Interaktivitás A "Tebenned bíztunk eleitől fogva" kezdetű, 90. zsoltár szólal meg a debreceni református nagytemplom makettjénél. "KÉT TÖMÖR TORNYÁVAL MINT HORTOBÁGYI BIKA, SZEMBENÉZ AZ IDŐVEL! " (Móricz Zsigmond) Stílusa: klasszicista Tervező, építész: Péchy Mihály, Thaller József Épült: 1806-1824 Az épület mai helyén már a 11-12. században templom állhatott, ez azonban egy tűzvészben elpusztult. A 14. századra már újra állt a templom, azonban 1564-ben ez is a lángok martalékává vált, amikor a városban tűzvész pusztított. Bárándi református templom teteje - Országalbum. Egy újabb, immár református templom Bethlen Gábor fejedelem hathatós hozzájárulásával 1626-1628 között épült fel, külön harangtoronnyal. A templomot a Rákóczi-szabadságharc alatt jócskán megrongálták a labancok, teljes pusztulását pedig egy 1802. június 11-én kitört újabb tűz okozta. Mivel ekkor már Debrecen a "kálvinista Róma" volt, az új templomra pályázatot írtak ki, amelyen végül a kor neves építészének, a református kollégium tervezőjének, Péchy Mihálynak a pályázatát hirdették ki nyertesként.
Tornalja Rimaszombattól 28 km-re keletre, a Sajó bal partján fekszik. A város református temploma egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel, nyugati harangtoronnyal és portikusszal a hajó déli oldalán. A 15. századi késő gótikus templomot a 16. században vették át a kálvinisták. Az 1786-os felújítás során gótikus ablakait barokk ablakokra cserélték. Tornyát 1893-ban magasították. Szoboszlai Fotó: Bárándi református templom teteje. Legutóbbi felújítása 1936-1938-ban történt Tornallyay Zoltán tervei alapján. Ekkor készült mai 2 dőlt székes fedélszéke, melyhez a középkori fedélszék elemeit is felhasználták. A Teleki László Alapítvány lebonyolításában 2016. szeptemberében indult munkák során a tetőhéjazat és lécezés teljes felújítására került sor.
Katolikus Egyház (Rudabánya filiája) Ötven évvel ezelőtt, 1958 kezdõdött Izsófalván a római katolikus kápolna építése. Felszentelésére 1960-ban került sor. Addig a községben csak a reformátusoknak volt temploma, a katolikusok az ormosbányai egyházhoz tartoztak. Az építkezés szervezője Huszár István plébános volt, aki a hívek segítségére, önkéntes munkájára is számíthatott. Az anyagiak akkoriban még nehezebben voltak előteremthetők az egyház számára, ezért az építkezés befejezése elhúzódott: a kápolnát már felszentelték, amikor a külső falak még vakolatlanok voltak. Ez azonban nem zavarta a katolikus hitélet megindulását Izsófalván. Később több javításon, korszerűsítésen ment át az épület, például új padokat kapott és a bejárat elé kis tornyot emeltek stb. Izsófalva jelenleg Rudabánya filiáléja. A plébánosok az elmúlt harminc évben: Trestyánszky József, Ködmön Ferenc, jelenleg pedig Kalóczkai Gábor. Sokat tett a kápolnáért és a helyi katolikus hitéletért Csapkó József (1937 - 2006), aki a domonkos rend világi tagja volt.
A belső berendezés a gyár asztalosüzemében készült. A templom tetőszerkezete 1956-ban beomlott, amit 1959-ben acél rácsos szerkezetekkel megerősítve építettek újjá. A nem megfelelő minőségű szerkezetek miatt 1973–1974-ben újabb rongálódások következtek be. A Márkus György által tervezett teljes felújítási munkálatokkal a templom fennállásának ötvenedik évfordulójára, 1978-ra készültek el. A templom Diósgyőr-Vasgyár északkeleti szélén, a mai Vasgyári úton áll, az ott épült tiszti lakóházak szomszédságában. Tájolása nyugat-keleti, stílusa szecessziós neobarokk. Falazata a kolónia másik két templomától eltérően vakolt homlokzattal készült. A hosszhajós kialakítású templom teteje oikosz tetőszerkezettel készült. Leírása [ szerkesztés] A templom főbejáratához lépcsősor vezet, melyet pofafalakkal szegélyezettek, rajtuk ezüst színű kandeláberekkel. A torony keleti felén nyílik a templom félköríves kapuépítménye. Lelkipásztorai [ szerkesztés] Nádházy Bertalan lelkész, a borsodi egyházmegye esperese [1] Virágh Sándor (1956–1959) lelkész, a borsodi egyházmegye esperese [2] Képek [ szerkesztés] A templom építése 1927-ben Az elkészült templom 1928-ban (mellette a paplakkal, mögötte a gyárkéményekkel) egy korabeli képeslapon Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia.