könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka Megjelent: 2021. július 15. Az "Elfeledett emlékezet" Háborús Kegyeleti Kutatócsoport munkájának egyik eredménye a most közzétett adatbázis az egykori Szovjetunió területén működött hadifogolytáborokról. Az adatbázis csak a hadifogolytáborokat ismerteti, a forrásokban megtalált összes tábort, nem csak azokat, ahol magyar hadifoglyok is lehettek, számozásuk 1-999 között volt. Az 1000 és a feletti azonosító számok az internálótáborokat jelölik. A most közzétett adatbázis tartalmazza a Szovjetunióban működött főtáborokat. Ahol a Fehér könyvben és a Stuttgarti anyagban a tábor szerepelt, az ott szereplő táborszámot és megnevezést is megadtuk. A leírás tartalmazza a referenciakönyvben szereplő hivatalos nevet, a tábor fennállásának idejét, a tábor jellegét (FPPL (hadifogoly fogadó- és tranzittábor a fronton), állótábor, termelési, rekreációs, büntető, elítélt internáltak "B" csoportjának tábora, antifasiszta iskola stb.
A Nyelvtudományi Kutatóközpont kutatói végezték az adatbázis automatizált átültetését magyarra. Magyarország sok évtized után végül 2019-ben kapta meg Oroszországtól a magyar hadifoglyok és civil elhurcoltak adatait. A mintegy 682 000 személy adatainak feldolgozását követően idén február 25-én nyílt meg a Magyar Nemzeti Levéltár által üzemeltetett adatbázis. Az adatbázis teljesnek tekinthető, így jelentős forrás a kutatás számára. Emellett nagyon fontos a nagyközönség számára is, hiszen az érdeklődők megismerhetik a rendelkezésre álló információkat, megtalálhatják a szovjet táborokat megjárt családtagokat, rokonokat. A cirill betűs adatbázis magyarra történő automatizált átültetését az ELKH Nyelvtudományi Kutatóközpont (NYTK) kutatói végezték Sass Bálint vezetésével. A Magyar Nemzeti Levéltár 2019-ben közel 200 millió forintért vásárolta meg az Orosz Állami Hadilevéltártól a mintegy 682 000 magyar hadifogoly és elhurcolt civil személy alapvető adat ait tartalmazó kartonok digitalizált, szkennelt képét, valamint az ebből készített adatbázist.
Nagyon sokan ott ragadtak a Szovjetunióban, így a második világháborús magyar honvédek nemegyszer találkozhattak első világháborús elődjeikkel a keleti front hadműveletei során. A hadifogolynak – aki sokszor végigküzdötte a legvéresebb frontokat, majd betegen, sebesülten, magára hagyatva jutott ellenségei kezére – már saját korában sem jutott ki az elismerésből. Ő – Gyóni Géza költő szavaival – "nem hős halott, csak szürke rab" volt mindig is, nem véletlenül választotta a magyar rab katonák rehabilitációjára is törekvő vándorkiállítás ezeket a sorokat mottójául. A tárlat az elmúlt hónapokban bejárta Magyarországot, de határon túli helyszíneken is látható volt: Bicske, Kassa, Tiszafüred, Észak-Komárom erődje után érkezik most Bécsbe. A megnyitók minden helyszínen többnek bizonyultak egyszerű vernisszázsnál: a közönség soraiban mindig helyet foglaltak a hadifogságot túlélők leszármazottai is, akik magukkal hozták nagyapjuk, dédnagyapjuk rabságának értékes dokumentumait: naplókat, levelezéseket, megsárgult fotókat, ezzel is gyarapítva a tárlat anyagát.
Erre a lehetőségre csapott le pár száz magyar hadifogoly, akik a svájci vöröskereszt és a berni magyar főkonzul biztatására összegyűjtötték a szükséges pénzt. Összesen 385-en indultak haza, köztük betegek öregek és a fizetőutasok, de ott maradt még több tízezer hadifogoly arra várva, hogy valakik gondoskodjanak róluk. Őket csak fél évvel később szállították haza. A Shunko maru 385 magyar hadifogollyal a fedélzetén 1920. július 5-én érkezett meg Triesztbe A Shunko Maru borzasztó állapotban volt. Kevés volt a hely, végig viharban közeledtek haza felé, és a katonák szerint éjjelente patkányok ugráltak rajtuk a hat hetes úton. Triesztbe érve lelkes tömeg és koszorúk várták az első hazatérőket. A katonák később azonban hiába várták a magyar kormánytól, nem kapták vissza a hajó megelőlegezett bérleti díját, ezért 1924-ben beperelték az államot. A bíróság végül nekik adott igazat, és arra kötelezte a kincstárt, hogy fizessék meg a hajóút árát. A bírói döntés ellenére a minisztériumok és a kincstár a fülük botját sem mozdították, ezért a bíróságnak egy királyi borpincészet készleteit kellett lefoglalnia, hogy a pernyertesek a pénzükhöz jussanak.
A fejezetben szó esik a Dnyeper torkolatának földrajzáról (a Krím-félszigettől nyugatra), valamint arról, hogy a monoxülonok is az eladni kívánt áru részét képezték: az egyszerű hajókat azért vásárolták a bizánci területek lakói, hogy saját korábbi, elhasználódott hajóik felhasználható elemeivel kiegészítsék őket. Útvonalak nyomai Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát? kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám) Nyomtatott előfizetés vásárlása bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel. Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot. 7 960 ft 6 490 Ft Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel. Az első 500 előfizetőnek. 20 000 ft 9 990 Ft
2022. március 8. 18:50 Múlt-kor A birodalom kormányzásáról (De administrando imperio) című "uralkodói kézikönyvet" VII. (Bíborbanszületett) Konsztantinosz bizánci császár készítette fia, a későbbi II. Rómanosz császár számára. Rendkívül fontos forrása a korabeli kelet-európai történelemnek, valamint a magyar őstörténetnek – és egyben az egyik első beszámoló, amely a Bizánci Birodalom és a ma vikingeknek (vagy kelet-európai kontextusban varégoknak) nevezett skandináv hajósok közti kapcsolatról szól. Vendégek a tengeren túlról (Nicholas Roerich festménye) Sovinizmusmentes segédlet A művet a császár arra szánta, hogy fiának a diplomáciában és a belügyekben is segítségére legyen. A mű kilencedik fejezetében esik szó a ruszokról, azaz azon skandinávokról, akik a mai Oroszország, illetve Ukrajna területén telepedtek le, és az itteni folyókon a Fekete-tengerhez lehajózva Bizánccal folytattak kereskedelmet. VII. Konsztantinosz sokkal inkább párfogója volt az irodalomnak, mint irodalmár a javából – habár a kézikönyv mellett rengeteg egyéb művet jegyzett, ezeket nagyrészt korábbi forrásokból illesztette össze.