1730-tól használták a Régi Baszmannaja utca nevet. 1918–19-ben a Kommün utca (улица Коммуны), 1919–38 között a Marx utca (Марксова улица), majd 1994-ig a Karl Marx utca (улица Карла Маркса) nevet viselte, azóta ismét Régi Baszmannaja utca. A Baszmannaja és a Baszmannij közös szótöve, a baszman az egyik értelmezés szerint udvari, kincstári kenyeret jelent, amit bélyeggel (baszma) jelöltek meg. Más magyarázat szerint a baszma a régi Rusz idején az ikonok díszítéséhez használt vékony fémlemez neve volt. Egy 1883-ban kiadott moszkvai útikalauz egy harmadik magyarázattal szolgál: eszerint az utcát Fjodor Baszmanov, Rettegett Iván cár bizalmasa és egyes – bár vitatott – leírások szerint szeretője tiszteletére nevezték el, akinek itt volt háza. A Három nővér és a paródia [ szerkesztés] Anton Pavlovics Csehov Három nővérének első felvonásában Olga, Masa és Irina arról beszél, hogy jó lenne Moszkvába költözni, majd rácsodálkoznak, hogy az érkező Versinyin alezredes moszkvai. Ekkor játszódik le a következő párbeszéd: IRINA: Szóval Alekszandr Ignatyevics, ön moszkvai… Micsoda meglepetés!
A komikusi vénájú Márkus ötletéből a bohózatíróként is zseniális pályatársa, Körmendi János faragott pár nap alatt feszes színpadi jelenetet. "Mását, a végzet asszonyát azonnal lestoppoltam, és isteni jópofa hülyeség lett belőle" – emlékezett a Madáchban Mása férjét alakító Márkus. Körmendi saját magára osztotta a naiva Irinát, a tanárnő Olga szerepét pedig Haumann Péterre szabta. Az 1979-es három nővér: Körmendi János, Márkus László és Haumann Péter Forrás: Youtube Akárcsak az eredeti darabban, a paródia párbeszédei is a banális dolgok körül forogtak. A tökéletesen érdektelen információk hangsúlyozásának egyik legendássá vált példája, amikor Körmendi Irinája közölte, hogy "amikor máma reggel fölébredtem, fölkeltem… és megmosakodtam". A karikírozásban lényeges ellenpontozást, vagyis a kontrát Márkus szolgáltatta: Másája a jelenet első perceiben kizárólag azt a csehovi szövegkönyvet idéző lírai sort ismételgette, hogy "tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain". A szamovárok felhalmozása a paródia legendás vezérmotívuma.
Prozorov, Andrej Szergejevics Mása Orosz Ibolya / Gál Natália Kuligin, Fjodor Iljics Kacsur András Versinyin, Alekszandr Ignatyevics Tuzenbach, Nyikolaj Lvovics Ivaskovics Viktor Szoljonij, Vaszily Vasziljevics Csebutikin, Ivan Romanovics Fedotyik, Alekszej Petrovics Rode, Vlagyimir Karlovics Szabó Imre Színészek Béres Ildikó Ferenci Attila
Markos József, művésznevén Alfonsó (későbbi írásváltozatban Alfonzó) (született Markstein József, Budapest, 1912. február 28. – 1987. május 31. ) magyar artista, színész, humorista. A paródia mestere, aki szívesen alkalmazta a pantomim elemeit is. Számait a legapróbb részletekig önmaga dolgozta ki. Sok emlékezetes alakítása közt az egyik Csehov-paródiája, "Ványadt bácsi" alakjának megelevenítése. "Hofi előtt úgy hat, mint Aiszkhülosz Szophoklész előtt" – írta művészetéről Kornis Mihály.