fordítások Adam František Kollár hozzáad Kollár Ádám Ferenc Származtatás mérkőzés szavak Nem található példa, vegye fel egyet. Kísérletezhet enyhébb kereséssel néhány eredmény elérése érdekében. A legnépszerűbb lekérdezések listája: 1K, ~2K, ~3K, ~4K, ~5K, ~5-10K, ~10-20K, ~20-50K, ~50-100K, ~100k-200K, ~200-500K, ~1M
VI. … carmen. 1782. Historiae iurisque publici regni Ungariae amoenitates. Vindobonae, 1783. Online (Ism. M. Könyvház IV. 423. l. Ez ellen írta Baerenkopf, De dominio nobilium Hungariae … Posonii et Comaromii, 1790. c. munkáját. Online) Ad Petri Lambecii commentariorum de augusta bibliotheca caes. Vindobonensi libros VIII supplementum liber primus posthumus. Edidit Michael Denis. 1790. Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái VI. (Kende–Kozocsa). Budapest: Hornyánszky. 1899. Kollár Ádám Ferenc levelezése. A leveleket sajtó alá rend., a bevezetőt írta és a jegyzeteket kész. Soós István. Budapest, 2000. (Magyarországi tudósok levelezése IV. ) Irodalomértelmezések a felvilágosodástól napjainkig, Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 18014167 OSZK: 000000014840 NEKTÁR: 355113 LCCN: n84154822 ISNI: 0000 0001 1873 5601 GND: 118564846 NKCS: mzk2002142121 BNE: XX1672282 Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Ő alapította Bécsben 1771 -ben az első, önálló formában megjelenő, német nyelvű folyóiratunkat, az Allergnädigst privilegierte Anzeigen t. [7] A magyarországi tudományosság megszervezésének első szószólója volt. Miután megismerkedett Bél Mátyás nagyszabású munkásságának befejezetlen hagyatékával, felvetette egy honismertető társaság gondolatát, hogy a sokrétű tudományos feladatot egyesült erővel lehessen megoldani. 1762 -ben elkészítette a "Societas Literaria" tervezetét, mely szerint a tudós tagok nem egy központi intézményben, hanem postai úton álltak volna kapcsolatban, s ily módon küldték volna meg egymásnak kutatásaik eredményeit. [8] Noha az indexre tett De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungariae című könyv kapcsán a királynő formailag meghátrált és óvakodott Kollárt a politikai nyilvánosság elé engedni, továbbra is felhasználta őt tanácsadói szerepében. 1775 -ben a királynő érdemei elismeréséül 4000 forint évi fizetést, valamint adományul Keresztény községet adta neki.
Különösen kitűnt a történelem, valamint a héber és a török nyelvek ismeretében. 1748 és 1751 között az egyetemen görög előadásokat tartott az orvosnövendékeknek. 1773. október 6-án a könyvtár ideiglenes, 1773. január 7-én végleges igazgatójának nevezték ki, ezzel együtt az udvari tanácsosi címet is elnyerte. Szlováknak vallotta magát, a felvilágosult abszolutizmus híveként a magyar rendi nacionalizmussal szemben az összbirodalmi állampatriotizmus eszméit, az államhatalomnak az egyházat is magában foglaló felsőbbségét hirdette. 1764-ben e szellemben, udvari támogatással megjelent könyvében (De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis) éles támadást intézett a nemesi kiváltságok ellen. A felháborodott rendek és a klérus a pozsonyi országgyűlésen a mű elégetését, szerzőjének pedig száműzetését követelve elérték, hogy az udvar 1764. augusztus 1-jén Magyarországon valóban királyi rendelet tilalom alá vetette, és a Szentszék is a tiltott könyvek lajstromába iktatta.
Ő alapította Bécsben, 1771-ben az első, önálló formában megjelenő, német nyelvű folyóiratunkat, az Allergnädigst privilegierte Anzeigent. A magyarországi tudományosság megszervezésének első szószólója volt. Miután megismerkedett Bél Mátyás nagyszabású munkásságának befejezetlen hagyatékával, felvetette egy honismertető társaság gondolatát, hogy a sokrétű tudományos feladatot egyesült erővel lehessen megoldani. 1762-ben elkészítette a "Societas Literaria" tervezetét, mely szerint a tudós tagok nem egy központi intézményben, hanem postai úton álltak volna kapcsolatban, s ily módon küldték volna meg egymásnak kutatásaik eredményeit. Noha indexre tett De originibus et usu kapcsán a királyő formailag meghátrált, és óvakodott Kollárt a politikai nyilvánosság elé engedni, továbbra is felhasználta őt tanácsadói szerepében. 1775-ben a királynő érdemei elismeréséül 4000 forint évi fizetést, valamint adományul Keresztény községet adta neki. 1777. május 2-án nemesi címerét kibővítették, s felvette a "keresztényi" előnevet.
1748 és 1751 között az egyetemen görög előadásokat tartott az orvosnövendékeknek. 1773. október 6-án a könyvtár ideiglenes, 1773. január 7-én végleges igazgatójának nevezték ki, ezzel együtt az udvari tanácsosi címet is elnyerte. A " De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Hungariae " címlapja Tótnak vallotta magát, a felvilágosult abszolutizmus híveként a magyar rendi nacionalizmussal szemben az összbirodalmi állampatriotizmus eszméit, az államhatalomnak az egyházat is magában foglaló felsőbbségét hirdette. [5] 1764-ben e szellemben, udvari támogatással megjelent könyvében (De originibus et usu perpetuo potestatis legislatoriae circa sacra apostolicorum regum Ungariae libellus singularis magyarul "Magyarország apostoli királyainak a vallási dolgok körüli törvényhozó hatalmának eredetéről és örökös gyakorlatáról") éles támadást intézett a nemesi kiváltságok ellen. Az 1764–65-ös pozsonyi országgyűlésre időzített és a magyarországi főpapság és nemesség kiváltságait megkérdőjelező műve miatt a felháborodott rendek és a klérus a mű elégetését, szerzőjének pedig száműzetését követelve elérték, hogy az udvar 1764. augusztus 1-jén Magyarországon királyi rendelet tilalom alá vetette, és az Apostoli Szentszék is a tiltott könyvek lajstromába iktatta.