Mennyit képes adni egy nő, és mennyit elvenni egy férfi? Milyen dimenziói vannak a szerelemnek, milyen mélységei, hogy még húsz év után is képes fellobogni a régen eltaposott láng? Ezekre a kérdésekre keresi a választ egy Márai-klasszikus a filmvásznon - az Eszter hagyatéka Sipos József tolmácsolásában kerül hamarosan a mozikba. Csendesen él egy Balaton parti házban Eszter ( Nagy-Kálózy Eszter), az ötven körüli, pártában maradt hölgy, egyetlen bizalmasával, még idősebb dadájával, Nunu-val ( Törőcsik Mari). Az idillt azonban feldúlja egy távirat, mely arról értesíti a ház úrnőjét, hogy vendége érkezik: letűnt ifjúságának egyetlen szerelme, Lajos ( Cserhalmi György), aki végül nővérét vette feleségül helyette, családjával látogatóba érkezik. Eszter hagyatéka film festival. És ez éppen elég ahhoz, hogy minden megváltozzon egy pillanat alatt. Hiszen a legrosszabb az, hogy senkinek még csak fogalma sincs róla, hogy vajon mi célból érkezik haza. Lajosnak nem csak Eszter fölött van különös, megmagyarázhatatlan hatalma, hanem gyakorlatilag minden egyes ember fölött, akivel csak kapcsolatba került régen.
Vajda Judit A gyertyák csonkig égnek producere bemutatkozó nagyjátékfilmjében Márai Sándor egy másik sikerkönyvéhez fordult. A legtöbb rajongó és/vagy irodalmár azt szokta az adaptációk hibájául felróni, hogy nem követi elég szorosan az eredeti mű cselekményét és szóról szóra leírt mondatait. A rendező-társforgatókönyvíró Sipos József azonban éppen abba a csapdába esett, hogy túlságosan hű akart maradni, és nem mert változtatni Márai sorain és szelektálni köztük (ami persze érthető kísértés). Műve emiatt túlbeszélt lett, ami csak kevés filmnek áll jól. Eszter hagyatéka film. S mivel az Eszter hagyatéka se nem Woody Allen -, se nem Eric Rohmer -darab, a túl sok szó maga alá temeti a feszültséget (ami pedig benne van a műben: miért jött vissza Lajos két évtized után egykor becsapott szerelméhez? átadja-e magát Eszter a férfi utolsó, végső becstelenségének? ) és az erős érzelmeket, megfojtja a melodrámát. Pedig Márai története színtiszta melodráma (ahogy a másik adaptált mű, A gyertyák csonkig égnek is az), s ennek megmutatásától nem kellett volna félni.
A Spirit Színház új produkciója 2013-ban kerül bemutatásra. Márai Sándor legendás műve az Eszter hagyatéka kerül színpadra Huszárik Kata, Zsurzs Kati és Király Attila főszereplésével. Márai Sándor egyik legnépszerűbb regénye az "Eszter hagyatéka". A mű most először kerül Budapesten színpadra, Pataki Éva átiratában, az újvidéki Lénárd Róbert rendezésében. Eszter, egy középkorú nő, akit "az élet oly csodásan megajándékozott és oly tökéletesen kirabolt", elszegényedett kisnemesi miliőben éli életét Nunuval, a családi rokonnal, és a ház barátaival, Tiborral és Endrével. E csipkerózsika-álmot alvó, titkokat féltve őrző mindennapokba, egy távirat tör be. Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek,Ingatlan,Autó,Állás,Bútor. Lajos visszatér. Húsz év után visszatér. Lajos, Eszter nagy szerelme, a férfi aki kirabolta őt, a hazug, aki őt szerette és mégis nővérét, Vilmát vette el feleségül. Lajos bájától és romboló erejétől Eszter körül mindenki fél, hiszen mindenkinek van veszteni valója…. de vajon miképpen fogadja Eszter a visszatérést? Meg tudott-e bocsátani vagy sem, s egyáltalán mi áll a hazaérkezés mögött?
Megtanultam, hogy az emberek elfelejtik, amit mondasz, és elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen dolog, amire emlékezni fognak az, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük. Ennek a mondanivalónak jobban át kellett volna jönnie a filmen. Azért még jó volt, abból a szempontból, hogy igény lenne több Márai filmesítésre is... "Nagy-Kálózy Eszter tényleg borzalmas. " Ezt nem osztom. Abszolút okés volt. :-) előzmény: Ivan/ (#2) Nem volt ez olyan rossz. Erős hármast mindenképpen ér. Volt egy sajátos intim hangulata. Eszter hagyatéka - jegyar.hu. Márai regényt akár színpadra, akár filmre adaptálni nem lehet egyszerű feladat, de nem is lehetetlen. Kb. hét esztendővel ezelőtt volt szerencsém a színpadon látni A gyertyák csonkig égneket Avar Istvánnal és az azóta megboldogult Agárdy Gáborral a főszerepben, és ott a dramaturg zseniális drámát hozott ki az amúgy belső monológokból és gondolatokból álló regényből. 2006-ban Szalai Györgyi és Dárday István újfent fantasztikus filmet készített a Naplók alapján Márai utolsó éveiről.
Lehetett volna berakni apró flashbackeket, utalásokat, mit tudom én, egy csomó sanszot hagytak ki ebből a filmből. Pedig mekkora drámát lehetett volna kihozni belőle! Ez nem pénz függvénye, ezen agyalni kellett volna kicsikét, jobban megrágni a regényt, és írni kellett volna hozzá egy jó forgatókönyvet. Az alapanyag megvolt hozzá. További negatívum az operatőri munka: olyan tévéfilmes lett a végeredmény. Szép a környezet, szépek a bútorok, de az egésznek van egy olyan mesterkélt jellege. Ezen felül jobban oda kellett volna figyelni az apró részletekre is. Nem tudom kinek az ötlete volt az, hogy Cserhalmi György modern kócos frizurában szerepeljen, három napos borostával az arcán. Lajos akármekkora gazember figura, mégiscsak az úri társaságból származik. Ezek után elképzelhető, hogy ilyen fejjel látogatóba érkezik valamikor a '30-as években? Nem, az ki van csukva. ESZTER HAGYATÉKA - DVD. Úriember látogatóban borostásan, kócos frizurával, na ez elképzelhetetlen. Mint ahogy elképzelhetetlen az is, hogy Tibor és Lajos fia ilyen hosszú hátrafésült hajat hordjon.
Talán nem, hiszen valódi problémákról beszélünk. Lajosra várt fõhõsnõnk vagy 30 évet, s elõbb nõvére vitte el, majd valami egyéb szeszély. A pénztelenség, a család haragja, ki tudja, mi még. S most, hogy Lajos megjött, mégsem lehet megnyugvás. Nem lehet ezt csak úgy tapsra lezárni, hanem csak a "ha" kezdetû mondatokat sorolni. Mi lett volna? De ma már végülis mindegy is, hiszen megfordíthatatlansága okán Lajosra ezután is csak várni lehet. Megnyugodni már nemigen. {mosimage} S talán odáig, a giccsig nem jutunk a valódi, szép kivitelben sem. Eszter hagyatéka movie. A játékfilmesként debütáló rendezõnek, Sipos József nek jó dolga volt. Szemmel láthatóan tudták kollégái, mit akarnak, s ami még fontosabb, ugyanazt akarták. Gózon Francisco képei a századforduló impresszionista fény-árnyék játékára hajaz, annál sokkal élesebben láttatva a kontrasztokat, s teremtve gyönyörû színeket, elénk hozva ezzel a csendes vasárnap délutánok képzetét. Nehezíti persze a sikert, hogy a film és a forgatókönyv dialógcentrikus, így gyakran csuktam be a szemem, figyelve a párbeszédre – s lemaradva ezzel nem egy szép képrõl.