A 75. cannes-i fesztivál nem kíván orosz delegációt fogadni, és nem szeretné, ha az orosz kormányhoz köthető bármilyen hivatalos személy megjelenne a seregszemlén, amíg az Ukrajna elleni orosz invázió folytatódik – jelentették be kedden a szervezők. Mussolini és a fasizmus (videó) | Khan Academy. 2022. 03. 01 | Szerző: VG/MTI Úgy döntöttünk, hogy amíg a háború nem marad abba az ukrán népnek megfelelő feltételekkel, nem fogadunk hivatalos delegációkat Oroszországból, és nem fogadjuk el az orosz kormányhoz köthető bármilyen hivatalos személy jelenlétét - olvasható a világ egyik legjelentősebb fesztiváljának közleményében. Szeretnénk ugyanakkor üdvözölni mindazokat Oroszországban, akik vállalták annak kockázatát, hogy tiltakoznak az Ukrajna elleni agresszió és invázió ellen – tették hozzá a szervezők, azokhoz a művészekhez és a filmesekhez intézett üzenetükben, akik nem hajlandók a nevüket adni az elfogadhatatlan tettekhez, és azokhoz, akik bombázzák Ukrajnát. Ez az első alkalom, hogy a cannes-i fesztivál véleményt nyilvánít az ukrajnai orosz invázióról.
A náci vezér erre magából kikelve kérte ki, hogy államát bárki is fasisztának nevezze – emeli ki Ormos Mária. Hitler nem tartotta sokra Mussolinit, az olasz haderő sorozatos veresége sok fejtörést okozott neki, szövetségüket mindkét fél részéről a szükség szülte és az érdek tartotta fenn. HAON - 120 éve született a magyar színjátszás kiemelkedő alakja, Tímár József. A felszínen persze hatalmas volt az egyetértés, szinte színpadias a barátság, de ez mind külső máz volt csupán, amit ráadásul később öltöttek magukra. 1935 előtt a fasiszta olasz és a német náci sajtó még kígyót-békát kiabált egymásra, Olaszországban elítélték a német antiszemitizmust, károsnak tartották, úgy vélték az egyre agresszívabb zsidóellenesség nem vezet sehova. Az SA-val történt leszámolást pedig közönséges gyilkosságként értékelték olasz fasiszta körökben. A szükség nagy úr A vízválasztó az imént már említett 1935 volt. Mussolini egészen addig igazodási pontként tekintett Nagy-Britanniára, ám miután London nem támogatta a Duce törekvését Abesszína (ma Etiópia) teljes bekebelezésére, szakított az angolokkal.
A gyakorlatban azonban már itt is voltak különbségek. Az olasz cenzúra és engedélyeztetés nem volt túl rigorózus, körülbelül úgy működött, mint itthon Aczél György idejében. A német rendszer ennél sokkal szigorúbb volt. Óriási különbség például, hogy Itáliában nem volt képrombolás, könyvégetés, míg a németeknél ez gyakran, és hisztérikus tömegjelentként zajlott. Hitler dührohamot kapott, amikor lefasisztázták | 24.hu. Kevesen tudják, miszerint a fasiszta olasz vezetés magyar irodalmat is adott a nép kezébe, Mikszáthot, Móriczot fordítottak, sőt Mussolini többször idézte Petőfit. Birka nép, buta nemzet A két diktátor közös tulajdonsága volt, hogy mélységesen lenézte saját népét, megvetette a tömeget. A Duce birkanyájhoz hasonlította országa lakosságát, amelyet a pásztornak botjával kell irányítania, és ez a pásztor természetesen ő maga volt. Hitler a Mein Kampfban is többször leírta, majd számos alkalommal hivatkozta elméletét: A népnek ellenségképet kell mutatni, de mindig csak egyet, mert ha egyszerre kettő van, már összezavarodik és nehezebben irányítható.
Inkább úgy vélték, a gazdaságnak a nemzet érdekeit kell kiszolgálnia. Egy másik eszme, amit a fasiszták magukénak vallottak, az az, hogy az erőszak a politika legitim része. Tehát politikai erőszak. Erre látunk majd példát Benito Mussolini feketeingeseinél, a fasiszta párt félkatonai csoportjánál, amely segített a pártnak hatalomra jutni és megőrizni az irányítást. Látunk erre még példát később, pl. a náciknál is, akiket szintén a fasizmussal szoktak egy kalap alá venni. Rohamosztagosaik, rohamcsapataik, ezek a félkatonai szervezetek elsősorban a hatalom megszerzésében játszottak szerepet. Egy további jellemzőjük – ahogy elképzelheted akár Mussolini, akár a nácikra –, hogy egyáltalán nem voltak a demokrácia hívei. Nem csak azt gondolták, hogy mindent alá kell rendelni az államnak, de azt is, hogy az államnak abszolút hatalmat kell gyakorolnia. Tehát szó sem lehet demokráciáról, az a lényeg, hogy az állam élén egy erős vezető álljon. És egy erős párt. Mussolini esetében ez a fasiszta párt volt, Hitler esetében pedig végül a náci párt.
