Szindbád nem mindig szerette az erős parfümöket. "
A kis cilinderkalapok sebesen szaladtak el a fák teteje felett, a nagy kerekek olyan gyorsan forogtak, mintha ma volna az utolsó napjuk, és a vashíd tiszteletteljesen, röviden zörrent meg, mintha egy nagyon tisztelt, ismert, nagyra becsült látogató lépne a tájra, akit már nem szükséges hosszasan bejelenteni. "I. e. " mondta a vashíd, és a Buffalo-mozdony átrepült a kis falun, hogy a következő percben már csak a hegyek közül hangozzék vissza lihegő futása. Nyurga távírópóznák ijedten, szinte csodálkozva bámultak a kocsisor után, ahol finom nők és urak álltak az ablakokban, az étkezőkocsi csillogó üvegtáblái mögött fehér abroszok és borospalackok villantak meg, a szakács fehér sapkában néz ki a tájra, és a mozdony hídján komolyan és megfontoltan áll a kormos fűtő. A hosszú kocsik sietve futnak céljaik felé, és egy úr a kezét fogja egy úrnőnek az utolsó kocsi folyosóján. Pályázatok mentén | Krúdy Gyula Városi Könyvtár. (Szindbád természetesen nászutas szeretett volna lenni, aki zöld pamlagon most néz először komolyan egy fiatal leány szemébe, de az ajtón diszkréten kopog a fehér kabátos pincér: az ebéd tálalva van... ) Majd köhögve és már messziről zörögve bukkan fel a kanyarulatnál a személyvonat vastag kéménye, és sűrűn ontja fekete füstjét a tájra.
"A metonimikus elbeszélés az epikában olyan oksági meghatározottságú történetmondó formaelvet jelöl, amelyik a fikció világát valószerűnek láttatja, a valósághoz hasonló módon (mimetikusan, vagyis ábrázoló, utánzó jelleggel) beszéli el. " (Bakos András tankönyvélménye) Az irodalom az üzleti gazdaságtanhoz képest nagyon nehéz – mondta 17 éves, szakközépiskolás fiam. Persze, a tinédzserek túloznak, hogy odafigyeljünk rájuk. Kifaggattam, kiről tanulnak éppen, elkértem az irodalomkönyvét. Nem szívesen adta, mert érezte, hogy segíteni akarok. Krúdy gyula duna mentén md. Bántotta a büszkeségét, hogy ő most valamiben a tanácsomra szorul, miközben nemrég kiselőadást tartott órán a közpénzek felhasználásáról. Tényleg segíteni akartam, vagy legalább mondani valamit, aminek hatására átgondolja a véleményét. Aztán ahogy haladtam a könyvben, éreztem, mennyire hiú ábránd ez. Hiszen én tét nélkül, szórakozásból olvasom azt, ami neki vastag betűs tanulnivaló. Az a baj velem, hogy számomra az olvasás túl régóta csak szórakozás. Nekem az irodalom a szövegek összessége mellett az elidőzés lehetősége és szabadsága is, nem azért olvasok, hogy megfejtsem egy történet jelentését, hanem hogy megérintsen az írás, a hang.