Demjén Ferenc : Honfoglalás Dalszöveg, Videó - Zeneszöveg.Hu

Thursday, 13-Jun-24 02:15:32 UTC

Kell még egy szó, mielőtt mennél. Kell még egy ölelés, ami végig elkísér. Az úton majd néha, gondolj reám - ez a föld a tiéd, ha elmész visszavár! Nézz rám és lásd csillagokra lépsz, nézz rám tovatűnt a régi szenvedés, hol a fák az égig érnek ott megérint a fény. Tudod jól, hova mész - de végül hazatérsz! Ref. : Szállj, szállj sólyom szárnyán három hegyen túl; Szállj, szállj ott/én várok rád, ahol véget ér az út... Úgy kell, hogy te is értsd - nem éltél hiába. Az a hely, ahol élsz - világnak világa. Az égig érő fának ha nem nő újra ága, úgy élj, te legyél - virágnak virága! Demjén Ferenc – Gitárkotta, gitártab és gitár akkordok INGYEN!. Ref. :... Nézz rám, s ne ígérj; Nézz rám sose félj - ha nincs hely, ahol élj - indulj hazafelé!

  1. Demjén Ferenc – Gitárkotta, gitártab és gitár akkordok INGYEN!
  2. Szeretem Gyimest
  3. Demjén Ferenc - Kell még egy szó dalszöveg - HU

Demjén Ferenc – Gitárkotta, Gitártab És Gitár Akkordok Ingyen!

Jöjjön Demjén Ferenc – Kell még egy szó slágere. Zeneszerző: Koltay Gergely Szövegíró: Koltay Gergely Kell még egy szó, mielőtt mennél, Kell még egy ölelés, ami végig elkísér, Az úton majd néha, gondolj reám, Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár. Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz, Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés. Demjén Ferenc - Kell még egy szó dalszöveg - HU. Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény, Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz. Szállj, szállj, sólyom szárnyán, Három hegyen túl! Száll, szállj, ott várok rád, Ahol véget ér az út! Hirdetés

Szeretem Gyimest

Beszélgettünk, majd szokás szerint felírták a nevem a kis vonalas füzetbe, amelyben minden itt áthaladó neve fel van jegyezve, és ami egyben azt is jelenti, hogy 27 kilométer és újabb kalandok után az Óbükk lakatlan rengetegéből véglegesen visszaérkeztem a civilizációba. Szöveg és fotók: Konfár Tibor Ha szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! Forrás:

Demjén Ferenc - Kell Még Egy Szó Dalszöveg - Hu

- - /.. - - -... - Kire is nézzünk? Ilyenkor az egyik ötlet a többi szó alapján természetesen Isten lehetne. Azonban a "Nézz rám" hangzásilag a középtől kicsit felfelétől (é) lefelé mutat (á), majd -"s ne ígérj"- visszaemeli a "tekintetet" középre. A ritmussal együtt véve olyan, mintha lehajolnál összeszednél valamit, magadhoz, a "ha" törésénél látszik, hogy ez akadozik, majd az utolsó "Indulj hazafelé! " elindít egy sok-sok lépéses ("hazafe-") sokáig tartó útra ("-lé"), ahol először le az útra nézel "haza", majd egyre inkább fentebb, az érkezési célod felé ("-felé"). A szöveg elsőre kicsit zavaros a Honfoglalás koncepciójára alkalmazva (bár, maga a film még zavarosabb volt). A Honfoglalás logikailag egy A pontból B pontba való végleges (! ) átmenet/tranzíció. Itt azonban mit olvashatunk? Mintha a kiindulási pont "beszélne", hogy 'persze, menj csak, de ez nem lesz végleges': "Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár". Ha a dalban a szavaknak a hangulatteremtése nagyobb hangsúlyt kap, akkor nem is kell feltétlenül a szavak értelmét keresni.

Felkaptam a fejem, és az égre nézve hatalmas ragadozó madarat láttam felemelkedni az egyik évszázados tölgyfa legfelső ágairól. Talán kerecsensólyom? Még ha nem is az volt, jó volt azt hinni, hogy a turulmadár kíséri utam ebben a hatalmas erdőségben. 6 / 23 Elhaladtam Dávidtanya romos épületei mellett, majd a Vaskapu bércére kapaszkodtam fel, aztán az egykori Ózdi Kohászati Üzemek természetjáróinak régi kulcsosháza, a ma már erdészházként funkcionáló Vállóstanya érintésével hamarosan az Óbükk ötszázas csúcsokat felvonultató főgerincének lábainál álltam. Egy pillanatra meg is torpantam. Még élénken éltek emlékezetemben az eddigi óbükki csúcstámadásaim jellemformáló, ámde egyben önbizalom-rombolónak is mondható emlékei. Egyszer csúnyán elszámoltam a vizet, hőségriadóban, másodszor elvert az évtized jeges monszunja, harmadik alkalommal pedig a lábujjaim fagytak kopogósra a kemény mínuszokban. Vizem most van elég, az égbolt világoskék, a hőmérséklet plusz húsz fok, talán ezúttal nem lesz gond... A vízmosás szabdalta, meredek, olykor kissé benőtt ösvényen lassan, de biztosan kapaszkodok egyre feljebb és feljebb.