(A Tottenham felvállaltan zsidó csapata Londonnak, londoni zsidók alapították 1882-ben, a szurkolók magukat Yid Army-nak, azaz zsidó seregnek hívják, és a klub színei is az izraeli zászló színeivel egyeznek meg: kék-fehér). Legendás, a rasszizmust egyértelműsítő történet továbbá, hogy amikor közel 20 éve egy nyertes meccs után a Lazio-futballisták egytől egyig kidobták a mezüket az ultráknak, a félvér holland Aron Winter trikóját visszadobták a pályára. Ez a 90-es évek közepén történt, az viszont csak egy éve, hogy a 2011 nyarán igazolt fekete Djibril Cissét négy hónap után el kellett adnia a klubnak, mert nem tűrte meg a kemény mag. Vagy úgy is mondhatjuk, nem érezte jól magát, így önként távozott Angliába. Olaszországban egyes futballklubok szurkolóinak jellegzetes, tradicionális a politikai hovatartozásuk: a torinói Juventus például hagyományosan baloldali csapat, míg a Lazio szurkolótáborában a fővárosban és környékén élő, erős szélsőjobboldali szavazók hangja hallatszik. A Livorno drukkereit Di Canio anno lekommunistázta, nem véletlen, hogy egyik híres karlendítését is az ottani stadionban mutatta be.
Mussolinit "mélységesen félreértett, rendkívül fegyelmezett, etikus személyiségnek" nevezte. A West Hamben is szerepelt egykori támadó ugyanakkor azzal érvelt, hogy angliai karrierje alatt két legjobb barátja is fekete volt. Kinevezéséből rögtön politikai ügy lett Angliában, mivel a Sunderland alelnöke, David Miliband munkáspárti politikus, volt külügyminiszter – aki lengyel zsidó holokausztmenekültek gyermekeként született Angliában – azonnal lemondott alelnöki tisztségéről a Sunderlandnél, és kilépett a klubból. Az egyesület szurkolóinak elnöke, Dave Bowman is tiltakozott, addig nem megy a stadionba, amíg Di Canio vezeti a csapatot. Emellett rögtön létrehoztak egy "Sunderland a fasiszta Di Canio ellen" nevű Facebook-oldalt, amit már 4658-an lájkoltak. Az egyik sunderlandi drukkerszervezet szerint viszont nem is politikai nézetei, hanem rövid edzői karrierje miatt nem megfelelő választás a csapat élére. Di Canio valóban nem dolgozott még élcsapatnál: februárban távozott a harmadosztályú Swindon Towntól, ami irányítása alatt jutott fel tavaly a negyedosztályból, de a Guardian szerint a klubot többször figyelmeztette a rendőrség, amiért az edző elfogadhatatlan módon heccelte az ellenfél szurkolótáborát.
Di Canióval új játékosai eddig elégedettek, Adam Johnson a napokban nyilatkozta, hogy "igaz, hogy felforgatott mindent három nap alatt a klubnál, de lehet, hogy most erre van szükség". A Sunderland mindössze egyetlen ponttal van a kiesőzóna fölött, Di Caniónak hét meccse van megmenteni a csapatot. Ha sikerül, és a két hónap alatt nem lesz balhéja, fasisztoid múltja is háttérbe szorul. Ha nem, akkor várhatóan újra meg kell küzdenie a rasszizmusellenes hangadókkal.
Az előadásban Foki Tamás a Budapesti Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium vezetőtanára a reformkor két jelentős programadó politikusát, Széchenyi Istvánt és Kossuth Lajost mutatja be. Magyarország gazdasági elmaradottságának adataival bizonyítja a reformok szükségességét, majd Széchenyi és Kossuth családi hátterének és reformprogramjának ismertetése következik. Széchenyinél a Hitel és a Stádium elemzésére és a gróf gyakorlati tevékenységére, Kossuthnál a modern nyilvánosság megteremtésére (pl. A reformmozgalom kibontakozása Magyarországon | zanza.tv. újságírás), a Védegyletben végzett munkára és az érdekegyesítésre helyezi a hangsúlyt. Mindketten károsnak tartották a jobbágyrendszert, de felszámolására eltérő megoldásokat javasoltak. Az előadó kiemeli, hogy mindkét reformpolitikus gazdasági fejlődést és polgárosult Magyarországot akart, a közöttük kibontakozó vita inkább a reformok bevezetésének módjáról, gyorsaságáról szólt. A főnemességet megnyerni szándékozó Széchenyi lassúbb, óvatosabb reformpolitikát javasolt, míg a köznemességet bázisnak tekintő Kossuth gyorsabb haladási ütemet diktált volna.
