(Másik ilyen eszköze a lábjegyzet, mint például A walesi bárdok című költeményében. ) Az Epilógusban egyetlen dőlt betűvel kiemelt szó található, a "független". Ez a kornak is talán a legfontosabb szava volt: az ország függetlenségének problémája politikai küzdelemmé nőtte ki magát. A félbehagyottnak tűnő mondatok, amelyek végén 3 pont található, szintén a romantika stíluseszközei közé sorolhatók. A sejtelmességet, a sejtetést szolgálják. "S hány reményem hagyott cserbe". vagy "Hol mit kezdtem, abban véget. " Úgy érzi, hogy a független Magyarországon a költőknek is jobb sorsa lett volna. A cenzúra eltörlésével sokkal több mindent kimondhattak volna, ugyanis tudjuk, hogy egy ország költészete sokban befolyásolhatja a nép gondolkodásmódját. Arany az apró örömökre szeretné építeni életét, ő azokkal is megelégedne, soha nem vágyott nagy dolgokra. "Hiszen az útfélen itt-ott Egy kis virág nekem nyitott: Azt leszedve, Megvolt szívem minden kedve. " A mű elégikus hangvételű, hiszen az érzelmek dominálnak benne, és a vers az elégiára jellemző módon megnyugvással zárul.
A walesi bárdok (Hungarian) Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A walesi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Wales: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sír. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senki sem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti Wales ebek! Ne éljen Eduárd?
Védj meg láng, Erdõ mélye rejt el. Nem vezet út, nehogy Így érjen el a végzet. Nézz hát rám! Bánat nem felejt el. Szép Daliám… Hol lellek hát meg Téged? Elmúlt t 33665 Echo of Dalriada: A Nap és a Szél háza Szegény asszony, volt neki hét fia Járt nap-nap után napszámba. Egy nap nem kapott már más egyebet, Egyetlen csupor sebes tejet. Lelkére kötötte a hét fiúnak, Minden ételük e kis 29611 Echo of Dalriada: Téli ének Jönnék, hogyha várnának, keserű- kínos vártának Keserű- kínos rabja nem lennék… Maradnék, hogyha hagynának, tüzes lépteim szárnyának Ellent nem állhatna az ég… Ha eljő 25160 Echo of Dalriada: Szondi Két Apródja - 1. rész Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifjú térdel, kezükben a lant, 24766 Echo of Dalriada: Hazatérés Hajdanán-danában, szél, róna honában, élt egy vitéz, neve Szépmező Szárnya. Bölcs Puszta véréből, Arany Ős szívéből tűz lelke hozta az Alsó Világra. Véle élt családja, k 22017 Echo of Dalriada: A walesi bárdok Használt-e a megöntözés 21955 Echo of Dalriada: Az Ötödik Nap Élet tört fel dalaikból, Lángolt szívükben a harag, Iszony csengett szavaikból, S testükbõl emeltek falat.
A legvégső költői kérdés nyitva hagyja a verset, a választ mindenkinek magában kell megfogalmaznia. Az elmúlás gondolata sok költőt foglalkoztatott a világirodalomban. Már az ókorban is a "carpe diem" filozófiáját hirdették a földi lét rövidsége miatt. Egészen a kortárs irodalomig "kitolható" ez a téma, hiszen mindenkit foglalkoztat az a kérdés, hogy mi végre vagyunk itt a Földön? Arany János Petőfi Sándor személyében nagyon jó barátját vesztette el, ezért is érintette érzékenyen a halál gondolata. Ez a veszteség nagyon sok művében megjelenik, szerepet kap például A walesi bárdokban is. "Emléke sír a lanton még-" illetve Az ősszel című művében. "Emlékhalom a harc fián, " Arany Jánosnak legjobban az fáj, hogy temetetlenül maradt a harctéren Petőfi. A negatív emberi tulajdonságok egyike is megjelenik az Epilógusban, az irigység. Valószínűleg ez a legnegatívabbnak tekinthető dolog Arany szemében: "Kik hiúnak és kevélynek- Tudom, boldognak is vélnek: S boldogságot Irigy nélkül még ki látott? "
Emléke sír a lanton még - Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd. " Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegül, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se bírta mondani Hogy: éljen Eduárd. - Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik. " Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.