Táv: 13 km A túra útvonala: Egy szép napos – bár elég párás – októberi szombaton fiammal nekiindultunk egy börzsönyi túrának. Pontosabban most nem a magas Börzsönybe - mint egy előző túrámon, - hanem a Duna-kanyar egyik szép helyére a Szent Mihály-hegyre esett a választásunk. Autóba ültünk és Zebegényig mentünk. Ott a vasútállomás mellett leparkoltunk, majd elsétáltunk a vasútállomásra - ami elég lepusztult benyomást tett ránk - megvettük a jegyeket, majd a kb. 5 perces késéssel befutó személlyel elvonatoztunk Nagymarosra ahonnan a túrát indítottuk. Mikor leszálltunk a vonatról egy ott lévő igen gazdag választékkal rendelkező zöldségesnél bevásároltunk egy kis gyümölcsből. Egy-egy banánt egyből be is faltunk, hogy a fárasztó vonatozás során elveszített energiát pótoljuk. Remete barlang nagymaros 1. Aztán nekiindultunk a sárga jelzésnek. Elég hamar a XIV. században épült nagymarosi templomhoz értünk, amit már – fényképekről – ismertünk. A nagymarosi templom Viszont csak most tűnt fel, hogy elég érdekes átépítések voltak az épületen.
Az 1800-as években élt itt egy remete, akit a falusiak gyakran felkerestek tanácsért. Volt egy szamara, amely naponta lement a Dunához, és a hátán lévő vödrökben önállóan vitte fel a vizet, illetve a falubeliek ajándékait a szerzetesnek. Remete barlang nagymaros. A legenda szerint a szamár egyszer vízbe fulladt, és mivel a remete hiába várta, ő maga is meghalt. A sötétbarna vulkáni kőzet (andezit, dácit és dácittufa) a helyszín eredetéről tanúskodik: a Szent Mihály-hegy a földtörténeti múltban a túlparti hegyvidékhez kapcsolódott, a Duna megjelenése előtt az itt emelkedő tűzhányó palástjának része volt. Aztán feltételezhetően egy hatalmas hegycsuszamlás bontotta meg ennek szerkezetét, és a jóval később erre forduló Duna a lassan kiemelkedő magaslatok közé fűrészelte be magát. A páratlan szépségű szoros éppen itt, a talpunk alatt a legkeskenyebb és a legmélyebb is egyben. Nyitvatartás Egész évben szabadon látogatható.
Az irány jó volt, de pár perces fejtekergetés után találtunk csak rá az ösvényre, ami a szikláktól jobbra felfelé vezet a hegyoldalba. Nosza megkezdtük a kapaszkodást a fák között. Maga az ösvény egy idő múlva eltűnt, de az itt-ott feltűnő jelzések mutatták a fő csapásirányt. Szuszogtató emelkedőt kellett megmásznunk, de elértük a sárga kereszt jelzésű ösvényt. Ott egy szemből jövő csoportnak elmagyaráztuk merre juthatnak le a barlanghoz. Aztán az ösvényen balra fordultunk, de nem mentünk fel a Szent Mihály-hegy csúcsára, hanem a háromszög jelzésen balra megkerültük azt. Hegyen, völgyön... - Nagymaros. Kis gyaloglás után jobbról megérkezett mellénk a kék sáv, így azon folytattuk emelkedésünket az Ürmös-rét ill. a Hegyes-tető felé. Útközben megnéztük a körülkerített kutatóárkokat, majd kiértünk az Ürmös-rétre. Itt a tisztáson egyből lehetett látni, hogy kisebb csoportok haladtak velünk a kilátó felé. Természetesen mi is a Julianus barát tornyot céloztuk meg, és egy kis enyhe emelkedő után már ott álltunk alatta, majd természetesen felmentünk a tetejébe.
Sántaõz Ezen a napon együtt túrázott: Balog Csaba, Balogh László, Börönde Tamás, Börönde Zsolt, Dani Dániel, Dorcsák Dávid, Dorcsák Tibor, Fábián László, Fekete Márk, Gerõcs Tamás, Joó Anita, Joó Kitti, Nagy Richárd, Nagy Zsolt, Orosz Norbert, Petõ Norbert, Petõ Roland, Sárdi Marianna, Seres Nándor és Takó Tibor. Hova megyünk? Nagymaroson Templom-völgy Fatörzsön Szent Mihály-nyereg Hegyes-tetõi panoráma Julianus gyermekei Elõdeink tisztelete Útcsomópontban Erdei játszótér Kilátás a Remete-barlang elõl Lazáink Kompon Visegrádon, a palotánál A gótikus kerengõ A díszkút Mátyás 500 éve figyel minket Kápolna a Duna-parton Az oldalon szereplõ írások, képek felhasználása csak írásbeli engedélyünkkel lehetséges.
(107. ) TANULÓSZOBA A BÖRZSÖNYBEN I dõpont: 2009. április 24. péntek Útvonal: Nagymaros - Hegyes-tetõ - Remete-barlang - Nagymaros Táv: 12 km Az iskola felsõ tagozatos diákjainak délutánonként együtt gyakorlatozó csoportjának, a tanulószobának szerveztünk Mariann ötletébõl kifolyólag egynapos kirándulást, közösségformálás címszóval. Mariann választása Visegrádra esett, ezt egészítettük ki egy rövid, de kemény börzsönyi kapaszkodással. Reggel, a vasútállomáson én vártam a gyerekeket, tizenhatójukat, mert Dávid és Tibike Felsõlajoson szálltak fel. 4. 55-kor indultunk Pest irányába. Az út álmosan, bambán telt. Remete barlang nagymaros 3. A kölkök próbálkoztak, de nem nagyon engedtem, hogy kibontakozzanak. Szûk két óra múlva értünk a Nyugatiba, Mariann már várt minket, együtt folytattuk Nagymaros felé, egy gyors átszállást követõen. Nagymaroson leszálltunk, és a templomot csak kívülrõl érintve nekiindultunk az országos kék Hegyes-tetõre vezetõ ösvényének. A lakott területet meredek betonúton hagytuk el, innen árnyas fák alatt a leírhatatlanul szép Templom-völgyben szuszogtattam a túrázáshoz nem szokott puhányokat.