Kettejük vitájában Kossuth tisztelettel kezelte a "legnagyobb magyart", és azt hangoztatta, hogy ő csak a Széchenyi által megkezdett úton jár. Széchenyi féltette az országot a birodalom erejétől, féltette a kialakuló reformokat. Széchenyi és Kossuth programja - erettsegik.hu. Azonban a liberálisok Kossuth köré gyűltek, mert támogatták a radikálisabb elképzeléseket; ezért Széchenyi a 40-es évekre elszigetelődött. Nem tudott létrehozni egy mérsékeltebb középpártot, így a mérsékeltebb (Deák-Batthyány) és a radikálisabb (Kossuth) reformer irányzatok között nem jött létre szakadás. Legutóbb frissítve:2015-06-14 18:36
Ezen az országgyűlésen született meg az ötlet, hogy megalapítja az Országgyűlési Tudósításokat, amelyben az üléseken zajló vitákról tudósított. A reformkori országgyűlés közönségét alkotó, többnyire nemesi származású értelmiségi fiatalok, az ún. országgyűlési ifjak közül is sokan részt vettek az Országgyűlési Tudósítások készítésében. 11. tétel A reformmozgalom kibontakozása « Érettségi tételek. A tétel kifejtése A Tudósítás az ellenzék szócsöve lett, de az Országgyűlési Tudósítások hatására a – erős cenzúra felügyelete alatt álló – hírlapok is egyre több információt közöltek az országgyűlésen történtekről. Kossuth az országgyűlés feloszlatása után Pestre költözött, itt adta ki a Törvényhatósági Tudósításokat. A lap célja a megyegyűléseken történetekről begyűjteni az információkat, s az információk továbbításával megpróbálni a megyék között a kapcsolatot kiépíteni, a reformok ügyét ezzel is elősegíteni. A Törvényhatósági Tudósítások miatt Kossuthot 1837 májusában letartóztatták, és 4 évi börtönbüntetésre ítélték. (A börtönben angolul tanult és a közgazdaságtant tanulmányozta. )
A "Hitel" megbolydította a magyar politikai életet: sokan támogatták, de számos ellenzője is akadt, például a konzervatívok, és a felvilágosult rendi nacionalista irányzatú csoportok. Az ellenzők körébe tartozott például gróf Dessewffy József is. Dessewffy attól félt, hogy a nemesi kiváltságok eltörlése veszélyeztetheti a nemzet stabilitását. Dessewffy a fő problémának a kettős vámrendszert tartotta. Világ: Széchenyi erre válaszul adta ki "Világ" (itt világosság) című munkáját, melyben részletesebben taglalta nézeteit, főleg a parasztságra nézve. Ezt tragikusan időszerűvé tette az 1831 – ben kitört felvidéki parasztfelkelés. Stádium: 1833 -ban látott napvilágot harmadik jelentős műve, a "Stádium". Ebben végleg rendezi, és pontokba foglalja gondolatait. Kifejti, hogy a reformokat három téren kell elvégezni: Gazdasági téren: hitel biztosítása, az ősiség és a fiscalitás eltörlése, a Jus proprietatis bevezetése, az infrastruktúra fejlesztése valamint az ipari szabad verseny biztosítása Társadalmi téren: a törvény előtti egyenlőség biztosítása, a törvényes pártvéd kialakítása és a közteherviselés kialakítását akarta elérni, amely a társadalmi jogegyenlőséghez és a feudális viszonyok eltörléséhez vezet.
Ehhez be kell vezetni a közteherviselést is. Az örökváltság egyben azt is jelenti, hogy a földet polgári tulajdonná kell nyilvánítani. A gazdaság terén úgy gondolta, hogy a fejlődés záloga a védővám, ezekkel lehet a nemzetgazdaságot megvédeni. A kettős vámrendelet (1754) a Birodalom összessége és Ausztria érdekei szerint szabályozta. A magyar ipar fejlődése érdekében szervezték meg az első Iparkiállítást, alapították meg az Iparegyesületet, majd 1844-ben a Védegyletet. A Védegylet tagjai vállalták, hogy magyar árut vásárolnak, ezzel próbálják a keresletet megnövelni, így ösztönözni fogja a termékek itthoni előállítását és vásárlását. Kossuth a magyar érdekeket az udvar ellenében is képviselni akarta. Ez nem jelentett szakítást a Birodalommal, hanem arra törekedtek, hogy Ausztria és Magyarország viszonya egy perszonáluniós kapcsolat irányába mozduljon el. Nemzetiségi kérdésben az egy politikai nemzet koncepciót vallották. Eszerint a nemzetiségek egyénileg minden olyan jogot megkapnak, mint a magyarok, de közösségként nem ismerik el őket, nyelvi kérdésként kezelik különállásukat, se nem ismerik el politikai törekvéseiket (pl.