Geomorfológia, Hepe, Irodalom, Kelemér, Mohos tavak, Zólyomi 1931 szeptember 1, 2019 A nagybárkányi Nádas-tó keletkezéstörténete sok szempontból analógiát mutat a keleméri Mohos tavak genezisével. Érdemes tehát ideidézni Zólyomi Bálint tanulmányából a vonatkozó részeket (Zólyomi 1931, 90-92. o): A keleméri lápok esetében a lápmedencék genezisét is sikerült tisztázni. Hegycsuszamlás, máskép suvadás volt az, ami a lápképződés alapjául szolgáló tómedencéket létrehozta. A keleméri Mohos tavak keletkezéséről – Tőzegmoha. A pusztán felszíni formák alapján vont következtetések geológiai részről megerősítést nyertek, sőt a rétegtani viszonyok ismeretével a hegycsuszás okai is nyilvánvalóak. Mivel a vegetációtörténeti részben ennek alapján több kritikus kérdésre választ tudunk adni, kissé részletesebben kell vele foglalkoznunk. A Kelemértől délre eső dombok geológiai felépítése szerint a következő: alapjukat a Keleméri- patak völgye felé (ÉNy-nak) agyag és agyagmárga réteg csoport (felső oligocén— alsó miocén), a Forrás-völgy felé (DK-nek) glaukonitos homokkő és homok (felső oligocén — alsó miocén) képezi.
One species (Curimopsis austriaca, Byrrhidae) is new to Hungarian fauna. A kutatások története Bár e terület reliktum jellege, faunisztikai és természetvédelmi szempontból való fontossága évtizedek óta ismert, koleopterológiai vizsgálatok viszont itt - néhány kisebb, rendszertelen gyűjtéstől eltekintve - még nem folytak. 57/2007. (X. 18.) KvVM rendelet - Nemzeti Jogszabálytár. Tudomásom szerint Ádám László gyűjtött egy alkalommal ezen a területen, de anyagát nem publikálta. 1988 elején a Nagy-mohos tőzegmohalápján gyűjtve a következő futóbogárfajokat találtam: Epaphius secalis (PAYKULL, 1790), Pterostichus diligens (STURM, 1824), Pterostichus strenuus (PANZER, 1797) és Agonum obscurum (HERBST, 1784). Ezek közül az utóbbi három faj mocsarakban országszerte elterjedt, az Epaphius secalis viszont országos ritkaság, mert csak reliktum jellegű, főként hegyvidéki lápokban fordul elő. A vizsgált terület jellemzése Az 56, 9 ha nagyságú "Keleméri Mohos-tavak Természetvédelmi Terület" Kelemér település közelében található. Keleti határán halad a Kelemért Putnokkal összekötő országút.
A házat a földbe 10-15 cm mélyen ledöngölt nagyobb kavicsokra (békasó kövekre) építették, mindenféle szigetelés nélkül, vályogtéglából és paticsból. A szigetelés hiánya és a minimális alapozás ellenére száz évig állt az épület. Az időközben műemléki védettséggel felruházott ház 2003-ra gyakorlatilag megsemmisült. Rekonstrukciójára a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság jóvoltából került sor 2004-ben. A ház eredeti formájában, de már szilárd alapozással épült újjá. A környék értékeire emlékeztetve a Mohos Ház nevet kapta. A bemutatóhely megtekintésével kapcsolatban bővebb információt ide kattitva talál. Mohos-tavak A keleméri Mohos-tavak, azaz a Nagy-Mohos-tó és a Kis-Mohos-tó egyedülálló természeti látnivalók. Eredetük a pleisztocén korszakra vezethető vissza: a Nagy-Mohos-tó mintegy 25 000, a Kis-Mohos-tó pedig 15 000 éves. Mohos Vendégfogadó. A lefolyástalan tómedencék a Piroska-hegy ÉNY-i oldalának megcsúszásával, ún. suvadással jöttek létre a mainál nedvesebb és hűvösebb éghajlatú időszakban.
Föléjük, átlag 300 m-től kezdve, a dombok gerincét alkotó kavics és homok települ (szarmata emelet). A rétegződés általában közel horizontális. Mi lett ennek a rétegtani felépítésnek következménye? A fedő kavics és homok rétegek teljes mértékben áteresztették magukon a vizet ami ott, ahol a kavics a homokkőre települ, részben még mélyebbre szivárgott, részben a glaukonitos homokkő lapjai mentén összegyülemkezve, mint rétegforrás bukkant fel a Forrás-völgyben. Máskép alakult azonban a helyzet ott, ahol a kavics az agyagos rétegösszlet fölé települt. A kavicson akadálytalanul átfutó víz az agyaghoz érkezve — lévén az vízátnemeresztő — meggyülekezett és az agyag specifikus tulajdonságánál fogva az agyagösszlet felső szintjét átáztatta. Az így plasztikussá vált agyag többé már nem adott szilárd alapot a kavicsnak, csúszás állott be (több ízben, esetleg jelentős időközökkel! ), aminek eredményeképen ma a suvadás minden jellegzetes morfológiai vonásával ellátott felszín tárul elénk. A lecsúszott részek maguk mögött apró, lefolyástalan tómedencéket — a "Mohos"-ok medencéit — zárták el.
A védett terület legalacsonyabb (nyugati) része nem éri el a 200 m-t, míg a délkeleti, a legmagasabb részen (Piroska-hegy) meghalagyja a 366 m-t (1. ábra). Ottjártamkor (1993. szeptember 22-23. ) mind a Nagy-mohos-tó, mind a Kis-mohos-tó tőzegmohaszőnyege teljesen száraz volt. Vizet a Nagy-mohos-tóban mintegy 1, 5 m mélységben, a Kis-Mohos-tó tőzegmohafoltján pedig 60-70 centiméterrel a tőzegmohaszint alatt találtunk csupán. Abban az időben a kiszáradt tőzegmohás tavak felszinét sok kalaposgombafaj termő153 Next
Bejelentkezés és információ: telefonon 30/631-17-22 (Szilágyi János), e-mailben (Információs iroda - Aggtelek)