Fotó: Arcanum/Film Színház Muzsika Ösztönös zseni volt, de hamar a politika játékszere lett, majd a démonai rabja. A színész Soós Imre csupán kilenc évet töltött a reflektorfényben aztán a hivatalos jelentések szerint a feleségével együtt öngyilkos lett. Máig tartja magát viszont a feltevés, hogy az orvosként dolgozó asszony előbb elkábította egy injekcióval, majd kinyitotta a gázcsapot. Nyolc gyerekes, mélyszegénységben élő parasztcsaládban született 1930-ban Balmazújvárosban, az apja a Semsey gróf birtokán volt zsellér. A kis Imre hétéves korától napszámosként dolgozott. Müller Péter szerint nem lett öngyilkos a magyar színész, saját felesége végezhetett vele. Talán sosem ismerjük meg a nevét, ám a Rákosi-rendszer tudatosan parasztszármazású fiatalokat tett a kirakatba. Soós Imre a Ludas Matyi forgatásán. Hamar jött a siker. Fotó: Fortepan/Nemzetes Ferenc Így hozták helyzetbe a fiatal Soós is, aki a legenda szerint mezítlábas gyerekként a párt lapjában, a Szabad Népben olvasta, hogy parasztszármazású fiatalokat várnak a Színművészeti Főiskolán. Jelentkezett, a felvételire is mezítláb ment, majd elkápráztatott mindenkit.
Ott volt az alkohol, és a drog - ezekbe menekült. Mivel öngyilkosságot követett el, bekerült a pszichiátriára, ahol megismerkedett Perjési Hedviggel. Soós Imre, a szegény paraszti származású színész zseni, és a zsidó származású doktornő. Ekkoriban, d a szegényparaszti körökben nem volt szokás szeretni a zsidókat, maximum távolról - mégis valami miatt vonzották egymást, de ugyanakkor taszították is. Viharos volt szerelmük, hatalmas veszekedések, még nagyobb kibékülések sorozata. Az utolsó éjszaka is erről szólt. Soós imre felesége 2020. 1957. június 20-án együtt szórakozott Müller Péter, Soós Imre, és felesége. Soós Imre korábban lelépett a társaságtól, belevetette magát az éjszakába. Ezért Müller Péter fölkísérte lakásukra Perjési Hédit, aki rettenetes állapotban volt, zaklatott volt, félt, rettegett. Müller Péter elmondása szerint távozásakor hallotta, hogy csak nagyon sokára csukódik utána az ajtó, mint aki arra vár, hogy a másik visszajön, vagy azon gondolkodik az illető, hogy visszahívja. Egyik sem történt meg.
Pontosan 64 éve, hogy Soós Imre színész és felesége 1957. június 20-án öngyilkosságot követett el, legalábbis a hivatalos jelentés szerint. A fiatalabb generációnak Soós Imre legemlékezetesebb szerepe Törőcsik Mari oldalán a Körhinta című magyar film volt. A népszerűség azonban nem tett jót a paraszti sorból feltörő férfinak, nyugatótkat szedett, rengeteget ivott és dohányzott. Budapest, 1955. Soós Imre születésének évfordulóján: "Azért születtem, hogy játsszak az embereknek" - Filantropikum.com. Törőcsik Mari és Soós Imre a Körhinta című film forgatásán 1955-ben. A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó: Reprodukció Forrás: MTI/- A színész 1956-ban már megpróbált egyszer véget vetni az életének, akkor azonban a temető helyett a János kórházig jutott. Ott beleszeretett kezelőorvsába, és nem sokkal később feleségül is vette dr. Perjési Hedviget. Az asszony nagyon nehezen viselte férje önpusztító életét, kapcsolatukat heves veszekedések, és még hevesebb kibékülések jellemezték. 64 évvel ezelőtt, június 20-án este együtt voltak a barátaikkal, a társaságban többek között Müller Péterrel is ott volt.
