A filmi narrációban megjelenő konfliktus oka, hogy Harold meghallja a narrátori hangot. Kérdés, hogy miért éppen ezen a ponton lesz figyelmes erre a belső hangra, melyet, mint később kiderül, a történet világában senki más nem hall, csak ő. A válasz inkább következik a narrációs eljárásokból, mint a történet motivációs viszonyaiból: a filmben ezen a ponton váltja fel a kivonatos narrációt a jelenetező narráció, ez ideig nem volt alkalmunk Harold szereplői nézőpontjához hozzáférni. Ezt a nézőpontot a rejtélyes hanggal való "dialógus" képviseli, melynek színre vitele megint csak a médiumok narratív sajátosságainak figyelembe vétele alapján lehetséges. A filmnek ezen a pontján az epikai fikcióra jellemző hangkommentár hallucinatórikus belső hanggá válik, melynek jellemzője, hogy eldönthetetlen, hogy képzelt vagy valós, külső vagy belső hang a forrása. (Ezt az eldönthetetlenséget épp a filmi médiumnak a kép és a hang sajátos viszonyára vonatkozó lehetőségei hozzák létre, mégpedig az, hogy a film a képet és a hangot össze- és szét is kapcsolhatja egymással – ez alapján különítünk el képen belüli és kívüli hangot [voice on/off screen], valamint diegetikus [a történet teréhez kapcsolódó] és nondiegetikus [a szereplők számára hallhatatlan] hangot. )
Kedvencelte 10 Várólistára tette 109 Kiemelt értékelések Nihilchan 2020. november 11., 19:27 Szépen és jól mutatja be az egész "mikulásosdit", de valahogy nem hatott meg a történet, sőt, többször is untam. Tetszett a felépítése, és karácsonyi hangolódásnak sem utolsó, bár elég szomorkás a hangulata. viky0222 2017. december 2., 20:28 Gyönyörű és megható történet. Sosem gondolkodtam még azon, hogyan is alakult ki az ajándékozás hagyománya, hogyan jött a Mikulás, de ez a film nagyon szuper kis történetet kerített neki. Emlékezteti az embert, miért is kellene igazából ajándékoznunk. cirilla 2018. december 15., 13:58 Aranyos film, mégis számomra olyan semmilyen volt. Az a tipikusan olyan film, amit miközben nézel arra gondolsz, hogy 'aha, aha jó ez', mikor véget ér akkor meg mégsem tudod olyan jól felidézni a cselekményét. Mindenesetre egyszer jó volt megnézni a karácsonyra való hangolódás gyanánt. Sister 2018. december 5., 14:59 Szívet melengető, megható, ugyanakkor kicsit szomorkás film a Mikulás eredetéről.
Át tudtam érezni, hogy Jean-Baptiste nem olyan ember, mint az összes többi, nem úgy született, nem úgy élt és nem is úgy halt meg. Őt csak az érdekelte, hogy milyen szaga-illata lehet a világon bárminek. Nem érdekelte semmi más a világon. Egy ilyen embernek pedig nincs lelkiismeret furdalása ha megöl egy macskát mert kíváncsi a szaga eszenciájára. Mint ahogy akkor sincs, ha megöl egy embert mert létre akarja hozni azt az illatot amely páratlan a maga nemében. A vége a könyvnek/filmnek engem is meglepett, de ha arra gondolunk egyetlen illatfoszlány mekkora hatással lehet ránk így valahol megértem. Nem mindennapi az egyszer biztos:D desertangelable 2016. május 4., 12:13 A kivitelezés és a színészi játék nagyon jó, a történet érdekes a hangulat magával ragadó, de mégsem nézném meg még egyszer. Örülök, hogy túl vagyok rajta, mindamellett, hogy sokkal jobban tetszett, mint amire számítottam. Azt hittem, hogy nagyon szenvedős lesz, pláne, hogy 2 és fél óra, de nem. Teljesen lekötött és egyáltalán nem éreztem elhúzottnak, kellett ez a hosszúság ahhoz, hogy megismerjük a miérteket.
A képen kívüli testetlen hang (az epikai fikció öröksége) vagy a képen belüli hallucinatórikus hang közti eldönthetetlenség ugyanannak a pillanatnak a kísértetiességét idézi fel, melyet Harold akkor tapasztal, amikor úgy érzi, hogy valaki kisajátította a gondolatait, a saját gondolatait beszéli el. Harold és a regény narrátora közti "dialógus" Ha a hangot Harold életének narrációjaként fogjuk fel – márpedig Harold ezt teszi –, akkor ez magának a történetmondásnak a létére vonatkozó határátlépésként tételezhető. A narratívák – meghatározásuknál fogva – egy alapvető szétválasztáson alapulnak, mely elkülöníti a narrátor és a narratívában cselekvők világát és hatáskörét. A cselekvés és az elbeszélés ilyen különválasztása a klasszikus narrációban meghatározó jellegű. A modernista narráció a jelfejtő, értelmező szereplők bevezetésével a szereplőket a narrátori ágencia kihelyezett képviselőivé avatja. De még ezekben a szituációkban sem mondhatjuk, hogy a narráció és a cselekvés egybeolvadna vagy érintkezne egymással.
1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget. 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárást alkalmazták, ami az Agfacolor néven vált ismerté a színes filmek körében. A német gyártót az Eastman Kodak követte Kodakchrome néven. A Technicolor vállalat 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készült, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusának bemutatójával. Disney korai munkái