Huszonegy játékost hívott meg Golovin Vlagyimir, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a Portugália és a Szlovákia elleni Európa-bajnoki selejtezőre. A magyar válogatott legutóbb februárban játszott mérkőzéseket, akkor itthon két góllal kikapott a legutóbbi világbajnokságon negyedik helyen végző spanyoloktól, majd idegenben háromgólos győzelmet aratott ellenük (27–30), így a mieink az 1. helyről várják a selejtező hajráját. Golovin Vlagyimir a legutóbbi összetartásra nem hívta meg a Vipers Kristiansandban szereplő Tomori Zsuzsannát, aki a decemberi világbajnokságon nem tudott a válogatott rendelkezésére állni, valamint Tóth Gabriella, a Mosonmagyaróvár irányítója nem fogadta el a meghívót, az ő nevük nem szerepel Golovin 21 fős listáján ezúttal. Sport365.hu - Nem szereztek olimpiai kvótát a magyar női hosszútávúszók. A februári kerethez képest egyébiránt ezúttal kimaradt Albek Anna és Kajdon Blanka. Bekerült viszont Pál Tamara, az MTK Budapest 21 éves irányítója. A csapat április 15-én Győrben kezdi meg a felkészülést.
MAGYARORSZÁG 4 3 – 1 122–109 6 2. Spanyolország 113–108 3. Portugália 2 70–78 4. Szlovákia 77–87 0
Nem szereztek olimpiai kvótát a magyar versenyzők a nyíltvízi úszók női 10 kilométeres versenyében a Koreai Köztársaságban zajló világbajnokság vasárnapi napján: Olasz Anna a 16., Rohács Réka pedig a 22. helyen ért célba. A vb fő helyszínétől, Kvangdzsutól 130 kilométerre elhelyezkedő Joszuban kellemes idő, 24 Celsius fok fogadta a versenyzőket. Népes, 64 fős mezőny gyűlt össze, akik közül a legtöbben abban reménykedtek, hogy bekerülnek az első tíz közé, ami olimpiai indulást ér. Olasz Annát a 9-es, Rohács Rékát a 43-as rajtszámmal szólították. A versenyzőknek hat kört kellett teljesíteniük a közel 1, 7 kilométer hosszú pályán. A rajt után a mezőny jelentős része együtt úszott. A táv feléhez érve a 25 éves Olasz – aki négy évvel ezelőtt Kazanyban 11. lett az olimpiai bajnok Risztov Éva mögött, ezzel kicsúszott az ötkarikás mezőnyből, de végül szabadkártyával indulhatott Rióban – a 9., Rohács pedig a 30. volt. Kevesebb mint 600 méterrel a cél előtt óriási csata kezdődött, aminek Olasz a 13., Rohács a 23. helyről vágott neki.
McQueen ezen annyira berágott, hogy onnantól szándékosan kibővítette olykor a saját szövegeit, hogy ezzel is cukkolhassa Brynnert. Halhatatlan klasszikus A hét mesterlövész azóta szintén megkapta a maga teljesen felesleges remake-jét Denzel Washingtonnal és Chris Prattel a főszerepben, de az évek során is számos alkotásra, és alkotóra gyakorolt mély és bevallott hatást. Stephen King saját elmondása szerint is A hét mesterlövészből merítette az ihletet Setét Torony-ciklusa 5. kötetéhez, a Callai farkasokhoz, de az 1980-as években hihetetlen népszerűségnek örvendő Szupercsapat című sorozatot is Sturgess filmje ihlette, olyannyira, hogy itt John Hannibal Smith szerepét eredetileg a Britet alakító James Coburnre írták. Ahogy fentebb is írtam, A hét mesterlövész az egyik legtökéletesebben összerakott film, mely 59 év után sem veszített fényéből. Itt valóban minden együtt állt ahhoz, hogy valami maradandó szülessen, az eredeti alapanyag, a forgatókönyv, a díszlet, a színészek, a zene, a vágás, mind gyakorlatilag tökéletes, és e film esetében nem feledkezhetünk el a magyar szinkronról sem, mely tovább emeli a zsenialitás szintjét.
a film adatai The Magnificent Seven [1960] szinkronstáb magyar szöveg: zenei szerkesztő: hangmérnök: rendezőasszisztens: vágó: gyártásvezető: szinkronrendező: hangsáv adatok közlése cím, stáblista felolvasása: céges kapcsolatok szinkronstúdió: VHS-forgalmazó: vetítő TV-csatorna: MTV1 (1976. 05. 16. ) visszajelzés A visszajelzés rendszer ezen része jelenleg nem üzemel. Kérjük, hogy használd a főmenü Visszajelzés menüpontját! hangsáv adatok A hét mesterlövész 1. magyar változat - készült 1976-ban szinkron (teljes magyar változat) Ha hivatkozni szeretnél valahol erre az adatlapra, akkor ezt a linket használd: látogatói értékelés ( 20 db): 8. 3 8 felhasználói listában szerepel filmszerepek
A hét mesterkélt lövész Frissítve 2016. szeptember 19. 19:54 Publikálva 2016. 17:28 Az 1960-ban készült A hét mesterlövészt minden idők egyik legjobb remake-jeként tartják számon. Mikor bemutatták Kuroszava Akira A hét szamuráját, rá nem annyira jellemző módon Hollywood nagyon gyorsan kapcsolt: megérezte, hogy korszakalkotó film született, mi több, műfaji alapvetés, amit simán le lehet fordítani más nyelvekre, karakterekre, korokra. Így lett a világ egyik legelső akciófilmjéből a világ egyik legközkedveltebb westernje, amely sztárparádéval, egókat jól egyensúlyozó kémiával, könnyed, de azért nem súlytalan narratívával lopta be magát az emberek szívébe. Meg azokkal a taktusokkal. Nos, eme taktusokkal együtt a frissesség és az eseményjelleg is tovaszállt Antoine Fuqua új változatából, amely ugyan fáradtnak nem fáradt, hisz tempósan menetel előre a jól ismert sztori által kijelölt úton, de közben egy pillanatra se tűnik önfeledtnek. Persze, ettől még lehet, hogy a szereplők tök jól érezték magukat a forgatáson – Chris Pratt társaságában kizárt, hogy bárki is unatkozzon –, de ez csak nyomokban jön át a vásznon, illetve úgy érzed, mintha olyan poénokon kéne együtt nevetned a főszereplő hetessel, amiket csak ők értenek... A rosszak nem kéz a kézben járnak Vagy csak nincsenek jól megírva?
