Vörsmarty és Arany Vörösmarty Mihály Előszó és Arany János Letészem a lantot című művének összehasonlító elemzése Vörösmarty Mihály (1800-1855) és Arany János (1817-1882) kortársak voltak. Mindketten a Magyarország történelmét és sorsát oly nagyon meghatározó XIX. - században éltek. Az 1825-től 1848-is számított reformkor felrázta a magyarságot, és a nemzeti összetartás oldalára állította a lakosságot. Az 1848-49-es szabadságharcban a hazafiak kart karba öltve harcoltak a magyar szabadságért, amit végül nem sikerült elérniük. Az ezután következő megtorlás évei soha nem gyógyuló sebeket ejtettek az országon. Végül 1867-ben megszületett a kiegyezés, és Ausztria és Magyarország között dualizmus jött létre. A szabadságharc leverése az egész magyarságot lesújtotta. A fegyverletétel hatására született az Előszó és a Letészem a lantot című mű is. Vörösmarty Mihály: ELŐSZÓ | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Mindkét vers elégia. Ez a műfaj a melankolikus hangnem, a lemondás, az értékveszteség kifejezője. Vörösmarty Mihály az Előszóban egy hatalmassá növesztett évet ír le, amely valójában az 1848-49-es évek eseményeit, hangulatát mutatja be.
Ezek a sorok a szabadságharc véres ütközeteit, és a vereséget örökítik meg. A versszak hátralévő része a magyarok leverése utáni időszakot festi meg.,, Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült" A csend és a halál szavak a mozdulatlanságot, dermedtséget fejezik ki. Eltűnt a tavaszt jellemző mozgalmasság, frissesség, meghalt a remény. A következő sorokban a földet Istenhez hasonlítja, aki az embert megteremtvén elborzadt műve fölött és bánatában megőszült (,, Egyszerre őszült az meg, mint az isten"). A föld (itt Magyarország metonímiája) kiábrándult. Az utolsó versszakban visszatér a tavasz motívuma. A természet ismét feléled, virágok bársonyába öltözik. A sebeket ugyan nem gyógyulnak be, de vendég hajat vesz és illattal elkendőzött arcain jókedvet és ifjúságot hazudik. De az emberek számára nem jön tavasz, a lelkükben már tél marad talán örökre. Vörösmarty Mihály: Előszó (elemzés) - verselemzes.hu. Míg Vörösmarty az egész magyarság tragédiáját írja, addig Arany az egyén érzéseire koncentrál. A nemzeti katasztrófa, Petőfinek (közeli barátjának) elvesztése, jövőjének bizonytalansága a reménytelen kétségbeesésbe sodorja a költőt.
Az Előszó az egyetlen vers, amelyet Vörösmarty 1850-51 telén alkotott. A költőnek, aki súlyos lelki válsággal küzdött Baracskán próbált gazdálkodni a szabadságharc bukása után. A Pesttől való távollét elszigetelődéshez vezetett: Vörösmarty kiesett az irodalmi köztudatból, s ez a mellőzöttség is keserűséget okozott neki. De anyagi okokból nem hagyhatta abba a munkát, hiszen állandó pénzhiánnyal küzdött. Vörösmarty Mihály, Szózat, Előszó című műveinek elemzése | doksi.net. Új verseket írni azonban nem volt ereje, így az eddig megírt munkáiból szeretett volna pénzt látni. Az Előszó megírása tehát egy korábbi mű kiadásához kapcsolódik, ezt a címe is jelzi. Az elemzés vázlata: Címértelmezés Látomásosság és profetikus versbeszéd A vers külső formája, szerkezete Az Előszó értelmezése A cím lehet metaforikus értelmű (a versbeli beszédmód emelkedettségét előlegezi meg), de sokkal valószínűbb, hogy szó szerint kell érteni: úgy, mint valaminek az előszava. Azaz a vers egy korábbi alkotás elé szánt lírai bevezetés nek készült. Hogy melyik ez a korábbi alkotás, arról megoszlanak a vélemények.
A cím jelentésének metaforikus árnyalatát így írhatjuk körül: a beszélő arra utal, hogy a későbbi események átminősítették a korábban történteket. (A Három regét Vörösmarty Battyhány Emmának ajánlotta. ) A Három rege szerzője még a beteljesedését várta annak, amiről az Előszó költője már tudja, hogy meghiúsult, s talán véglegesen. Az "előszó" elveszítette eredeti jelentését, mint a költemény végén szereplő tavasz, ami magának a szövegnek az átminősítése. A költő kétféle mondatszerkesztést alkalmazott: a bővítéses kidolgozottságot és a sűrítést. Az Előszóban az utóbbi elsődleges, de gyakori a nyelvi elemeknek elhagyása vagy igéknek meg nem ismétlése. A sűrítés mellett a képszerűség az Előszó nyelvét meghatározó minőség. Az utolsó két sort leszámítva időbeliség leírása a vers rendező elve, a leírásba négy megszemélyesítettről – a békéről, a vészről, a nyomorról és a földről – szóló elbeszélés iktatódik. Az utolsó előtti sor új rendező elvre vált át: a szöveg állító kérdéssel végződik. Az Előszó gondolati mélysége a metaforák burkolt jelentéséből származik.
Képszerűség, allegorikusság Már első olvasásra szembetűnő, hogy van a versnek valami allegorikus-szimbolikus jellege. A Vörösmartyról monográfiát író Tóth Dezső szerint ez nem a cenzúra következménye. Vörösmarty olyankor is közvetett kifejezésmódot használ, amikor nem akadályozzák külső okok, hogy nevén nevezze a dolgokat. Ráadásul olyan óriási spontaneitással öltözteti képekbe a történelmet, a nemzetsorsot, hogy ez csakis a kétségbeesett, tragikusan döbbent lelkiállapot következménye lehet. Más elemzők szerint az Előszó nak egyetemes jellege is van, Tóth Dezső ezzel ellentétben úgy gondolja, a vers nem az emberiség egészére vonatkozik, hanem kizárólag a magyar történelem egy tragikus eseményének még eléggé friss élménye jelenik meg benne. Nincsenek nagy távlatok, szűkebb a látóhatár, emiatt azonban sokkal személyesebb, közvetlenebb is az Előszó, mint Az emberek vagy a Gondolatok a könyvtárban. Emellett van a versnek valami jelenségleíró funkciója: mint amikor valaki nem ért valamit, ezért újra elmondja a rettenetes élményét, hátha akkor fel tudja fogni, ami történt.
A Három rege nem dráma, miért íródott akkor a bevezetője drámai jambusban? Másrészt érdekes módon motivikus kapcsolatok fedezhetők fel az Előszó és a költő későbbi művei között, ilyen kapcsolat van pl. A vén cigánnyal és Shakespeare Lear király ával, melynek fordítását Vörösmarty 1854-ben fejezte be. Ez arra utal, hogy az Előszó később keletkezett, mint eddig gondolták, akkortájt keletkezhetett, amikor ezek. Ha ez igaz, akkor valószínű, hogy Vörösmarty az Előszó t az 1855-ben bemutatott Az áldozat című drámájához írta prológusként. Akármelyik mű elé is készült, az Előszó végül kéziratban maradt, és csak jóval a költő halála után, 1865-ben jelent meg. A vers: Előszó Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent.