(1924. március 30. )
De hihető-e, hogy sírkövön, - úgy a maga helyén kívül, adassék döfés? S mikor hoztam én, és mi által abba a gyanúba fejemet és kultúrámat, hogy valakit a Silenus paripája rokonságával szidalmazni nem tartom illetlennek magamhoz? S illő-e az, férfiai Debrecennek, 'ανδρες Αθηναοι hogy midőn egy olyannak szavaiban akit nem találtunk mindig méltatlannak becsülésünkre, valamit nem értünk, akkor mondásának a legrútabb értelmet adjuk? Oh Debrecen, Debrecen! Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre : hungarianliterature. Arkádia, igenis, marhalegelő tartomány volt, és éppen azért, minthogy az volt, ottan virágzottak a múzsák mesterségei leginkább. Innen nevezi Virgil is a maga két kedves énekeseit arkásoknak (Arcades ambo et cantare pares et respondre parati); innen nevezik magokat így az olaszországi poézist tárgyazó társaságok, melyeknek a mi Hannulikunk is tagja. Ezen értelemben veszi a szót Schiller is ritka szépségű dalában: Auch ich war in Arkadien geboren stb. - Arkádiában élni tehát, és a márvány szavai szerint az: Arkádiában éltem én is! nem jelent egyebet, mint ezt: Egyike voltam hazám kedvelt énekesinek én is, s boldog éltet éltem a mesterség szép regiójában.
Ilyen az, hogy a római simplicitású kő helyett piramis kell. - (Csokonainak piramis! S miért? s milyen? két ölnyi magasságú-e? ) - Ilyen az, hogy nem jó a hamvai, mert ma nem égetnek. Ilyen, hogy az első sor a harmadik személyben, az utolsó az elsőben mondatik. Márai Sándor: Író és élmény : hungarianliterature. - (De hát ha a mottó nemcsak más személyben, hanem más nyelven is mondatnék? ) - Debrecennek tetszeni veszedelmes dolog! - - Első jelentésemben (Magyar Kurir, 1805. febr. XV. sz. ) képét festettem volt Csokonainak, s a Debrecenen kívül lakók azt ítélték felőle, hogy sem igazabb, sem kedvezőbb képet nem festhettem: Debrecen ellenben ott is döfést talált.
Tudva van azok előtt, akik a festés mesterségébe be vannak avatva, hogy Poussin Miklós (régen elhalt francia születésű táj- és históriafestő) egy gyönyörű vidék fenekében egy szárkofágust festett ezen felülírással: Et in Arcadia ego! - Kevés ideje, hogy Harron Párisban Pousinnek tiszteletére egy szacellumot rajzolt - eddig talán készen áll -, melyben a Poussin állóképének lábkövébe ezen mély értelmű szóknak kell vala vésettetni. - (Lásd Landon's französische Kunstannalen, II. Band. I. Rokon értelmű szavak (szinonimák). Abtheilung, Kupfer XIII. und XIV. ; oly munkában, melyet a mesterségnek nem gazdag kedvelője is megerőltetés nélkül jártathat, és amelynél semmit nem jártathat nagyobb gyönyörűséggel. ) - Én a gondolatot a Poussin képéről vettem, s Cserei barátom javallotta választásomat. - Így nem kell a márványra metszeni a poéta praedikátumot, s az értelmes olvasó századok múlva is fogja érteni, ha oda jut, hogy ott a múzsák felkentje fekszik, nem valamely isonymus Csokonai Vitéz Mihály. A többi kritikája ennek a szent és csalhatatlan városnak nem érdemli a megcáfolást; kétségeit fejtegesse meg magának, ha tetszik.
Hírhedett zenésze a világnak, Bárhová juss, mindig hű rokon! Van-e hangod e beteg hazának A velőket rázó húrokon? Van-e hangod, szív háborgatója, Van-e hangod, bánat altatója? Sors és bűneink a százados baj, Melynek elzsibbasztó súlya nyom; Ennek láncain élt a csüggedett faj S üdve lőn a tettlen nyugalom. És ha néha felforrt vérapálya, Láz betegnek volt hiú csatája. Jobb korunk jött. Újra visszaszállnak, Rég ohajtott hajnal keletén, Édes kínja közt a gyógyulásnak, A kihalt vágy s elpártolt remény: Újra égünk őseink honáért, Újra készek adni életet s vért. És érezzük minden érverését, Szent nevére feldobog szivünk; És szenvedjük minden szenvedését, Szégyenétől lángra gerjedünk; És ohajtjuk nagynak trónusában, Boldog – és erősnek kunyhájában. Nagy tanítvány a vészek honából, Melyben egy világnak szíve ver, Ahol rőten a vér bíborától Végre a nap földerűlni mer, Hol vad árján a nép tengerének A düh szörnyei gyorsan eltünének; S most helyettök hófehér burokban Jár a béke s tiszta szorgalom; S a müvészet fénylő csarnokokban Égi képet új korára nyom; S míg ezer fej gondol istenésszel; Fárad a nép óriás kezével: Zengj nekünk dalt; hangok nagy tanárja, És ha zengesz a múlt napiról, Légyen hangod a vész zongorája, Melyben a harc mennydörgése szól, S árja közben a szilaj zenének Riadozzon diadalmi ének.
I. Az irodalmi újonc sokáig hajlandó azt hinni, hogy köze van a "szép"-hez, az "érdekes"-hez, vagy az elvonthoz, a mélyhez, a titokzatoshoz, az eredetihez és mit tudom én, mi minden egyébhez még. Nagyon sokáig tart, míg a fejlődésben eljut oda, hogy mindazt, ami önmagában csak trükk, élni akarás, pereskedés (mind a legjobb, morális értelemben) lehet, föláldozza és beilleszti, alárendeli az egyetlen célnak: az igazságnak. Ha az író nem ír igazat, nem jó író és elveszett ember. Másféle művészi programot tulajdonképpen nem is láttam még, nem ismerek. Az író igazsága abban áll, hogy munkája minden időben, szintén és feltétlenül, kollektív az emberrel s az emberek összes relációjával. Az író, aki mégiscsak itt a földön él, s nem a Jupiteren, ezen a planétán, kénytelen beletörődni abba, hogy számára az egyetlen élmény, aminek erkölcsi tartalma van, az ember. Ha aztán ide eljutott az újonc, magától adódik a kényszer, hogy ezt az erkölcsi tartalmú élményt szintén, igazságosan fejezze ki, "beszélje el".
Lessing egyvalahol Hamburgi dramaturgiájában azt a tanácsot adja az íróknak, hogy tartsák illetlennek a magok érdemekhez, apróságos magyarázatokra ereszkedni, olvasóikat képzeljék tanultabbaknak, mint amilyenek, s bízzák önmagokra, hogy amit nem értenek, hányják fel könyveikben, vagy kérdjék meg mástól. A tanács jó s meg kell vallani, hogy ha meg nem értettetni nagy baj is, és még nagyobb félreértettetni: viszont az is baj, midőn az író arra kényszeríttetik, hogy a maga szférájából lépjen ki, s tegyen cicerónei szolgálatokat. Azonban az igazán humánus művész kész felejteni artisztai büszkeségét, s örömest lép elő a nézés végett kitett vászon mögül, valamikor látja, hogy a jámbor nézőnek szüksége van útmutatóra; sőt néha a mentegetőzést s a védelmező magyarázatokat is pirulás s megítéltetéstől való tartalék nélkül teszi, mert tudja, hogy midőn maga mellett szól, akkor a mesterség szeretetét gyarapítja. Vannak esetek, amelyekben élesen szólani s csatába ereszkedni sem illetlen; avagy nem az esik-e megyéink és országunk gyűlésein?
Dévény Anna Született 1935 [1] Budapest [1] Elhunyt 2017. június 26. (81-82 évesen) [2] Állampolgársága magyar Foglalkozása gyógytornász edző Kitüntetései Prima Primissima díj (2010) Magyar Örökség díj (2017) Dévény Anna ( Budapest, 1935 – 2017. június 26. ) magyar gyógytornász, művészitorna-szakedző. Az általa létrehozott Dévény Anna Alapítvány szakmai vezetője, kollégáival közösen az általa kifejlesztett módszer posztgraduális képzésének kidolgozója. Életrajza [ szerkesztés] Gyermekfejjel élte át Budapest bombázását, és kilencéves volt, amikor elveszítette édesanyját. 1954-ben érettségizett, majd gyógytornászképzésben vett részt. A diploma megszerzése után a pesti idegklinikára került, ahol tíz évig dolgozott. Ezt követően a Tétényi úti kórház neurológiai osztályára került. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskola művészitorna-edzői szakát. A legendás Fischer Annie kalózfelvételei legális korongon. [3] Koraszülöttek, sérült gyerekek és felnőttek mozgásrehabilitációjával foglalkozott. Az általa kidolgozott módszer felhasználja a művészi torna alapjait is, ugyanakkor a sérült izmokat, inakat speciális manuális technikával regenerálja.
Dévény Anna életébe – eddig legalábbis – három szakma fért bele. Volt olyan, a hagyományos gyógytornászé a kórházi neurológián, amit húsz év után otthagyott. "Belefáradtam, belebetegedtem, hogy nem jutottam semmire a betegekkel. " Ekkor váratlan lehetőség adódott. Az V. kerületi tanács felkérte, hogy a tornából ilyen-olyan okokból felmentett gyerekeknek a testnevelés órájuk idejében tartson valamilyen foglalkozást. Itt jön a második szakma. A testképzőé, a mozgásművészé, a művészitorna-tanáré. A Dévény-módszer (DSGM) bemutatása. Akiken a húsz év neurológia után, a tanács 25 négyzetméteres tornatermében segíteni próbált, főleg gerincferdüléses kamaszok voltak. Régi elképzelése volt, hogy mozgásukban nem korlátozott, csontrendszerükben érintett gyerekekben ne betegségtudatot alakítsunk ki, hanem a korrekcióval egyidejűleg adjuk meg a szép mozgás örömét. Anna minden évvégén tartott egy kis vizsgaszerű bemutatót. Tudta nélkül egy néző felhívta Vitray Tamás figyelmét munkájára. Így került be Vitray akkoriban futó Siker című műsorába és elnyerte a közönségdíjat.
() Kiosztották a Belváros Egészségéért-díjakat [ halott link], Helyi Théma Online, 2010. július 1. Pócs Balázs: Mozgásadományozó, Népszabadság Online, 2011. augusztus 4.
[3] [4] 1996 után speciális tréningeket tartott a Magyar Állami Operaház balettegyüttese számára. [5] [6] Dévény-módszer [ szerkesztés] A Dévény-módszer a fejlesztés és a gyógyítás összhangja. A módszer neve a Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer (DSGM), melyet a megalkotó nevéről és a módszer két fő területéről kapta. A gyógyító módszer a speciális manuális technika (SMT), a fejlesztő módszer a speciális testképző gimnasztika (STG). Wikizero - Dévény Anna Alapítvány. Az SMT-t szakgyógytornász segítségével, egyénileg, kézzel végzett izommozgatási technika, célja, hogy megszüntesse az izmokban érezhető feszességeket, zsugorodásokat, izomtónus eltéréseket. Ez a fajta mozgás hasonlít a tornához, így gyakran nevezik Dévényi-tornának is. A másik módszer, az STG csoportos, zenére végzendő mozgásképzés. A fejlesztés célja a mozgásrehabilitáció során beindított helyes működés további finomítása. Díjai [ szerkesztés] 1980: Siker tévés közönségdíj 2003: Batthyány-Strattmann László-díj [4] [5] [6] 2010: Prima Primissima díj [3] [5] [6] 2012: Miniszteri díszoklevél [7] 2014: A Magyar Érdemrend középkeresztje 2017: Magyar Örökség díj Források [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] A Dévény Alapítvány honlapja
A Dévény-módszer a gyógyítás és fejlesztés összhangja. A Dévény-módszer, azaz a Dévény Speciális manuális technika-Gimnasztika Módszer (DSGM) nevét megalkotójának, Dévény Annának nevéből és a módszer két fő területének megnevezéséből kapta. A DSGM nemcsak egy módszer a sok közül, hanem a mozgásrehabilitáció eddigiektől eltérő, gyökeresen új megközelítése. Sem elméletben, sem gyakorlatban nem azonosítható, vagy hasonlítható össze más módszerekkel speciális tünettana miatt, mely tünettan alapján a mozgássérülés jeleit és fokát megállapítja. A mozgásrehabilitáció egyéb módszerei többnyire a beteg mozgásának erőltetésén alapulnak, olyan mozgás végzését elvárva a pácienstől, amire magától nem képes. Ezzel szemben a DSGM speciális manuális technikája (SMT) a képessé tevés egyedüli eszköze és így minden habilitáció/rehabilitáció alapja. A DSGM szerint a gyógyulás a szabályos, teljeskörű mozgásrehabilitációt jelenti. A gyógyítás feltétele a minél korábbi - lehetőleg már az inkubátorban - megkezdett SMT kezelés.
"Annie és Tóth Aladár – akár csak mentorom, Kodály Zoltán – nevüket, befolyásukat rendületlenül arra használták, hogy segítsék a félretolt, hátrányos helyzetbe került művészeket. A kitelepítésből engem Kodály Zoltán mentett meg. Én pedig egy nagy zongorista, Cziffra György karrierjének újraindításánál voltam jelen. Cziffra a háború után néhány évvel disszidálni próbált, sikertelenül, ezért kényszermunkára vitték. Kiszabadulása után semmiféle koncertezési lehetősége nem volt, így esténként a váci utcai Kedves bárban zongorázott. Egy este véletlenül éppen oda tértem be, s amikor meghallottam, nem hittem a fülemnek: mintha nem egy, hanem két zongorista játszott volna ott, csodálatosan. Jóban lettünk, többször lementem a bárba meghallgatni, vagy ő jött el hozzám a Kresz Géza utcába. Ezt a nem mindennapi zenei élményt lelkesen meséltem mindenkinek a Zeneakadémián. Ezt hallván Ferenczy György zongoraművész, tanár is ellátogatott a Kedvesbe, (a kor hatalmas sztárjával, Mezey Mária színésznővel járt ott () Meghallgatta Cziffrát, és azonnal segíteni is kezdte a fiatal tehetséget.