Bár a teljes zenei anyag a félórás verziókhoz képest tartogat üres perceket hallgatója számára – főleg az első fele tűnik elnyújtottnak –, a mű összképének zsenialitása, összetettsége (a megannyi különböző altéma, melyek főként a falu életéhez és lakóinak kiképzéséhez köthető), valamint filmzene-történelmi jelentősége okán azonban úgy vélem, egyszer mindenképpen érdemes végighallgatni. Bár a magam részéről a Ryko-korong az első néhány meghallgatáskor még végtelen hosszúságúnak tűnt, ám miután a kompozíció egésze összeért bennem, már nem volt kedvem visszanyúlni az általam addig ismert, rövidebb albumhoz. E muzsikát nemcsak a hozzá tartozó mozi tette világhírűvé, hanem a megannyi reklámban (mint például a Marlboro cigarettát ajánlóban), illetve egyéb alkotásokban történő felhasználása, amire mindmáig számtalan újabb példát találni, így gyakorlatilag halhatatlanná vált Elmer Bernstein szerzeménye – még ha csak a főtémája is hallható ezen esetekben. A komponistát azonban ezzel kapcsolatban nem az imént említett átemelések mennyisége és gyakorisága, hanem egy személyes élménye érintette meg leginkább: a kétezres évek elején a szerző koncertet adott egy Barcelona melletti kisvárosban, s ott-tartózkodásakor egy kávézóban ülve felfigyelt egy vidáman kacarászó kisfiúra, aki olyan pénzbedobós játéklovon ült, amely működés közben A hét mesterlövész zenéjét játszotta.
Klasszikus Ez az a western, amit 17 alkalommal láttam félig, nem azért mert unalmas vagy nem viszi az embert a film, hanem mert mindig haza kellett menni a vendégségből. Majdnem felnőtt fejjel néztem végig első alkalommal és nem csalódtam. Nyilván reálisan kell kezelni, hogy mikor és kiknek készült, így a történet és a csavarok mára más ingerküszöböt ütögetnek. Ha a remake és az eredeti között választani kell, akkor nem is kérdés, hogy az eredeti. Hihetetlenül jó kis enner., és Bronson kivételeset alakít ebben a filmben, de amúgy ez minden színészről elmondható. Igazi hősök, igaz emberi sorsok és mindezt némi humorral á életen át nézhető!!! Nagyon jó westernfilm, humoros, jól fel van építve, a színészkavalkád fergeteges, a végén pedig izgalmas. Viszont az eredeti film, A hét szamuráj valamiért jobban bejött. Egyszer mindenképpen érdemes látni, de azoknak, akik szeretik a westernt, kötelező darab! Nagyon jó film. Először egyszerűnek tűnik a történet: jó fiúk a rossz fiúk ellen. Később aztán kiderül, hogy nem minden jó fiú mindig jó és nem minden rossz fiú mindig rossz.
Látom, amint Chris ( Yul Brynner) felül a halottaskocsis fogatra, elővesz egy szivart, kiköpi a végét, majd a talpáról tüzet gyújt, és a lovak közé csap. Közben Vin ( Steve McQueen) megtölti a fegyverét, leveszi a kalapját, belenéz, megigazítja, visszateszi. Filmtörténet. Ahogyan a párbeszédük is: – Most érkeztél? – Igen. – Honnan? – Dodge-ból. És te? – Tombstone-ból. – Van ott valami akció? – Nincs. Tombstone-ban? – Ugyanaz. Az emberek letelepedtek. – Mindenütt ugyanaz van. 1960-ban az amerikai film még uralja a saját mítoszát. A szófukar, kemény, szabad amerikaiak mítoszát. Charles Bronson tökéletes felsőteste mozdul, és a hasáb immáron tűzifaként hull darabjaira. A gyerek, aki kimegy a moziból, olyan erős és férfias akar lenni, mint Bronson. És elhiszi, amit Chris lök oda mellékesen a másiknak, amerikai közhelyként, de 1960-ban még létező igazságként: ez egy szabad ország. Az 1960-as mozifilm nézője azzal az érzéssel megy haza, hogy a bukás nem vereség, a győzelem nem ünnep, a rosszat ugyanúgy elszenvedi a harcos, mint a jót.