A kisfiú eleinte csak hunyorgó cicákat bosszantott vele, de azután merészet gondolt és úgy tartotta a tükröt, hogy a haszontalan napsugár belevillanjon róla a járókelők szemébe. A sugárkának tetszett a mulatság. Ez igen! Így mindenki észreveszi! Nicsak, máris milyen nevetségesen kapkodja a fejét a sarki újságárus néni! – Ide nézz, milyen vakító vagyok! – Ide nézz, te padon üldögélő bácsi, hogy elkápráztatlak! – Csodáljatok meg, emberek! Ilyen az igazi napsugár! – Ámulj-bámulj, te rollerozó kislány, akkora ragyogást varázsolok a szemed elé! Különösen fényeset akart kacagni, amikor a rolleros kislány ijedten a szeme elé kapta a kezét, elengedte a kormányt és nagyot esett. Csúnyán megütötte a térdét és hangosan sírva fakadt. A fákon haragosan lármázni kezdtek a verebek. – Mit csináltál, te haszontalan, semmirekellő napsugár? Fésűs éva mese a vadkörtefáról. Megállj csak, bepanaszolunk Nap-anyónál! A napsugárka maga is megijedt a váratlan balesettől, akárcsak az ablakban a csintalan kisfiú, aki most megszeppenve bújt el a függöny mögé.
Páros lábbal ráugrunk mindegyik mohakarikára, minden ugrásnál egyet tapsolunk is. Futunk a fák között. Egy gyökérbarlangoz érünk (asztal egy nagy barna anyaggal leterítve). Előszőr egy labdát gurítunk át a barlangon, hogy megnézzük, biztosan nincs bent semmi, aztán bebújunk a barlangba és átmászunk. Ha kiértünk a barlangból, magunk előtt egy nagy virágos rétet látunk. Átgurulunk a réten (matrac), lefekszünk a rétre, karunkat fejünk mellett kinyújtjuk, kinyújtjuk a lábunkat is és elgurulunk a rét végéig. Fésűs éva tüsszentős mese. Elérünk a nagy bükkfához (bordásfal), megfogjuk a fa egyik ágát mindkét kézzel, és ráállunk mindkét lábbal az első ágára, majd felmászunk a fészekig és beletesszük a fűszálat. Visszafutunk a pálya szélén a sor végére. Remélem, hasznotokra válnak ezek a tavaszi tevékenységekötletek, jó játékot kívánok hozzá! Leopold Beáta "Vezesd őket, utat ne tévessz, / S magadhoz mindig hű maradj, / Mert élen állsz, és messze látszol, / Sose feledd: példa vagy! " – Nagy László –
Leszaladunk anyukánkhoz, aki finom reggelivel vár – Magas térdemeléssel helyben futás. Megesszük a reggelinket. Kifutunk az udvarra, hogy rendbetegyük a virágos kertünket – Magas sarokemeléssel helybenfutás. Bemelegitjuk karjainkat, a munka közbe nehogy meghúzódjon: Karhúzogatások; Karkörzések. Kezünkbe vesszük a képzeletbeli kapánkat és megkapáljuk a földet – törzsdöntés előre, hátra. Elültetjük a virágmagokat – Nagy terpesz, elöre dőlünk, megérintjük a jobb, majd a bal lábfejünket. Megöntözzük a földet, hogy nagyra nőjenek a virágaink – Törzsfordítás jobbra-balra. Mutassuk meg, mennyire leszünk boldogak, ha szép nagyra nőnek a virágaink – Törzskörzés: lentről indulunk, mikor kiegyenesedünk, mondjuk: "ennyire leszünk boldogak" és folytatjuk a gyakorlatot. Megpihenünk, lazítunk, hogy ne legyen holnap izomlázunk – Kirázzuk karjainkat, lábainkat. Fésűs Éva: Mackó-tréfa - Gyerekmese.info. Matematika foglalkozás: Hangulatkeltés: A gyerekekkel kört alkotunk. Eljátszuk a Beültettem kiskertemet a tavasszal című énekes játékot. Előkészület: Egy gyerek kiáll a körből, a többiek összefogják a kezüket.
— Kár is vele vesződni! Inkább vágj le nekem egy szép vesszőt a patakra hajló fűzfáról! — Azt ugyan minek? — Varázspálcának! — Dehogyis vágok! Hiszen a fűzfa csupa bolyhos barka, arany méhecskék raja zümmög rajta! — Ej, hát nem érted, Mackó bácsi? Ha meglesz a varázspálcám eet suhintok, és máris minden bogáncs kipotyog, minden gubanc kisimul bundádból! — Nem lehetne inkább ezzel a tobozfésűvel...? — Mit képzelsz? Egy tündér sohasem vesződik, csak varázspálcával dolgozik... No, ugye levágod? — Sajnálom. Szó sem lehet róla. — Nahát, milyen mogorva, csúnya medve vagy! Megyek, keresek másvalakit, aki barátságosabb!... — Napfényes jó napot, mókuska! — Lehet, hogy neked napfényes, pajtikám, de bezzeg nekem beborult: — Nem vagyok pajtikám, hanem Icinke-Picinke tündér. Fésűs Éva: Tüsszentős mese - 2020. március 14., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. — Csakugyan? Soha jobbkor nem találkozhattunk volna. Nézd, most jövök az evetkebereki vásárról, ott vettem ezt a rengeteg diót, de kátyúba szaladt a talicskám kereke, és egyedül nem bírok vele. — Ne is erőlködj, inkább vágj le nekem egy vesszőt erről a mogyoróbokorról!