A fa közelébe pedig tehetünk szürke textileket (takarót, párnát, szőnyeget), amelyek nagyon jól mutatnak a rózsaszín dekoráció mellett. Mielőtt bevinnénk a fenyőt a lakásba, hogy feldíszítsük, fújjunk az ágaira műhavat (műhóspray-vel), ami idén igazán divatos dekoráció. Karacsonyfa díszítési ötletek . Különleges fényekkel játékos csillogást tudunk tudunk adni fenyőfánknak Erdei hangulat Az apró fények között jól mutatnak a fenyőágakon az erdei állatkák, amelyek varázslatos hangulatot csempésznek az otthonunkba. A kisállatok mellé felakaszthatunk egy-egy piros díszt, sőt ha már erdő, akkor néhány gomba sem hiányozhat a fáról. Az erdei hangulat varázsolja csak igazán különlegessé az ünnepi hangulatot Klasszikus és modern Amennyiben ez a dekoráció varázsolt el bennünket, akkor legyünk merészek, és szerezzünk be bátran különböző szórakoztató elemeket, vidám karácsonyi díszeket. A mesés külső mellett figyeljünk a színekre: használjuk a pirosat és a zöldet, és természetesen a csomagoláshoz is válasszunk ilyen árnyalatú papírokat.
Nincs farigcsálás a talpba, nem fog ferdén állni a sokadik próbálkozás után. Fenyőillat nélkül persze nálunk sincs karácsony, több csokornyi ágat vásárolok ilyenkor, és ezekből dekoráció készül (más természetes anyagokkal kiegészítve: fahéj, toboz, szárított narancskarika, csillagánizs, csipkebogyó, ilex) a lakás több pontjára, így máris mindent körüllengedez a hamisítatlan illatfelhő. Szóval nálunk ilyen kompromisszum született. Újabban pedig teljesen elvarázsolnak a hófehér karácsonyfák. Karácsonyfa díszítési ötletek youtube. Tudom, hogy kevéssé természetes, néha bizony giccsbe hajló, mégis olyan impozáns, elegáns látványt nyújtanak, hogy egyszer talán nem fogok tudni ellenállni a csábításnak. Ma ilyen csinos, hófehér fákból készítettem egy inspiráló válogatást nektek. Forrás: pinterest Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz te is a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez, hogy a következőről se maradj le. Ha még több kreatív ötletre szomjazol, kövess a Pinteresten is!
2011. július 14. (Németország) [1] Korhatár III. kategória (F/11283/J) További információk weboldal IMDb A Nader és Simin – Egy elválás története (eredeti címe: جدایی نادر از سیمین) 2011-ben bemutatott iráni filmdráma Aszhar Farhadi rendezésében. 2012-ben elnyerte a legjobb nemzetközi játékfilmnek járó Oscar-díjat. Cselekménye [ szerkesztés] Simin válni akar férjétől, Nadertől, ezért elköltözik otthonról. Nader kénytelen felfogadni az állapotos házvezetőnőt, Raziehet, hogy gondozza Alzheimer-kóros apját. A nő és Nader vitába keveredik, és a férfi kituszkolja lakásából Raziehet, aki a lépcsőn elesik, és később elvetél. Razieh és férje bírósági pert indít Nader ellen. A tárgyalások során kiderül, hogy mindkét fél hazudik. A szereplők motivációi a komplex dilemmák miatt folyamatosan változnak, és a korábban szorosnak gondolt családi kapcsolatok is meggyengülnek.
A Nader és Simin - Egy elválás története Arany Medve-nyertes családi dráma, ami két család és egy szerelmes, mégis válni készülő pár: Nader és Simin vitájáról mesél. Olyan viták ezek, melyekben nem lehet igazságot tenni, sőt: nem is érdemes. Oly könnyű lenne feladni a dacot, megölelni egymást és kibékülni a közös tragédia árnyékában. Ám hőseink emberek, akárcsak mi vagyunk. Képtelenek erre. A legutolsó Berlinálén Tarr Béla mellett egy iráni rendező filmje keltett igazán nagy feltűnést. Asghar Farhadit már 2009-ben is nagyon szerették a berlini fesztiválon ( Elly története), idei filmje azonban mindent vitt. A Nader és Simin - Egy elválás története nem csak az Arany Medvét kapta meg, hanem a színészeknek járó Ezüst Medvéket is: a két férfi (Peyman Moaadi, Shahab Hosseini) és a két női szereplő (Leila Hatami, Sareh Bayat) is megosztott díjat vihetett haza. A dráma pályafutását környékezte némi politikai botrány, hisz Teheránban a kultúráért felelős minisztérium egy rövid időre betiltotta azt, hála a rendező egy szerencsétlenül sikerült köszönőbeszédének.
