Ha létezik olyan kerékpárút, ami átbillentheti a biciklis közlekedésre azokat is, akik eddig számításba se vették ezt a közlekedési módot, akkor ez a bő öt kilométeres szakasz jó példa lehet rá. Elmondjuk miért. Fantasztikus bringaút épült Budapest és Dunakeszi között, egyre több a bicikliút az agglomerációban | BudaPestkörnyéke.hu. Hirdetés Dunakeszi a Budapest körüli agglomeráció második legnagyobb városa, nap mint nap több tízezer ember indul útnak, hogy intézze a teendőit. Közülük sokan a már most is magas színvonalú vasúti közlekedést veszik igénybe, azonban még mindig rengetegen vannak olyanok, akik a munkába járásra az autót használják. Ez senkinek sem jó, a forgalmi dugók gazdasági és környezeti kárai évről-évre nőnek. A tendencia annak is köszönhető, hogy Dunakeszi ezidáig nem rendelkezett olyan kerékpárúttal, amelyen biztonságosan el lehetett volna jutni Budapestre. A most átadott 5, 3 kilométeres hiányzó szakasszal ez az akadály elhárult, így végig biztonságos, sok helyen előzésre is alkalmas kerékpárúton lehet eltekerni Dunakesziről közvetlenül a Váci úti irodafolyosóig, vagy még tovább, a belváros felé.
Az Újszőlő utcáig új nyomvonalú, vegyes használatú utat adtak át. Az Újszőlő utca és a Liget utcai kerékpárútnál található végpont között szintén új nyomvonalú kerékpárútszakaszt építettek ki. A kékkel jelzett szakasz készült most el Forrás: NIF Zrt. Szolgálati közlemény Tudjuk, hogy sok a reklám itt nálunk és elnézést is kérünk ezért. A BudaPestkörnyé teljesen független portál. Budapest dunakeszi kerékpárút 10. Nem kapunk állami pénzeket és az olvasóktól sem kérünk egy fillért sem. A szerkesztőségünket a reklámbevételekből működtetjük, ebből lesz fizetése az újságíróknak és ebből készülnek a cikkek. Amikor egy hirdetésre kattintasz pár forintot biztosítasz nekünk, így működünk. Köszönjük a türelmed, az érdeklődésed és azért ne feledd: a hirdetések is az olvasóért vannak, hiszen olyasmit akarnak neked mutatni, ami talán neked is érdekes lehet. Ha mégsem így lenne, egyszerűen köszönjük, hogy minket is olvasol. Munkába járáshoz és túrázáshoz is tökéletes Új kerékpáros pihenőhelyet alakítottak ki a vízparton a Katonadombnál, kényelmes lehetőséget biztosítva egy-egy rövid megállásra vagy étkezésre.
Az EuroVelo kerékpárút-hálózat részeként egy új 5, 36 kilométeres bicikliút került kiépítésre Újpesttől Dunakesziig, amelynek átadása májusban várható. Fotó: Bernát Benjámin / magyarépítő Az egyedülállóan 3, 3 méter széles kerékpárút az újpesti Vasrózsa utcától indul, majd a 2-es főút mellett halad Dunakeszi irányába, ahol a Folyam utcába torkollik. Az új biciklis útszakasznak köszönhetően a kerékpárosok biztonságosan, a főutat elkerülve tehetik meg a főváros és Dunakeszi közötti távot. A dunakeszi Katonadombnál új kerékpáros pihenőhely is kialakításra került, amely utcabútorokkal, kerékpártárolóval és információs táblákkal várja majd a bringásokat. Budapest dunakeszi kerékpárút 2017. Fotó: magyarépítő A kivitelezés már a utolsó szakaszában jár: a tervek szerint február végéig befejezik az aszfaltozási munkálatokat, kialakítják a forgalomtechnikai jelzéseket és új növényeket ültetnek. A gyalogosok és a kutyasétáltatók már most is szívesen sétálgatnak az új kerékpárúton, de a bicikliseknek május elejéig várniuk kell, hogy birtokba vehessék a sávokat.
Egyes kutatók azonban rámutattak arra, hogy a teleportációnak is lehetnek térbeli korlátai, amit megnövelt energiával sem képesek átlépni. Ezért, amikor megszakadt az összeköttetés a Földdel, sokan arra gondoltak, hogy talán most érték el ezt a távolságot. A régi legénység egy részét már hazateleportálták, és az újaknak is egy része már megérkezett. Azonban most egy olyan helyzet állt elő, amire nem volt senki felkészülve. Könyv: Kir Bulicsov: A kozmosz vándorai | Könyvmarket. A legénység összeült és egy igen nehéz döntést kellett meghozniuk: visszafordulnak és 106 évnyi utazás veszik kárba, az emberiség azon reményével együtt, hogy új világokat hódíthatnának meg, vagy folytatják az utat, ami még előttük áll és 13 év múltán elérhetnék a célt. Igen ám, de hiába érnék el a kívánt bolygót, hiszen a távolság miatt értelmetlen lenne teleportációs pontot létrehozni, így plusz 13 év kellene a visszaútra is, mire elérnék a teleportációs határt. Bulicsov szereplői nem szuper-emberek, hanem egyszerű űrhajósok, akik ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint a hétköznapi emberek.
