I. József 1705. december 24-én létrehozta a Wiener Stadt Banco-t, ez volt Bécs és egyben a Habsburg birodalom állami bankja. Mária Terézia (1740-1780) idejében, 1762. július 1-jén a Wiener Stadt Banco közreműködésével kibocsátották az első papírpénzt; 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben, 12 millió forint értékben. Ezek eleinte 5%-os kamatozású bankkötvényekre is becserélhetők voltak 200 forint értékben. Papírpénz.hu - A magyar bankjegyek online katalógusa. A hétéves háború (1756- 1763) befejezése után ezeknek a bankócéduláknak egy részét visszaváltották fémpénzekre, a többit pedig megsemmisítették. 1771. július 1-jén újabb bankjegyeket bocsátottak ki, újra 12 millió forint értékben. Ekkor jelentek meg az eddigi címletek mellett az első 500 és 1000 forintos bankócédulák. Ezeket a bankjegyeket már ténylegesen fizetési forgalomra készítették, nem lehetett átváltani bankkötvényekre. Ettől függetlenül elfogadásuk még nem volt kötelező. A következő bankjegyek 1784. november 1-jei keltezéssel kerültek forgalomba, akkorra már Mária Terézia fia, II.
A kincstári kamatos utalványokat 50, 100 és 500 forintos címletekben kívánta létrehozni. 1848. augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintos címletben. Ezt követte az 5 forintos bankjegy szeptember 6-án, majd október 8-án forgalomba kerültek az 1 forintos bankjegyek is. 1848. október 22-én került forgalomba a 100 forintos, majd ezt követően 1849. március 24-én a 10 forintos bankjegy. 1848. január 1-jén az aprópénzhiány miatt megjelentek a 15 és 30 pengő-krajcáros bankjegyek is. Mivel ezek igen kis mennyiségben kerültek kiadásra, a bankókat feldarabolták, így csillapítva az aprópénz hiányát. 1849. július 27-én helyezték forgalomba Szegeden az új 2 pengő-forintos kincstári utalványt. Kossuth a török száműzetésből 1851-ben Amerikába emigrált. Még ebben az évben, New Yorkban született meg az 1, 5, 50 és 100 dolláros kölcsönjegy nyomtatásának terve, majd ezeket 1851. december 15-én Dafort, Bald and Co. New York and Phildalephia cégnél rendelte meg. Ezek 1852, január 1-jei keltezéssel kerültek felhasználásra.
Az50-500 euró címletű bankjegyek aránya a kezdeti 25 százalékról 69 százalékra nőtt, értékben ezek a bankjegyek a forgalomban lévő bankjegyek értékének a 86 százalékát tették ki a kezdeti 46 százalék helyett. Februártól a forgalomban lévő bankjegymennyiségre vetítve az euró bankjegyek átlagértéke meghaladta az 50 eurót. Az euró bankjegyek forgalmának jellemző vonása, hogy nagymértékben megnőtt az euró-övezetbeli országok közötti áramlásuk, ami természetes következménye a közös pénz bevezetésének. Az euró bankjegyek forgási sebessége 3, 4/év volt a június végéig eltelt tizenkét hónapban, 6 százalékkal alacsonyabb, mint egy évvel korábban. A forgalomban lévő euró bankjegyek minőségének biztosítása érdekében még 2001-ben közös minimum szabványokat dolgoztak ki a nem megfelelő minőségű bankjegyek kiválogatására és forgalomból való kivonására. A tapasztalatok szerint főként az 5 eurós bankjegyek minősége romlott jelentős mértékben, főleg azért, mert ezek a bankjegyek csak jelentéktelen mennyiségben kerülnek forgalomba pénz automatákon keresztül, valamint ezt a címletet a kiskereskedelemben váltópénzként használják, ezért nem kerülnek vissza a bankokhoz feldolgozásra.