1789 nyara forró kezdetet vett, a fővárosban általános bizonytalanság lett úrrá: miközben egy kétes legitimációjú gyűlés megkezdte az új alkotmány kidolgozását, és a régi rendszer lebontását, Lajos saját tanácsadói és Párizs álláspontja között hezitált, erőszakot pedig nem mert alkalmazni. Az események július 11-e után gyorsultak fel, amikor a király elbocsátotta a népszerű Necker pénzügyminisztert, a reformok és az adósság leküzdésének elkötelezett hívét. A párizsiak ezt úgy értelmezték, hogy XVI. Lajos végleg konzervatív támogatói mellé állt, ezért a városban zavargások törtek ki, melyek a Bastille ostromában csúcsosodtak ki. Az V. Károly (ur. Ostroma után nyomtalanul eltűnt a Bastille. 1364-1380) által átépített Bastille a 14. század elején még városkapuként szolgálta a város védelmét, majd ahogy Párizs terjeszkedett, a francia király erőddé egészítette ki a roppant épületet. A forradalom idejére a nyolc toronnyal megerősített kőépítmény rettegett hírnévre tett szert, melynek – sokszor valótlan – rémes históriáit máig őrzi a köztudat: ha a Bastille kerül szóba, szemünk előtt már megjelennek a csörgő láncok, a piszkos rongyokban éhező foglyok százai, a sötét, szalmával bélelt cellák, ez azonban inkább a városi fogházat jellemezte.
A párizsi helyőrségként szolgáló Francia Gárda katonái megtagadták az engedelmességet, és átálltak a fellázadni készülő város oldalára. A városházán pedig már július 12-én délután megkezdték a polgárőrség szervezését és a fegyverek kiosztását. Július 13-án aztán folytatódott a fegyverkezés. A párizsi lázadók fölgyújtották a közgyűlöletnek örvendő vámállomásokat, és ezen a napon került sor a Saint-Lazare apátság kifosztására is. A párizsi lázadók mindenhol fegyvert és lőport kerestek, mert attól tartottak, hogy Necker menesztése után hamarosan a városra és polgáraira támadnak a király csapatai. Nem sejtették, hogy a király csapatai lényegében tökéletes passzivitásukkal segítik majd elő a forradalom győzelmét. A Bastille ostroma 1789. július 14 reggelén a Bastille személyzete összesen 114 közkatonából - ebből 82 invalidus -, egy őrmesterből és öt tisztből állt. 1789. július 14.: A Bastille ostromával megkezdődik a francia forradalom - Körkép.sk. Ezen kívül nagy mennyiségű lőszerrel is föl voltak szerelkezve, amit két nappal korábban szállítottak át a börtön épületébe. Bernard René de Launey, az erőd kormányzója - akinek már az apja is a Bastille kormányzója volt és ott is született - egyedül az élelmiszer- és vízellátásról nem gondoskodott: az ostromot így lényegében egy-két napi ellátmánnyal kezdték meg.
Cím: 1074 Budapest, Dohány utca 42. A la Maison Grand A Nádor utcában található kis reggeliző instant párizsi hangulatot kölcsönöz a szívünkbe; letisztult, elegáns belső tér, műgonddal összeállított ételek és udvarias személyzet várja az arra járó vendégeket. Az Á La Maison napfényes utcafronti tere mellett egy hátsó, nagyobb terem is található, ahol rendezvények lebonyolítását is vállalja a személyzet. Az ünnepre való tekintettel olvasóinkat egy recepttel ajándékozzuk meg Eszenyi Dániel Séf jóvoltából: Pisztáciás créme brulée: Kimérünk 750 g tejet, 250 g tejszínt, 150 g kristálycukrot. Hozzáadunk 1db vaníliarudat, kimagozva 2 db csillagánizst és 5 db zöld kardamont. A Bastille históriája » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek. Jó minőségű pisztácia pasztát veszünk, ebből hozzáadunk 250 g-ot (T. Nagy Tamás Kft; Culinaris) Egy lábasban 62 Celsius-fokig melegítjük, majd ezen a ponton hőkiegyenlítéssel hozzáadunk 150 g tojássárgáját. Folyamatos kevergetés mellett tovább melegítjük 83 Celsius-fokig, majd levesszük. További 2 percig keverjük, hőálló tálakba töltjük.
Luxusbörtön volt a Bastille, amelynek kiváló főztjét mindössze hét rab - köztük négy hamisító - ette 1789. július 14-én. Hahner Péter történész szavaival: "a párizsi nép nem azért foglalta el, mert a zsarnokság börtöne volt, hanem (... ) azért vált a zsarnokság börtönévé a kortársak és főleg az utókor szemében, mert a párizsi nép elfoglalta. 1789 július 14 movie. " Bontásához lényegében már másnap hozzáláttak, az ostrom egyéves évfordulóján már semmi nyoma nem volt. 1789. július 14-én a Párizs keleti részén, az előkelőbb Le Marais negyed és a Saint-Antoine külváros határán álló Bastille várbörtönnek mindössze hét lakója volt. A nyolcadik lakót, az ijesztő szexuális fantáziáiról hírhedtté vált de Sade márkit - akinek nevéből származik a szadizmus kifejezés - július elején szállították el a börtönből, miután idegei felmondták a szolgálatot, és tizenegy évi raboskodás után regénye lapjaiból készült tölcséren át azt üvöltözte ki az ablakon, hogy le akarják mészárolni a foglyokat. Kiválóan főztek a Bastille-ban Ez természetesen képtelenség volt: a Bastille saját korában Franciaország legkellemesebb börtöne volt.
Ez a szakasz a francia zsidók egyenjogúsítását jelentette. Illetve módot adott nekik egyenjogúsításuk kivívására. 1789 július 14 year. Az első idők általános lelkesedésének mámorából hamar kijózanódott klerikális és hűbéri jobboldal mindent elkövetett, hogy a deklaráció következetes alkalmazását megakadályozza és a gyakorlati törvénykezésben a zsidókat meg akarta fosztani az aktív és passzív választójogtól, vagyis az állampolgári jogok leglényegesebbikétől. Majd odamódosította kivánságát, hogy ezt a jogot csak a már franciául beszélő asszimilált "portugál" zsidóknak, vagyis a Bordeaux -ban és környékén letelepedett marranus ivadékoknak adják meg. A számra nézve jelentősebb elzászi és lotharingiai zsidóság erőteljes mozgalomba kezdett ez ellen a jogfosztás ellen. Küldöttségeket menesztett Párizsba, amelyek egyikét maga Grégoire abbé vezette a Nemzetgyűlés elé; megnyerte ügyének a forradalomban mind nagyobb szerepet játszó párizsi szekciókat, amelyek a nemzeti gárda zsidó tagjainak bátor viselkedését és az egyes párizsi negyedekben szétszórva élő zsidók "polgári erényét" méltányolva maguk is nyomást gyakoroltak a Nemzetgyűlésre.