Nem az ujjongás, hanem a szenvedélytelen megnyugtatás és rábeszélés versét kényszerült helyette megírni. Csalódott vajon? A lány kezét, szeretetét és tiszteletét meg tudta szerezni, szerelmét azonban nem? Vörösmarty Mihály akkor ismerte meg Csajághy Laurát, amikor már szinte lemondott a szerelemről, mint arról 1839-ben írt Késő vágy című verse tanúskodik. Az ő életében a viszonzott szerelem csak álom maradt, hiszen fiatalkori szerelme Perczel Etelka iránt beteljesületlen volt, és későbbi versei is csak reménytelen vonzalmakról vallanak. Vörösmarty mihály ábránd verselemzés. Vágyai és a valóság kibékíthetetlen ellentétben álltak egymással, ez lehet az oka, hogy epikai műveiben a reménytelen szerelmek jelentkeznek a realitás talaján ( Zalán futása), a boldog, beteljesült szerelem azonban mindig valamilyen irreális közeghez, álomvilághoz kötődik ( Csongor és Tünde). Mivel szerelemvágya kielégítetlen maradt, nem csoda, hogy 42 éves korában még mindig úgy vágyódott a beteljesedett, boldog szerelemre, mint mások fiatalon. Kapcsolata Laurával nem volt mindennapi.
… Akarom mondani: súlyos, patinás, ódon szavak festik fel előttünk képzeletét arról, hogy mimindenné válna a viszontszerelemért. Egyébként is minden egyes metafora, amit hoz olyan, hogy minden természeti dolog éli a maga önazonosságát. A fa lombot hoz, aztán azt lehullajtja és télen aludni tér; elviseli a körötte csapkodó villámokat, ami semmilyen hatással nincs rá, a kő néz a hegytetőn, és a föld alatti izzó szénréteg sem hiszem, hogy szenved az izzástól. miért is tenné? Valójában nem jelenik meg áldozat. Mintha azt mondaná a költő: ha viszontszeretnél végre tenném a dolgom. = Ha könnyítenél rajtam, végre képes lennék az emberi működésre. Vörösmarty Mihály: ÁBRÁND. Semmi olyanról nincs szó, hogy a lelkünk eggyé válik, és szövetséget kötünk és a gyerekeinkért fogunk élni. Itt csak arról van szó, hogy elégíts ki, mert szétfeszülök. Az egész versből süt ez a tehetetlenség. A metaforák is mind a nehezen viselhető terhekről szólnak. A kiélt fószernek igazából az jelentene vigaszt, ha a lány azt mondaná: Nem az apámnak nézel ki, fiatal vagy és daliás, pont ilyen férfire vágyom!
Ha ez igaz, akkor Vörösmarty egyéni boldogságával fizette meg szerelmes verseinek árát. Az Ábránd ugyanabban az évben született, mint A merengőhöz és a Keserű pohár című vers: 1843-ban, a költő házasságának évében. Vörösmarty olyan szerelemért eseng benne, amilyenben sohasem volt része. Vörösmarty Mihály: ÁBRÁND | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. A vers születésekor az ostromlott lány már igent mondott a házasságra, a költő boldog is lehetne, mégis tovább udvarol, mert mint mindenben, a szerelemben is a teljességre vágyott: azaz nemcsak a lány kezét akarta, hanem a szívét is. Az Ábránd ban feszülő indulatot akkor érthetjük meg igazán, ha a vele egy időben született szerelmes versek kontextusában vizsgáljuk, hiszen ugyanaz az élethelyzet ihlette A merengőhöz és a Keserű pohár című műveket is. Márpedig ezekből fájó beletörődés, panasz érződik: nem a karjába röppenő boldog jegyeshez, hanem a merengőhöz kellett Vörösmartynak verset írnia. Az esküvő előtti boldog várakozás hónapjaiban se írhatta meg a viszonzott, boldog szerelem versét – ezt a verset nem írta meg soha.
A költő olyan tüzes indulattal ostromolta Laurát, ahogyan fiatalok szoktak udvarolni, s költeményeiben azt hangsúlyozta, mi mindent megadna a viszonzásért cserébe. Olvassuk most el a verset! Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Korstílus: romantika. Különösen a vers nyelvében és képi világában jelentkezik a romantikára jellemző szertelenség, tágasság, nagyívűség, végtelenség, végletekig fokozott intenzitás és távoli dolgokat összekapcsoló ellentétezés. Téma: szerelmi ostrom, egyetlen szenvedélyes kitörés (részletezés, reflexió, töprengés nélkül), a viszontszerelem heves vágyának kifejezése. Egy nagy benső késztetés vezérli a lírai ént: mindennél jobban vágyik arra, hogy szerelme viszonzásra találjon. Azt sorolja el, mi mindenre volna képes azért, hogy szerelme viszonzásra találjon. A mindent legyőző szenvedély önfeláldozó gesztusa jelenik meg. Kifejezőeszközök: metaforák, ellentétek, ismétlések, romantikus túlzás (hiperbola). A képek a gátakat, korlátokat szétzúzó szenvedélyt, érzelmi vihart érzékeltetik. Ez az erő, szenvedély visszafojtva munkál, amiből nagy feszültség, dinamika származik. Vörösmarty Mihály: Ábránd (verselemzés) - verselemzes.hu. Ez a szerelem nem könnyed szeszély, futó fellobbanás, hanem komoly, mély érzés, amelynek súlya van: élet-halál kérdése a lírai én számára.