Ha a világhírű színészekre, rendezőkre, sportolókra vagy zenészekre gondolunk, nem az jut először eszünkbe, hogy a család lenne az első az életükben. Legtöbbjük a hivatásának él. Van azonban néhány kivétel a celebek csillogó világában is, akik "viszonylag" kevés anyától vagy apától született, illetve örökbefogadott gyermekeiket nevelik. 7) Don Ho A 2007-ben 78 évesen elhunyt hawaii-i születésű zenész, Don Ho 10 gyermek édesapja volt. A legmegdöbbentőbb csak az, hogy mindegyikőjük egyetlen feleségtől, Melvamay Kolokea Wong-tól született. Gyermekeik nevei: Don Jr., Lei, Dondi, Dori, Dwight, Hoku, Kea, Kaimana, Kealii és Dayna. 8) Mia Farrow A 74 éves amerikai színésznőnek, Mia Farrow-nak 14 gyereke van. Volt férjétől, André Previn-től három gyermeke született, Matthew Previn, Sascha Previn és Fletcher Previn. Három további gyermeket adoptáltak, Soon-Yi Previn-t, a korán elhunyt Lark Previn-t és Summer Previn-t. Később élettársától, Woody Allen-től további egy gyermeke született, Satchel Farrow, valamint egy lányt, Dylan Farrow-t és egy fiút, Moses Farrow-t is örökbe fogadtak.
Mia Farrow Élete régóta a nyilvánosság előtt van, de soha nem így. A legutóbbi megjelenésével új dokumentum sorozatok Allen v. Malac részletezve Dylan Farrow Vádjai apa szexuális bántalmazásáról Woody Allen 7 éves gyermekként Mia egész családi életét készségesen újjá hozták a mikroszkóp abban a reményben, hogy a most 35 éves Dylan a történetét a megérdemelt gravitációval veszi fel még 1992 -ben. De míg Ronan Farrow testvér nővére és anyja mellett áll, Mia Farrow 14 gyermeke közül mások nem - nevezetesen örökbefogadott lányuk - Hamarosan Yi Previn, kivel Allen kapcsolatba kezdett, amikor Mia otthonában nevelkedett, és örökbe fogadta fiát, Moses Farrow -t, aki 2018 -ban esszét írt azzal, hogy Mia bántalmazta gyermekeit, és hozzájárult az örökbefogadott gyerekek, Tam, Thaddeus és Lark Song halálához. Most, amikor Allen védői hallatják hangjukat válaszul Dylan és Mia növekvő támogatására, ezek a pletykák a ismét három Farrow -gyermek kering - és Mia kijelentette, hogy egyetlen anyának sem kell megtisztítania levegő.
A holnapi "Anyák Napja" alkalmából egy olyan színésznőt választottam, aki 15 gyereket nevelt, és 2016-ban született meg a 11. unokája. Mia Farrow 1945. február 9-én született Los Angelesben, Maria de Lourdes Villiers-Farrow néven. Édesapja, John Farrow filmrendező, édesanyja pedig Maureen O'Sullivan színésznő volt. Miának három fiú és három lánytestvére volt, akik közül a későbbiekben többen választották a színészi pályát, Prudence húga pedig azzal vált ismertté, hogy a Beatles róla írta a Dear Prudence című számot. A család jómódban, szinte probléma mentesen élt Beverly Hillsben, addig míg az alig kilencéves Mia gyermekparalízissel kórházba került. Noha felépült betegségéből, ez az élmény egész életére mélyen beleégett az emlékeibe. Nem sokkal felépülését követően újabb csapás érte a családot. Bátyja, Mike életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Sosem tudták igazán feldolgozni a tragédiát, édesanyja és apja között megromlott a viszony, mivel apjuk fájdalmában inni kezdett.
Legtöbb tevékenységünket és viszonyunkat elfogadjuk olyannak, amilyen, és ritkán engedünk annak a megközelítésmódnak, ami kérdéseken keresztül vezet a változás irányába. Ha hagyjuk, Grecsó Krisztián Vera című regénye éppen ezt teszi. Grecsó Krisztián Fotó: Csiszér Gotti Kilencéves voltam, amikor először tettem fel magamnak a következő kérdéseket: Vajon a világ eddig is ilyen volt? Vagy csak én nem vettem észre azt a sokrétű nehézkedést, ami az élet velejárója? Akkortájt kezdett feltűnni, hogy vannak visszafordíthatatlanul nehéz vagy súlyos történések – furcsa, érthetetlen emberi viselkedések, helyzetek, amikbe már egyedül kerülök, és fogalmam sincs, hogyan kellene viselkednem. Ezekkel párhuzamosan felvetődött bennem az a kérdés is, hogy milyen lehetett a világ, amikor még nem voltam. Napokig, szédülésig próbáltam elképzelni a nemlétet. Hiába. Ez az az időszak egy gyerek életében, amit felnőtt nyelven öntudatra ébredésnek hívunk. E folyamatnak az intenzitását, súlyát, életbevágó kérdéseit később alig tudjuk felidézni.
(6 idézet) Magvető Kiadó Szeged, 1980. Vera az általános iskola negyedik osztályába jár, jó tanuló, jó sportoló. A papa a honvédségen dolgozik, a mama meg minden nap várja őt tanítás után. De Vera biztonságosnak hitt élete pár hét leforgása alatt megváltozik. Az egyik eseményből következik a másik, mintha dominók dőlnének egymás után, mégsem lehet tudni, vajon mi indítja el az események láncolatát. Mi fordítja szembe végzetesen az addigi legjobb barátnőjével? Miért olyan jó és ugyanakkor ijesztő egyre több időt tölteni Józeffel, az új lengyel fiúval? És miért vannak a felnőtteknek titkaik, ha Verától azt várják el, hogy ő mindig csak az igazat mondja? Grecsó Krisztián új regénye arról szól, hogy a családi titkokat felfedni nemcsak tudás, de bátorság kérdése is. Vera felismeri: vannak helyzetek, amikor idő előtt kell felnőttként viselkednünk. És hogy fel lehet nőni a feladathoz. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Magyar szépirodalom Rossz dolog félni. (... ) Várni valamit, ami nem jön.
Grecsó Krisztián Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Volt a Bárka folyóirat szerkesztője, a Nők Lapja vezető szerkesztője és a Szépírók Társaságának alelnöke. 2009-től vezeti az Élet és Irodalom prózarovatát, Újlipótvárosban él. Fontosabb díjai Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (1999), Bródy Sándor-díj (2002), Déry Tibor-díj (2004) József Attila-díj (2006), Márciusi Ifjak Díj (2008), AEGON Művészeti Díj (2012), Bárka-díj (2018), Libri irodalmi közönségdíj (2020)
Első szerelmes kézfogást, egy barát elvesztését, ilyeneket. A karamellás tejet nem, mert azt mindig rühelltem, és minden alkalommal lepasszoltam az osztály legdagadtabb gyerekének. Viszont pont a gyerekszemszög miatt kezdett nekem a végére megkuszálódni a történet, nehezen fogtam fel, hogy most akkor mi van ezekkel? De ebbe nem másznék bele, mert összeszpojlereznék mindent, legyen elég annyi, hogy nekem a végére sajnos igencsak szétesett a történetvezetés, és aztán a kedvem is elment az egésztől. Még úgy is, hogy alig egy napot töltöttem a könyvvel. Mert ez benne a jó, ami egy Grecsóban mindig jó. Hogy könnyednek tűnik, de határozott súlya van. Hogy bár nem a világ legegyszerűb mondatai sorakoznak nála, mégis hihetetlenül olvasmányos, és kedvvel áll neki mindenféle korosztály. Míves lektűr olyanoknak, akik nem hajlandóak bármilyen vécépapírt olvasni egy strandolás alatt. Majdhogynem limcsi. De persze nem. Bajban vagyok az értékeléssel, nagyon ambivalens érzések kavarognak bennem, amiknek a töredékét, ha leírtam most.
Egy kislány a nyolcvanas évek Magyarországán. Figyel, tanul. Tanulja a világot, aminek a megértése bármikor nagy feladat lenne, de ebben az évtizedben különösen is az. Tanulja a többi gyereket, hogy miben olyan, és miben más, mint azok. Tanulja a felnőtteket, akikkel (egyre inkább úgy érzi) nem stimmel valami. És ahogy elmerül a sok kis részletben, szépen lassan világossá válik számára: a körülötte lévők nem mondanak igazat. Nem úgy van semmi, sem a felnőttekkel, sem a fiúkkal, sem a tanárokkal, sem az apjával, az anyjával, a sosem látott nagyszüleivel, mint ahogy gondolta. És mialatt először lesz életében szerelmes, először csalódik másokban, először rúgja szét a biztonságot, amiben addig kisgyerek volt – azalatt arra is először döbben rá életében, hogy akikben a legjobban bízik, azok hazudnak neki. Mit kezd a család sötét titkaival egy gyerek? Mit kezd a hallgatással, az évtizedekkel korábbi tragédia nyomaival, a pállott évtized kellemetlen szagával, a félrefordított tekintetekkel, az egyre kevesebb meggyőződéssel beléfojtott szóval?
És hogy fel lehet nőni a feladathoz. Állapotfotók Olvasatlan példány