A népszerű magyar színész tragédiáját azóta is rejtély övezi / Fotó: Arcanum Film Színház Muzsika Bár valóban kiváló színész volt, frusztrálta, hogy a pályatársak közül többen is utálták, hogy "pártvonalon" lett elismert művész, mellette pedig az sem tett jót neki, hogy rövid időn belül a napszámos, olykor kondás parasztgyerekből ismert ember lett. Sokáig cipelte magán a felemelkedett parasztgyerek karaktert a filmekben is, Törőcsik Mari (a Körhintában alkottak maradandót mindketten) hosszú évekkel később azt mondta, Soós abba betegedett bele, hogy csak kevés intellektuális szerepet kapott. A rivaldafényben minden tökéletesnek tűnt, pedig egyre több gondja akadt a civil életben. Soós imre felesége zsuzsa. Sokat ivott, gyógyszerekkel nyugtatta magát, illetve láncdohányos lett. Utólag került elő egy jelentés róla, amely szerint: "Elhanyagolja kötelességeit, nem képzi magát ideológiailag, nem végez mozgalmi munkát. Iszik, mértéktelenül dohányzik. " A párt mégsem engedte el a kezét. Soós viszont egyre mélyebbre került lelkileg.
Hidegháborús színházi gyűjtemény a Szabad Európa Rádió archívumából Készítették Bejczy Sándor, Leposa Balázs, Timári Károly © Blinken OSA Archívum A felhasznált dokumentumok a Szabad Európa Rádió tulajdonát képezik.
1955-től, amikor már a Madáchban játszott, egyre rosszabb idegállapotba került. 1957. június 20-án tragikus öngyilkossága vetett véget színészi pályafutásának. Felesége, dr. Perjési Hedvig orvosnő, akivel közös sírban nyugszik a Farkasréti temetőben, ugyanaznap távozott az élők sorából. Öngyilkos lett Soós Imre színművész és felesége | Hidegháborús színházi gyűjtemény. arázslatos pacák. Az első pillanatban tudott mindent" – mondta Törőcsik Mari Soós Imréről, aki nyolcvanöt éve, 1930. febru A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható. A Cultura Magazin cikke csak engedéllyel másolható.
A Színművészeti elvégzése után a színházakban nem nagyon kapott lehetőséget a kibontakozásra, színpadi karrierje igazából 1954-ben indult el, amikor Vámos László rendező ráosztotta Rómeó szerepét. Még ebben az évben Jászai Mari-díjjal tüntették ki. 1955-től, amikor már a Madáchban játszott, egyre rosszabb idegállapotba került. Őrült munkabírással dolgozott, de a megfeszített tempót egy idő után már csak nyugtatókkal és alkohollal tudta tartani. A szakmai mellőzöttség és egy szerelmi csalódás - 1956-ban nagy szerelme, Ferrari Violetta színésznő is elhagyta az országot - felőrölték az idegrendszerét. Későbbi feleségébe, Perjési Hedvig doktornőbe is pszichiátriai kezelése alatt szeretett bele. A közös életük házasságkötésük után néhány héttel, 1957. Soós imre felesége éva. június 20-án egy tragikus és rejtélyes kettős öngyilkossággal végződött, ám sokan a mai napig kétségbe vonják, hogy a színészzseni önkezével vetett véget életének. A helyszínen több tárgyat is elmozdítottak a nyomozás során, valamint nem vizsgálták meg azokat előírás szerint, másnap pedig kitakarítottak a lakásban.
A tudomány emberi arca: A Magyar Pszichológiai Társaság XXI. Országos Tudományos Nagygyűlése: Kivonatkötet. 168. Szombathely, Magyarország, 2012. 05. 30-2012. 06. 01. 2010 Sallay V, Császár N, Kováts D, Békés J, Dúll A. "Krónikus betegséggel élők pszichoszociális állapotfelmérése kvantitatív és kvalitatív mérőeszközök kombinációjával" Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XIX. Nagygyűlésén, Pécs, 2010. május 28-30. 2008 Sallay V, Dúll A, Brózik P, Kántor Á. "Módszertani lehetőségek az otthonhoz fűződő viszony kontextuális kutatásában" Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XVIII. Nagygyűlésén, Nyíregyháza, 2008. május 26-28. 2006 Sallay V, Dúll A. "Az otthonhoz fűződő viszony képei és narratívumai: Egy projektív, környezetpszichológiai szempontú vizsgálatsorozat eredményei" Előadás a Magyar Pszichológiai Társaság XVII. Nagygyűlésén, Budapest, 2006. Nem bírunk egymásra figyelni, hát nem érted? – Magunkra ismertünk a Rengeteg – Mindenhol látlak című filmben - WMN. május 25-27. MTMT link:
Azt üzeni: van kiút, ki lehet szállni ebből. Sőt, ki is kell. Vagy legalábbis kéne, miután végignéztük. Lénárt István Hát, én így nosztalgiázom. Ház alaprajza | Családinet.hu. Olyan filmekkel, amik az eredeti értékekhez vezetnek vissza, és minden korban érvényesek – miközben Fliegauf párbeszédeinek legfinomabb mellékzöngéi azok a kulturális utalások, amiket mi, a kortársai tudunk a legjobban dekódolni. Kevesen tudnak ilyen jól dialógot írni. És a színészválasztáson is látszik a gondosság: szinte mindenki a helyén van, egy-egy arc, fejforma önmagában erőt és történetet hoz a képbe, például Végh Zsolt, akinek sokáig csak a démoni csöndje fortyog a háttérben, vagy Keresztes Felícián, akiből olyasmi szikár férfienergia süt, mint Cserhalmi Györgyből a legjobb korszakában. És bár a Berlinale a fiatal Kizlinger Lillát emelte ki a társulatból színészi elismeréssel, de ez valójában nem fair egy olyan film esetében, amelyikben minden szereplő egyenrangú, és a legtöbben remekelnek. Jakab Juli vagy Balla Eszter legalább annyira megérdemelte volna a díjat (mert őket ilyennek még sosem láttuk), és Fliegauf János (a rendező fia) is van akkora felfedezés, mint Kizlinger, ahogy azt sokan megírták.
Végül a kuruzslás témakörébe is belekapunk azoknak a szemszögéből (Sodró Eliza és Gelencsér Gábor Terence), akik ennek révén veszítik el a hozzátartozóikat. Balla Eszter Csupa olyan helyzet, aminek fél perc alatt a közepében és a mélyén találjuk magunkat, és amiből két perc után már legszívesebben menekülnénk, de a kamera nem engedi, oda vagyunk láncolva a szereplőkhöz. És az a ritkább eset, amikor valakinek a pártjára állhatunk, valakinek drukkolhatunk, mert többnyire épp az a kínzó, hogy minden szereplő motivációja, esendősége nyilvánvaló. Ahogy az életben sincsenek jók és gonoszok, és ha mégis ártunk egymásnak (mert hogyne tennénk), akkor az a saját sérüléseinkből, fájdalmunkból és félelmeinkből fakad. Úgyhogy bármilyen lehangoló is szembenézni ezekkel az ismerős helyzetekkel, azért van benne egy kis irgalom is. És a végén kegyelem, amikor a kerettörténet főhőse, Lénárt István (aki a századik évében vállalta a forgatást a Covid-járvány kellős közepén – és nem, nem ebbe halt bele) felébred a tetszhalott állapotából, feláll a fotelből, és kisétál a fénybe, a levegőre.
Ez kétszeresen is a "vissza a gyökerekhez" érzéssel ajándékozott meg: egyrészt, mert az alkotó visszanyúlt egy olyan korai munkájához (ez volt az első egész estés játékfilmje), ami az én hivatásos filmnézői "pályafutásomnak" is meghatározó élménye volt, másrészt, mert Fliegauf kénytelen volt újra olyan kis költségvetésből, barkácsmódszerekkel forgatni, ahogyan a pályája indult (vagy talán még annál is nagyobb kihívásokkal), amikor még tényleg nem a pénz mozgatta az embert, hanem a világmegváltó szándékok. Ami Hajdú Szabolcsnak az Ernelláék Farkaséknál volt, az most Fliegaufnak a Rengeteg 2, és valószínű, hogy sok más filmrendező sorsa is lesz, akik hozzá hasonlóan az új filmfinanszírozó szervtől már nem remélhetnek támogatást, mert a "nem létező" feketelistára kerültek. Marad tehát a partizánfilmezés: szívességekért, lelkesedésből, hittel. És ahogy az lenni szokott: annál igazibb és jobb az eredmény – ami persze még egy berlini díjjal együtt sem kárpótolhatja az alkotót azért, mert a pálya szélére szorították, de némi elégtételt talán ad.