2. Őszinteség Ami a szívemen, az a számon. A gyerekek esetében ez abszolút igaz. Ők biztosan nem fogják szépítgetni a mondanivalójukat. Ha van véleményük valamiről, azt úgy, ahogy van, ki is mondják, cenzúra nélkül. Utánozza őket! – Amit a felnőttek a gyerekektől tanulhatnak. Sokszor akár kíméletlennek is tűnhet az őszinteségük; mégis van valami szép és csodálnivaló abban, ahogy a gondolataikat mindenféle tartalmi szabályozás, felülvizsgálat és korlátozás nélkül, "ahogy esik, úgy puffan" alapon megosztják. 3. Érzelemkifejezés Ahogyan a gondolataikat, úgy az érzelmeiket is őszintén kifejezik. A gyerek, ha szomorú, sír; ha mérges, dühöng; ha örül, nevet. Nem fojtanak el érzéseket csak azért, mert azt éppen az adott közegben nem illik kifejezni. Nyilván egy szülőnek, amikor a vásárlókkal teli üzlet közepén kezd el a csemetéje dühöngeni és sírni, az érzelemkifejezésnek ez az őszinte módja nem tűnik túl bölcs és dicsérendő dolognak. De nem is feltétlenül erre gondolok, amikor a gyerekektől tanulható bölcsességként írok az érzelmek kifejezéséről. Sokkal inkább arra, hogy az érzéseiket, csakúgy, mint a gondolataikat, nem cenzúrázzák; egyszerűen csak kimutatják, úgy, ahogyan épp az adott pillanatban érzik.
Forrás:
Amikor megszületik egy pici baba, még nem sok mindent tud a mi világunkról. Lassan nyílnak meg előtte a lehetőségek, ismerkedik, tapasztalatot szerez. Növekszik, érdeklődik, tanul. Mi, felnőttek pedig adunk neki bizonyos dolgokat: tudást, ismereteket, szabályokat, kereteket, határokat. Sok-sok mindent adunk át neki, míg felnőtté válik (és sok esetben még utána is). Tanítgatjuk, neveljük. Mert hát nem lehet csak úgy nőni bele a nagyvilágba. Ez rendben is van így. Vannak azonban a gyerekeknek olyan kis bölcsességeik, amiket sokkal jobban tudnak, és jobban csinálnak, mint mi, okos felnőttek. Mi az, amit a gyerekektől tanulhatunk? 1. Hallgatni az ösztönökre A gyerekek ösztönlények. Ha éhesek, esznek, ha álmosak, alszanak. Óvodabúcsúztató versek: 20 kedves vers és dal az.... Sokkal jobban tudnak hallgatni a belső hangjaikra, igényeikre, mint a felnőttek. Egy kisgyerek nem fog unalomból enni, vagy azért, mert most pontban déli 12 óra van, és akkor márpedig ebédelni kell. Ösztönösen érzik azt is, mikor elég valamiből – amit szuperül el lehet rontani az "addig innen fel nem állsz, amíg ezt meg nem eszed"-féle technikákkal.
Az elengedés senkinek sem könnyű... főként igaz ez, ha egy óvodás kisgyermekről van szó. Sokat beszéltünk már arról, milyen nehéz anyának és apának, arról is, hogy a gyerekek hogy élik meg... de vajon az óvó néni? Neki is nehéz? Óvónő vagyok. Nem csak azért, mert a diplomám ezt igazolja, hanem szívből, lélekből, hivatásból. Szeretem a szakmát, de még jobban szeretem a gyerekeket. Minden csoportomat mélyen a szívembe zárok, közel kerülnek hozzám. Főleg igaz ez akkor, amikor kiscsoportot kapok. Egészen kis picurkán jönnek be az óvodába, totyogósak szinte még, fátyolos szemű anyukák és apukák ölelgetik őket az ajtóban és el sem hiszik, hogy így elrepült az idő… türelmesen kivárjuk a szívszorító pillanatot, anya- gyermek elválásának pillanatát, majd betipeg a kis pöttöm a szobába, szipogva körbe pillant és akkor… én leszek a pótmamája. Minden könny felszárítója, vigasztaló, igazságtevő, izgalmas játékokat mutató, dorgáló, nevelő, nevettető, minden. A világ arra a néhány órára, amíg anya vagy apa érte nem jön.
Az UNICEF is csatlakozott a pályázathoz. A legtöbb kiállításra beválogatott pályaművet beküldő három iskolában az UNICEF megtartja "Ébresztő-óra" című, gyerekeknek szóló programját, melynek témája a gyermekjogok és a gyermekek helyzete a világban. Az UNICEF kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyerekek részt vehessenek az őket érintő döntésekben, ezért az idei Gyerek ARC zsűrijében a tavalyi pályázat egyik győztese is részt vesz. Ő ítéli oda az UNICEF Magyar Bizottság "Gyerekszem" különdíját kedvenc pályaművei alkotójának a 6-9 és 10-14 éves korcsoportokban. A legjobb 70 rajzból idén is látványos óriásmolinó kiállítás születik, amely 2014. május 24-től június 29-ig a budapesti Millenáris Parkban tekinthető majd meg. A kiállítás helyszínét a WING Zrt., és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete biztosítja. Az ARC 2014. április 15-i, keddi határidővel várja a 6-14 éves pályázók alkotásait. A pályázati kiírás teljes szövege, a pályázati feltételek és a pályázás módja a weboldalon olvasható.
Negyven évet eltölteni egy munkahelyen ritka, és főleg egy település szolgálatában, az óvodában, nagyon nagy dolog! Árkiné Szénási Éva, azaz Éva óvó néni – ahogy az óvoda apraja nagyja ismeri – 1980. augusztus 1-jén állt munkába a Bocskai úti Óvodába, majd első gyermeke születése után a GYES-ről az Arany János úti Óvodába került Soltvadkerten. A munkája során hivatástudattal, nagyfokú szakmaisággal és emberséggel végezte feladatát. Négy évtizeden keresztül nevelte, gondozta és indította útra a legkisebbeket, az óvodás gyermekeket. Nyugdíjba vonulása alkalmából megköszönték eddigi munkáját, és nyugalmas, egészségben, békességben eltöltött nyugdíjas éveket kívántak a gyerekek, a szülők és a munkatársak egyaránt. 40 év egy munkahelyen… azt hiszem, ez magáért beszél. Fájdalmas búcsú az óvodától, a kolléganőktől, a gyerekektől. Örülök, hogy ezt a pályát választottam, ha elölről kezdeném, ugyanezt tenném. Hiányozni fog a gyerekzsivaj, az ölelésük, a folyamatos csicsergésük. A gyerekek tartottak fitten, fiatalon.