Önnön életüket tulajdonképpen a megfoghatatlan és távol lévő "emberiségnek" áldozzák. S még az sem biztos, hogy ennek értelme van… A regényben nincsenek idegen bolygók, ismeretlen lények. Egyetlen zárt térben, egyetlen közösségben játszódik az egész. Könyv: A kozmosz vándorai (Bulicsov Kir). A lényeg Pavlis doktor ban történik. A Hatalmas Szellem és a szökevények már olyan terepre kalauzolja az olvasót, ahol Bulicsov világteremtő fantáziája igazán otthonos: egy idegen bolygóra érkezik a doktor. Hajótöröttként – mint a Túlélő hősei –, és itt neki kell szembenéznie az ember számára idegen lények sokaságával, sőt, még értelmes lényekkel is találkozik… Az egyik faj fejlettebb az emberiségnél, a másik pedig éppen csak elindult a civilizáció útján: "…első ránézésre emberszerű, de ugyanakkor egyáltalán nem. Sötét, kékes bőrét ritka, barnás szőr borította, fején és mellkasán kicsit sűrűbben. A csípőjét kötéssel tekerték körbe, a kötésről pedig feltekert kötél lógott. Rövid, görbe lábai szétterülő lábfejekben végződtek, és hosszú körmei, úgy tűnt, közvetlenül a tenyeréből nőttek ki.
Az eltérő hangvétel az egyes epizódok olvasása közben nem feltétlenül lenne probléma, ha ezzel együtt az alapkoncepció is folyton változna, vagy pedig időnként visszatérne egy fontos alapmotívum, amely áthidalná a botladozó stílusjegyeket. Mivel főhősünk egy hajóorvos, aki ismeretlen világokba csöppen, óhatatlanul is párhuzamokat próbáltam keresni Johnathan Swift halhatatlan utazási regényével, a Gulliver rel, és a morális dilemmák felbukkanásakor nyomokban találtam is némi társadalomkritikát benne. Összességében tehát pozitív irányba lendül nálam a mérleg, ha A kozmosz vándorai ra gondolok, mert könnyen fogyasztható, érdekes helyzetekből építkező, fontos kérdésekre rávilágító történetek ezek, amelyeket a kalandregények és a fantasztikus irodalom kedvelője egyaránt szívesen visz magával. Bozó Katalin A kötet megvásárolható a Galaktika Kiadó webshopjában: Kategória: Könyvkritikák Könyvkritikák Készült: 2019. április 22. 2019. április 22.
Ma valamiért úgy nevezik ezt a műfajt, hogy hard sci-fi. A K O Z M O S Z V Á N D O R A I Ez a kötet három hosszabb novellát, kisregényt tartalmaz. A három rész nem alkot egybefüggő történetet, de mindháromnak ugyanaz a főszereplője, az orosz űrhajós, Pavlis doktor. Pavlis dokiban igazából semmi különös nincsen. Ember, aki élni akar, s aki iparkodik engedelmeskedni a lelkiismeretének, az érzéseinek és a józan eszének. Ember az esendőségében, a bizonytalanságaiban, a döntéseiben is. Pavlisról viszonylag keveset tudunk meg. Mármint azon kívül, hogy orvos. Sem a külsejét nem ismerjük meg, sem a földi hátteréről nem tudunk meg igazából semmit. A furcsa az, hogy nincs emiatt hiányérzetünk. T I Z E N H Á R O M É V N Y I U T A Z Á S Az emberiség feltalálta a teleportációt. Útnak indít a Galaxis túlsó végébe egy űrhajót, amivel egy ismeretlen bolygó kolonizációját iparkodnak végrehajtani. Az utazás az űrhajó számára kétszáz évig az emberiség legnagyobb vállalkozása. Nem csupán érdekes kaland, nemcsak a túlélését biztosító lehetőség, hanem hatalmas presztizskérdés is.
Egy olyan korban, amikor még csak sejtéseink voltak a minket körülvevő galaxisról, amikor az írók nem féltek használni a képzelőerejüket, amikor ez a műfaj nem ragaszkodott görcsösen a "tudományossághoz" és nem szabtak éles határt a fantasy térnyerésének. Ez utóbbi gondolat a Sárkánytörvényben érvényesül a leginkább. Ha feltétlenül választanom kellene a három alkotás közül, akkor a Tizenhárom évnyi utazást mondanám a legjobbnak. Ez a történet áll a legközelebb a mai értelemben vett sci-fi kötelezően sivár és gépies settingjéhez, mégis a rengeteg megszólaltatott karakter révén ezt tartom a legemberibbnek. Annyi álláspont és emberi sors ütközik meg abban a kritikus pillanatban, amit ez a pár gépelt sor sem tud kellő hitelességgel visszaadni. A tudat, hogy választani kelljen a hosszú éveken keresztül, élelem és egyéb ellátmány nélkül teljesítendő küldetés, az igazi "élet" feladása, valamint a meghátrálás és generációk munkájának eltékozlása között, a legambiciózusabb elmét is képes lenne felemészteni… A maga módján azért a másik két mű is lehengerelt, így mindenképpen ajánlom a kötet elolvasását.