Kovács Imre: A néma forradalom (Cserépfalvi) - Szerkesztő Kiadó: Cserépfalvi Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 262 oldal Sorozatcím: Szolgálat és Írás Munkatársaságának Könyvei Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 21 cm x 14 cm ISBN: Megjegyzés: Nyomtatta Pápai Ernő műintézete, Budapest. Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Részlet a kötetből: A néma forradalom (Sövényháza, 1937 február 4. ) Nehéz, piszkos téli reggel. A Tisza sárga-szennyesen hömpölyög előttem.
A néma forradalom a példa rá, hogy a jó történetek itt járnak köztünk, és még akkor is megéri elmesélni őket, ha az messze van a hibátlantól. A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer), 2018, 111 perc. Értékelés: 6/10
A berlini fal ekkor még nem épült meg, de valami már készült A kommunista blokk országai közül először Kelet-Németországban tört ki zendülés a rendszer ellen: a berlini felkelés az építőmunkások sztrájkjával kezdődött és átterjedt az országra. A dátum 1953. A forrongásoknak a szovjet hatalom által bevezetett szükségállapot vetett véget, letartóztatások követték, több százra rúgott a halálos áldozatok száma. De mindössze két napig tartott a felkelés – viszont a három évvel későbbi budapesti események nyilván már ismerősnek hatottak a továbbra is forrongó, elégedetlen emberek között. És – ahogy az talán természetes is – elsősorban a fiatalság volt fogékony a jelekre: azok a fiatalok, akiket még nem tudott meghajlítani a rendszer, mert ekkor szembesültek először a lázadás lehetséges formáival. A néma forradalom erről szól. A fiatalságról És hogy minden nagy társadalmi változás tőlük indul: a gyerekektől, akik már (vagy még) nem a szülők szemével nézik, és nem az ő agyukkal gondolják végig a világ dolgait.
Jelenetek a filmből Lars Kraume filmje fiatalokról mesél, és nem titkolt szándéka, hogy elsősorban a hőseivel egyidős közönséget szólítsa meg. Nemcsak annak érdekében teszi ezt, hogy megmutasson nekik egy korábban szinte ismeretlen történelmi epizódot, hanem a könnyebb azonosulás érdekében alkotását a mai korra reflektáló áthallásokkal is tarkítja: az osztály tagjai rendre élesen ellentmondó hírekkel szembesülnek a forradalomról (az egyik oldalon Puskás halálát híresztelik, a másik szerint életben van, az egyik közvetítés szabadságharcosoknak tartja, a másik fasisztának bélyegzi a mártírokat), melyek igencsak elbizonytalanítják őket azok hitelességét illetően. Mindez ma, az internet világában, amikor több kimutatás szerint a tizenévesek a legnagyobb hírfogyasztók, különösképp időszerű. Kraume ugyanakkor nemcsak aktualizál, hanem voltaképpen tanít is, mindezt bosszantó manírok és hatásvadász elemek minimális alkalmazásával. Világosan bemutatja, mit tesz egy diktatórikus rendszer olyan állampolgárokkal, akik szabadon mernek gondolkodni és cselekedni.
Eladdigi tájékozatlanságukban ott tudják meg, mi zajlik a béketábor magyar sarkában, és hogy a világhírű labdarúgó, Puskás Ferenc az egyik áldozat. A diákok a történelmi dráma részeseiként térnek haza, a maguk kommunista, kelet-német országába. Ami elárasztja őket, az a tudat, hogy valamit tenniük kell. Néma csöndben állva két percig az osztályban, fejezik ki együttérzésüket főhajtással a levert magyar forradalom iránt. Puskás Öcsi halála egyébként akkor valóban bejárta a forradalom hírével együtt a világát. Tévhír, Puskás megúszta akkor, mert nem ment haza. A többi áll. És a némán álló diákok ellen megindul a kommunista hajsza. Maga a miniszter intézkedik a valóban rendszerellenes diákok dolgában. Vallatások, fenyegetések, a sokoldali együttérzés mellett a megfélemlítések, a teljes osztály kicsapása érettségi előtt. Nagyon is jól ismerjük az állapotot mi, erdélyi magyarok, melyben minden alulról jövő mozgalom legfelső megtorlással találkozik, bosszúval, kötéllel, rácsajtós és ablaktalan cellákkal.
A helyszín ezúttal Kelet-Berlin, 1956 októberében. Két érettségi előtt álló gimnazista fiú, Theo ( Leonard Scheicher) és Kurt ( Tom Gramenz) különösebb nehézségek nélkül átmegy Nyugat-Berlinbe, hogy ha rövid időre is, de beszippantsa a szabadság friss levegőjét. Belógnak egy moziba, ahol a film előtti híradóból értesülnek a magyar forradalom kitöréséről. Noha hazaérve a helyi adók egészen mást hangoztatnak (ellenforradalom zajlik), a vásznon látottak nem hagyják nyugodni a fiúkat és idővel illegális rádióközvetítésekből, osztálytársaikkal közösen a felkelés további fejleményeiről is értesülnek, így a szovjet beavatkozásról és – tévesen – Puskás Ferenc haláláról. A meghökkent diákok Kurt ötletén felbuzdulva szavazással úgy döntenek, hogy egyik órájukon két perces néma csenddel adóznak a forradalom áldozatainak. Tettük értelemszerűen mélységesen felháborítja a komplett tanári kart, és ugyan az igazgató megpróbálja valamelyest eltussolni az ügyet, a diákok csendes lázadásának híre végül a legfelsőbb körökig is eljut.
Ráadásul az izgalmas történelmi tablónak induló filmben a második felére átveszi a hatalmat a zokogásba/ordítozásba torkolló dráma, ami egy kicsit tovább tompítja a sztori élét. Elhangzanak benne teljesen koridegen mondatok (pl. "De hát a homoszexuálisokkal borzalmasan bánnak a börtönben! "), és sokadszorra bizonyosodik be, hogy két óráig csak kivételes esetben szabad igényelni a nézők figyelmét, ez pedig nem az. Pedig a történet tényleg megfilmesítés után kiált, és a fő célkitűzését még a fenti hibák ellenére is végrehajtja azzal, hogy ábrázolni tudja az elnyomó államot, amely minden alulról szerveződő mozgalomra – legyen az mégoly jelentéktelen is – ellenségként tekint, az abszurditás határáig elmerészkedve. Lehet, ha nem Európa keleti felén nőttem volna fel, Fritz Lange művelődési miniszter személyes megjelenésekor azt mondanám, hogy azért ne túlozzunk már, így azonban pont ezt simán elhiszem, hogy még ő is belefolyt a sztoriba. A közeget egyébként is sikerrel ábrázolja a film, és Kraume külön hangsúlyt fektetett arra, hogy a felnőtt szereplőket lehetőleg a volt NDK-ból érkező színészek alakítsák: így a Theo apját játszó Ronald Zehrfeld, az igazgatót alakító Florian Lukas ( Good Bye, Lenin!