2019-ben mutatták be Roman Polanski új történelmi filmdrámáját, a Tiszt és kém – a Dreyfus-ügy című filmet, amely a Velencei Filmfesztivál ezüst oroszlán díját is elnyerte, de a járványhelyzet miatt csak idén szeptemberben került forgalmazásra a magyar mozikban. A film hazai premierje óta óriási népszerűségnek örvend, közéleti és kulturális, de még vallási hírlapok is dicsérik a filmet. Polanski új alkotása valóban kiváló: érdekes témát dolgoz fel, egy nagyon izgalmas történelmi korszakban, a rendező jól kezeli a történet feszültségeit, jól ábrázolja a nyomozás menetét. Felmerülhet a kérdés, vajon mitől lett ennyire sikeres a Dreyfus-ügyről szóló új Polanski film, és mi készteti a filmkritikusokat arra, hogy a "fekete bárány" rendező (aki – miután botrányai miatt kitiltották Hollywoodból – kénytelen Franciaországban filmezni) ezen alkotását egyöntetűen szuperlatívuszokkal illessék? Kiről szól valójában a Dreyfus-ügy? Milyen indíttatásból választotta Polanski ezt a témát? A film plakátja (Forrás:) 1895 februárjában hatalmas tömeg gyűlt össze a párizsi Katonai Hadbíróság épülete előtt, ahol az elítélt elzászi zsidó katonatisztet, Alfred Dreyfust hazaárulás vádja miatt lefokozták és büntetésképpen az Ördög-szigetre (Francia Guyana) deportálták.
Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy Dráma, thriller, történelmi J'accuse 2020 A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában. Az alkotás a tavalyi velencei filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, itt Ezüst Oroszlánt és FIPRESCI-díjat nyert, idén pedig Párizsban három César-díjjal ismerték el. A film még nem található meg a műsoron.
A rendező a hadsereg irányítóinak korlátoltságát sem hangsúlyozza túl: nem rosszindulatú intrikusok ők, nem véres szájú gyűlölködők, hanem egyszerű, középszerű hivatalnokok, akik elfogadják a korabeli előítéleteket, és ezeknek megfelelően cselekednek. Picquart nem gáncs nélküli lovag, nem az üldözöttek védelmezője, "mindössze" egy becsületes katonatiszt, aki a kötelességét végzi. Igazi történelmi filmet látunk, aprólékosan korhű díszletekkel, jelmezekkel, berendezési tárgyakkal, a színészek pedig rendkívül meggyőzően alakítják a korabeli dokumentumokból fennmaradt, hiteles kijelentéseket hangoztató, történelmi alakok szerepét. Polanski semmivel sem "dúsította fel" a cselekményt, nem talált ki mellékszálakat, újabb epizódokat, fordulatokat, hanem teljesen hű maradt a történelmi valósághoz. A film mégsem vált száraz vagy unalmas beszámolóvá. Sor kerül benne párbajra, üldözésre, gyilkossági kísérletre, tiltott szerelmi viszonyra és a katonai fegyelem által alig leplezett, rendkívül feszült konfliktusokra.
Értékelés: 8/10
De tisztességes ember volt, és amikor felismerte, hogy a kapitány deportálása után újabb levelek kerültek elő, amelyek a kémtevékenység folytatódását bizonyítják, a levelek kézírása pedig azonos azzal, amelynek alapján kimondták az ítéletet, közölte feletteseivel: " Dreyfus ártatlan. " Ezzel megtorlások sorozatát indította el önmaga ellen. Előbb a határra küldték, az ottani hírszerzés ellenőrzésére, majd áthelyezték az észak-afrikai helyőrségekhez. Itt ébredt rá, hogy nem viheti magával a sírba a titkot. Egy gyermekkori barátjánál, Louis Leblois ügyvédnél letétbe helyezte vallomását. Ezután le is tartóztatták, de a perújrafelvételt követelő mozgalmat már nem lehetett leállítani. A történelmi pontosságú remekmű Polanski filmje azért kiváló, mert végtelenül tárgyilagos. Egyáltalán nem teszi rokonszenvessé az áldozatot, a merev, barátságtalan Dreyfust, akiről többen is megállapították, hogyha a hadsereg más ártatlanra sújtott volna le, Dreyfus aligha kelt volna a védelmére. Nem azért kellett rehabilitálni, mert jó vagy rokonszenves ember lett volna – hanem azért, mert ártatlan volt.
Szereplők: Jean Dujardin, Louis Garrel, Emmanuelle Seigner, Mathieu Amalric, Denis Podalydès Roman Polanski új filmje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, itt Ezüst Oroszlánt és FIPRESCI-díjat nyert. A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában.