2018. szept 5. 20:10 Nagy Sándor, színművész /Fotó: RTL Klub Rendhagyó előadásra készül Nagy Sándor (38). A színész az Élet Katedrális rendezvénysorozat keretein belül áll színpadra a Játékszínben szeptember 20-án, ahol egy pszichiáterrel keresik a válaszokat önismereti kérdésekre. Hogy viseli, amikor a lelkét boncolgatják a színpadon? – Ez olyan, mint egy interjú, talán egy kicsit mélyebb. Szeretem az ilyen témákat boncolgatni, és remélem, a saját példáinkkal tudunk segíteni az ott lévő nézőknek. Az előadás címe egyébként "Higgy magadban! ", és abban próbálunk útmutatást nyújtani, hogyan szeressék és fogadják el önmagukat. Önnek vannak olyan pillanatai, amikor kételkedik önmagában? – Persze! KÜLFÖLDÖN LETT SZTÁR BÁSTI LAJOS EGYKORI SZERELME: FERRARI VIOLETTA - Újságmúzeum. Sokszor előfordul, hogy amikor az ember rossz passzban van, akár lelkileg, akár fizikailag, akkor is teljesítenie kell. Például nevettetni, mert a szerep, a karakter nincs rossz passzban. Ön mennyire lelkizős? – Nagyon! Szerintem mindenki az, csak van, aki nem vállalja. Én szoktam, de a barátaim mindig mellettem állnak, ha szükség van rájuk, és én is ott vagyok nekik.
1980. augusztus 18-án született Nagy Sándor. A Madách Színházban ő Liliomfi és az 1×3 néha 4 avagy Egyszerháromnéhanégy Billy Hickory Woodja, A nyomorultak című musicalben Thénardier-t játssza, a Játékszínben többek között a Teljesen idegenek, a Primadonnák és a Legénybúcsú című előadásokban is láthatják. A színművészt összeállításunkkal köszöntjük! Nagy Sándor pályájáról: Nagy Sándor 1980. augusztus 18-án Kisvárdán született. Itt is érettségizett, majd tagja lett a DoktoRock nevű színtársulatnak. Amikor fiatalon bekerült Miklós Tibor és Kocsák Tibor Anna Karenina című darabjába, már tudta: nem szeretne mással foglalkozni. Ekkor lett végérvényesen szerelmes a színházba. Budapestre a Toldy Mária musicalstúdióba való sikeres felvételi után költözött. Nagy Sándor most nem él párkapcsolatban, de szeretne családot, gyerekeket. Sokan laktak akkoriban egy szobában a kollégiumban, esténként nem egyszer érezte magam elveszettnek. Egy fényeslitkei barátja "mentette meg" végül, akivel közös albérletbe költöztek, és a legjobb évek következtek, a szabadság évei. Fotó: frissmedia Kocsák Tibor hívta A Nyomorultak 1999-es bemutatójába, a Madách Színházba.
Fontos tudnivaló, hogy ezek a művek nem színházi előadások, nem is korábbi színpadi előadások filmváltozatai, hanem kifejezetten online közvetítésre született és születő új filmprodukciók.
S hogy mennyire fontos volt számára megnevettetni, vagy épp megríkatni a falusi és kisvárosi embereket, tökéletesen jelzi, hogy 40 esztendőn át nevezhette magát vándorszínésznek. Mindössze az I. világháború akadályozta meg abban, hogy szórakoztasson, merthogy a sorkatonai szolgálatra rendelték és akkor a monológoknál is fontosabb volt, hogy túlélje a háború poklát. Aztán a második világégést követően némileg lecsendesedett, nyugodtabbá vált az élete, merthogy 1950-ben szerződtette őt a legendás Nemzeti Színház. Tökéletesen passzolt abba a "népies" művészvilágba. Merthogy olyan karakterrel rendelkezett, amely hitelessé tette őt bármilyen figura életre keltésében. Leginkább parasztszerepekben, amelyeket a Rákosi-korszakban előszeretettel írtak és szerepeltettek színházakban és filmekben egyaránt. Onnantól kezdve valóban országos hírnévre tett szert, rengeteg filmben és tévéjátékban kapott szerepet. Leginkább epizodistaként alkalmazták, de a hárommondatos szerepben is maradandót alkotott.