Mindkét faj későn, általában május első napjaiban érkezik Magyarországra. A sárgarigók legfeljebb négy hónapot töltenek itt, a sarlós fecskék még annyit sem. Mivel és hogyan etessük a kertekben telelő madarakat? | Sokszínű vidék. Légifolyosók a tengerpartok felett Az Európában fészkelő vonuló madarak közül a kisebb testűek általában egyetlen nekirugaszkodásra átrepülik a Földközi-tengert, a nagyobbak azonban, közöttük a fehér gólyák is, nem vállalkoznak ilyen veszélyes útra: jellemzően Gibraltár, illetve Anatólia felé kerülnek, nem merészkednek a nyílt tenger fölé. A gólyák vándorútjukon elkerülik a nyílt tenger feletti repülést Forrás: Faragó Zoltán Az Európa keleti részén fészkelő madarak a kutatások szerint a Boszporuszon keresztül vezető utat választják, a Márvány- és a Fekete-tenger partvidékén gyülekeznek már augusztus elejétől. A németországi Wesel folyótól nyugatra költő fehér gólyák a Gibraltári-szoros felett hagyják el Európát. A Boszporusz-szoros felett vezető utat választó fehér gólyák előbb keresztezik Anatóliát, majd a Közel-Kelet földközi-tengeri partvidékét követve érik el, többnyire a Sínai-félszigeten keresztül, a Nílus-völgyét.
Kis sólyom (Falco columbarius) - Kép: Az északi tájakról egyre nagyobb számban érkeznek a Körös-Maros Nemzeti Park tájaira a nálunk telelő ragadozó madarak. Érkeznek a kékes rétihéják, a gatyás ölyvek és a kis sólymok is. November elejéig a nálunk költő, vonuló fajok, köztük a ragadozók is szinte teljes számban elhagyták hazánkat. Elvonultak a hamvas rétihéják, a kék vércsék és a kígyászölyvek. Helyüket a telelésre érkező, északi vendégek foglalták el – írja a Körös-Maros Nemzeti Park a weboldalán. A kékes rétihéják első példányai már szeptemberben felbukkantak, de nagyobb számban csak október közepén jelentek meg az alföldi tájakon. Számuk a novemberi hideg beálltával várhatóan tovább növekszik majd. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) – Kép: A gatyás ölyvek szintén jellegzetes telelő madarak Magyarországon. Magyarországon telelő ragadozó madarak. A kékes rétihéjákhoz hasonlóan ők sem költenek nálunk, csak a hideg évszakban vendégeskednek itt. Első példányaik október közepén érkeztek meg. Jelenlétük nem annyira látványos, mint a kékes rétihéjáké, ugyanis jóval kevesebben vannak és szétszórtan mozognak.
A lúdalakúak rendjébe és a récefélék családjába tartozó nagy bukó például csak kemény telek idején fordul elő nagyobb létszámban nálunk, amikor befagynak azok a lengyelországi folyók, ahol telelni szokott. Léteznek mitológiai lények, mint a farkasemberek vagy a sellõk, de néhány, a közelmúltban napvilágra került eset, illetve különös lény azt mutatja, hogy ez már nem legenda, hanem valóság. 35 év alatt kihalt az állatok egynegyede A Föld élõvilágának több mint egynegyede eltûnt 1970 óta – írja a BBC hírportálja. Sorra érkeznek a nálunk telelő ragadozók - Berek. Leginkább a vízi élõlények fogyatkoztak meg, az ok: az ember. A sokkoló adatokat a Londoni Zoológiai Társaság tette közzé a Biodiverzitás Konvenció [1] bonni ülésén. A társaság a WWF-fel együtt részt vesz a Living Planet Index (LPI) mérõszámok vezetésében. A számokat tudományos publikációk és online adatbázisok alapján alakítják több mint 1400 gerinces faj populációját figyelve, az LPI-értékek így a Föld biodiverzitásának állapotát mutatják. Túl meleg az Adria, veszélyben az állatok Az Adriai-tenger túlmelegedésére figyelmeztettek olasz és horvát kutatók.