Ő éles tekintettel szemléli szülei olykor meggondolatlan, olykor kényszerű, olykor gyáva, olykor tragikusnak bizonyuló döntéseit, reakcióit, felismerve, hogy az ember életét leginkább olyan helyzetek alkotják, amelyekben nem lehetséges jó megoldást, egyáltalán: megoldást találni. Az asszony távozása után egészen a férfire szakad Alzheimer-kóros apjának ápolása. Ám a gondozására felvett – egyébként állapotos – asszony súlyos hibákat követ el. A viharos veszekedés és lökdösődés után kidobott nő elvetél, családja rendőrséghez fordul, és innentől idegtépő vizsgálódás indul, hogy ki miért felelős. Olykor hazudni is kell, a lehető legtisztább célok érdekében, persze. Mert ebben a kiválóan felépített filmben mindenkinek megvan a maga saját, és az ő szemszögéből nézve, az ő ítélőképessége számára hiteles indítéka arra, ahogyan gondolkodik, érez, reagál és viselkedik adott helyzetben. A hősöknek nem "igazuk" van, hanem elfogadható motivációjuk. És, miközben mindenki kiáll és harcol a maga igazáért, nem csupán az emberi viszonylatok többértelműsége, bonyolult, szövevényes rendszere tárul fel, de az a roppant zárt, elképzelhetetlenül sokféle módon és értelemben szabályozott társadalom is, amelyben ezek a viszonylatok léteznek.
Nader banktisztviselő, Simin pedig művelt, művészi ambíciókat dédelgető, polgári családból származó nő, aki külföldre készül távozni. A férj azonban nem akarja magára hagyni súlyosan Alzheimer-kóros, kvázi magatehetetlen apját – ez a válás oka. Kettejük közötti laza, ám igen nehezen eltéphető kapocs 11 éves lányuk, aki mindkettőjükhöz ragaszkodik. Nader kényszerűségében egy bejárónőt fogad fel, aki viszont vallási indokokra hivatkozva nehezen birkózik meg a beteg öreg gondozásával. Egy nap Nader arra érkezik haza, hogy apja félholtan, félig az ágyhoz kötözve fekszik a padlón, a bejárónő pedig sehol. A férfi dühödten dobja ki a nőt a lakásból… Néhány nap múlva tudomására jut, hogy a bejárónő terhes volt, és állítólag a férfi bántalmazásának "köszönhetően" elvetélt. Nadert gyilkossággal vádolja a bejárónő családja – a felesége sem segíti, a nála maradt lányával sem tud igazán mit kezdeni és a hétköznapi teendők is megoldhatatlan feladatot jelentenek számára. Élete lassan összeomlik. A sajátos iráni viszonyoknak megfelelően minden képlékeny, mindenki csúsztatásokba, sőt hazugságokba bonyolódik, a hatalom az ügy megoldásában semmit nem segít, így a megoldás is egyre jobban a beláthatatlan messzeségbe vész… Mint a Családi körben… A filmben élesen ütközik a viszonylag szabadabb életfelfogású, a vallási előírásokat csak lazán betartó középosztálybéli miliő a bejárónő által képviselt konzervatív, vallásos szemlélettel.
Ha a két főszereplőről beszélünk, akkor a cselekmény a káoszelmélet logikája szerint működik, és ettől is válik életszerűvé. Ahogy két ember kimondja a szakítást és feladja addigi igyekezetét, hogy megértesse a magát a másikkal, elkezdődik a pusztulás, mely végül mindenki másra is kihat környezetükben. Dacos viselkedésük egymással szemben, mely látszólag valódi érvek mentén épül fel, csak még nagyobb rombolást eredményez és tragédiához vezet. A tragédia szerepe a főszereplők szempontjából tökéletesen ambivalens, hisz úgy tűnik, az utolsó lehetőséget kínálja arra, hogy együtt maradjanak. Az őszinteség győzelme és a dac feladása azonban nem történik meg. A legvilágosabb helyzet teremtődik meg, melyben nincs többé helye egymás figyelmen kívül hagyásának: együtt kell lenni a rosszban. A pereskedésből való pozitív kimenetel pedig klasszikus "point of no return". A baj magától oldódik meg, a család megmenekül, a szakítás így azonban valósággá válik: a vita nem záródik le, senkinek sem lesz igaza.