Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1986) 86 Művészet és valóság az ötvenes években (Az MTV-Tudósklub 1984. április 25-i műsora) 87 Nemes Nagy Ágnes: A lélek nyugalmáért (Kelevéz Ágnes interjúja. Jelenkor, 1995. 5) 106 Ács Margit: A madár a vállán (Orpheus, 1996. ) 130 Tóth Judit: A hegy (Kortárs, 1987. 1) 136 Takács Zsuzsa: A látvány (Orpheusz, 1996. 1) 137 Kukorelly Endre: Tisztességesen meg köll enni a málnát (Magyar Napló, 1991. november 1. ) 138 Akadémiai papírszeletek (Kosáry Domokos és Nemes Nagy Ágnes levélváltása) 139 Lakatos István: Suttogás az éjszakában (Lakatos István: Paradicsomkert. Tevan kiadó, Békéscsaba, 1989. Ad Memoriam. ) (Stádium, 1991. december) 140 Mészöly Miklós: Hódolat és csend a költő sírjánál (Magyar Hírlap, 1991. augusztus 30. ) 146 Makay Ida: Triptichon (Orpheus, 1996. 1) 149 Székely Magda: Ikon (Székely Magda: Ítélet. 1980) 150 Bertók László: "Egy istent kellene csinálnom" (Orpheus, 1996. ) 151 Esterházy Péter: A hang (Esterházy Péter: Egy kékharisnya följegyzéseiből.
Nemes Nagy Ágnes: Között A levegõ nagy ruhaujjai. A levegõ, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményû lombjai, az élõ pára fái, felkanyarodva akár a vágy, a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat. És lent a súly. A síkon röghegyek nagy, mozdulatlan zökkenései, amint feküsznek, térdenállnak az ormok és a sziklahátak, a földtan szobrai, a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, aztán megint a tömbök és a formák, meszes csonttól körvonalig kõvé gyûrõdött azonosság. Az ég s a föld között. A sziklák roppanásai. Amint a nap átlátszó ércei már-már magukba, fémmé a követ, ha állat járja, körme füstölög, s köröznek fent a sziklafal fölött az égõ paták füstszalagjai, aztán az éj a sivatagban, az éj, amint kioltja s kõmivolta magváig ér, fagypont alatti éj, s amint hasadnak és szakadnak a porcok, forgók, kõlapok, amint feszítik véghetetlen, széthasgató önkívületben a fehér s a fekete mindennapos néma villámcsapásai -- A nap s az éj között.
Hirdetés Jöjjön Nemes Nagy Ágnes: Között. A levegő nagy ruhaujjai. A levegő, amin szilárdan támaszkodik madár s madártan, az érvek foszló szélein a szárny, egy percnyi ég beláthatatlan következményű lombjai, az élő pára fái, felkanyarodva akár a vágy, a fenti lombba, percenként hússzor lélegezni a zúzmarás, nagy angyalokat. És lent a súly. A síkon röghegyek nagy, mozdulatlan zökkenései, amint feküsznek, térdenállnak az ormok és a sziklahátak, a földtan szobrai, a völgy egy percnyi figyelem-lazulás, aztán megint a tömbök és a formák, meszes csonttól körvonalig kővé gyűrődött azonosság. Az ég s a föld között. A sziklák roppanásai. Amint a nap átlátszó ércei már-már magukba, fémmé a követ, ha állat járja, körme füstölög, s köröznek fent a sziklafal fölött az égő paták füstszalagjai, aztán az éj a sivatagban, az éj, amint kioltja s kőmivolta magváig ér, fagypont alatti éj, s amint hasadnak és szakadnak a porcok, forgók, kőlapok, amint feszítik véghetetlen, széthasgató önkívületben a fehér s a fekete mindennapos néma villámcsapásai – A nap s az éj között.