, így az utazást csak dzsipekkel lehetett megoldani. Az első nap a LOL megtanította az Experian embereit az alapokra: hogyan kell a vezetékekkel bánni, az izzókat elhelyezni és elkészíteni magát a "villanykörtét", majd üzembe állítani. A második nap történt a túra a faluig, és még aznap sötétedés előtt be is fejezték az összes tervezett utcai lámpa felállítását a faluban – pedig a munkába még maga a lámpák elhelyezésének megtervezése is beletartozott! Soo Wai Lai beszámolója szerint sokszor maguk a falusiak is segítettek nekik, például bambuszállványokat készítettek a lámpákhoz. A munkának köszönhetően Orang Asli távoli falujában most 150 lakos számára nem jelenti az élet megállását a sötétedés. És most egy szomorú meglepetés: erre Magyarországon is szükség van Aki eddig azt képzelte, hogy ilyen megoldásokra csak valahol nagyon távol van szükség, az nagyot tévedett, ugyanis hazánkban is sokaknak kell nélkülözniük az elektromos áramot életük során.
általában akkor hiányzik valami, ha már egyszer a birtokodban erekkoromban anyukámnak nem hiányzott a mikró, mert azt sem tudta, hogy mi a miénk bedöglött, megállt az éúgy pedig mindenhez hozzá lehet gjegyzem:tisztelem, és becsülöm azokat az embereket, akik megálljt tudnak parancsolni a TV nézésnek, számítógépezésnek. én időközönként ki szoktam próbálni a gyerekeimnél, és az első fél óra dunnyogás után kiderül, hogy tudnak EGYMÁSSAL kártyázni, beszélgetni, kirakózni... én továbbra is azt gondolom hogy ez nem a fejlődés hanem az emberek hibája. :) Véleményem és tapasztalatom e témakörben a következő, ha nincs az embereknek a birtokába olyan elfoglaltság mint pl. a számítógép, rá van kényszerülve 1 más fajta kommunikálásra és ezt lehet bármely más dolgokra is vonatkoztatni! Tehát nem elég csak a személynek akarni azt a feltételeket is meg kell hozzá teremteni! Szintén vonatkoztathatunk bármely más dolgokra! Pl. Régen nem volt TV mi történt az emberek megtalálták a módját a közös együttlétre!