A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Samuel Taylor Coleridge (1772. október St – 1834. július 25. Highgate, London) angol költő, kritikus, és filozófus. Idézetek verseiből [ szerkesztés] Ének a vén tengerészről (részletek) És balfelől feljött a Nap: tengerből jött fel ő; lángolva futott s jobbról lebukott: tengerben tünt el ő.... Zajlott a vad ár, zengett a határ, vérrel lobogott az ég; állat, növény: nincs semmi lény, - mindent betakart a jég.... Majd mint ha az égből hull alá a pacsirta éneke, majd mintha minden kis madár dalolna: visszhangzott az ár, a zengő, szent zene. Majd mint zenekar, - utána mint magányos fuvola, mint angyali kardal... S néma lett ég s tenger távola. Kis tüzek mindenütt online. ( Szabó Lőrinc) Christabel Fagyos, de nem sötét az éj. Vékony, szürke felleg az égen, fedi, de nem rejti eglszen, mögötte bújdosl a telihold, tányérja töppedt, fénye holt.... Aludt a szelindek ólja előtt, hideg holdfény takarta őt. Nem ébredt fel az öreg eb, mégis mordult egy mérgeset!... Az ősz barát elmondta aztán, hogy haldokolva mit parancsolt: húzzák meg esküvőmnek napján tucatszor a kastély-harangot.... Mint két szikla, különszakítván: köztük vad tenger hánytorog, de sem hő, sem fagy, sem a villám le nem töröl minden nyomot, amit a régmúlt otthagyott.
Bilincset nyert, ki láncát zúzta szét, s rákarcolták a Szabadság nevét! ( Kiskun Farkas László) Szerelem (részlet) Minden gondolat, vágy s gyönyör s ami e porhüvelyben ég, szolgaként mind csak szítja a Szerelem szent tüzét. William Wordsworthnek Bölcsesség társa! Jóság mestere! Szívembe zártam azt az éneket; több mint hatalmas dal. A nyúgalomhoz (Kis János) – Wikiforrás. próféciás, s ta (fennkölt tárgyához méltó dalos) elsőként mondod benne el, milyen lelkünk alapja s építménye; mersz beszélni mindarról, mit értelem fölér s arról, mi oly titokzatos, friss lélegzetként, mint az éledő tavasznak lelke, el nem mondható érzéseket kelt. Felhasznált forrás [ szerkesztés] Wordsworth és Coleridge versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó 1982. Külső hivatkozások [ szerkesztés]
Eltelt 15 év, mióta elballagtam nyolcadikból, egyik ismerőröm fia meg ugyanoda jár, ahova annak idején én, és a menza azóta is ugyanolyan szar. Hányás izű megyy főzelék, Paprikás zsíros tészta amit milánóinak kiáltanak ki, mosólé leves, stb. Az a poén hogy nem csak az én volt sulimban ilyen, fucking mindenütt, ahogy hallom. Kis tüzek mindenütt moly. Ehetetlen trutymó minden. A faluban az ált suliban szintén, de még a felnőtteknek gyártott moslék is fos, ezeket kóstoltam is. Mi az oka ennek? Ekkora kibaszott nagy a szegénység, hogy ha ehető kaját főznének, nem tudnák megfizetni az emberek? Vagy ez is a jóvanazúgy magyar mentalitásból származik?
Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed. ( 1810) A Pesti Magyar Társasághoz [ szerkesztés] Az ész az isten, mely minket vezet, Az ő szavára minden meghajul, Hegyek lehullnak s olvadnak vizekké, S örök helyéből a tenger kikél; Ez alkot minden szépet és dicsőt, Az egyes embert, mint a milliókat, Ez áldja s égi boldogságra inti. ( 1815) A megelégedés [ szerkesztés] Nem kér kínai pamlagot, Sem márványpalotát a Megelégedés, Többszer múlatoz a szegény Földmíves küszöbén s durva darócain, Mint a dáma kigyöngyözött Keblén s ambroziás mellpatyolatjain. Csendes szalmafödél alatt A víg pásztori kor gyermeki közt lakik; A természet ölébe dől, Annak nyújtja kezét s mennyei csókjait. A napimádó éneke – Wikiforrás. Gróf Mailáth Jánoshoz [ szerkesztés] Mailáth! poétád éneke leng feléd, Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait A Kárpátok közt zúgva szórja, Tört jeget és köveket sodorván; Csak mint az alkony enyhületén kalász- Párnáján pihenő lyányka szelíd dala Üdvezli a várt est nyugalmát S a hegyek ormai közt mosolygó Holdat, midőn már csend fedi a mezőt, S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.
« Mesél neki rémeket, dalol neki éneket: »Ági jószág, pici lélek milyen jó neked az élet: hogyha jön a csunya szél, pici rajkó picit fél ad tüzet a száraz ág: kivárod a tavaszát. Hogyha ég a nap sugára a gazdának nagy a kára; neked semmi, kis bolond: mindenütt csak hűs a lomb: Cse'bogár, a gazdának csupa kár. « »Mezők jönnek, erdőségek, teneked mind jó vidék: Erdőn hogyha zsidót látsz, meg se nézed, neki látsz. Cigánydal – Wikiforrás. Mezőn hogyha lányra lelsz, meg se kérded, úgy ölelsz. Nem hiába ágrul lettél úgy szakadsz le majd anyádrul se országod, se tanyád. «
Celeste Ng Celeste Ng Pittsburghben született, majd tízéves korában a családdal Shaker Heightsba költözött. Jelenleg Massachusettsben él a férjével és a kisfiával. Esszéi és novellái a legrangosabb amerikai folyóiratokban jelentek meg. 2014-ben kiadott első, Amit sohase mondtam el című regénye rögtön megjárta a sikerlistákat, az év könyve lett az Amazonon, a New York Times az év legfontosabb kötetei közt tartotta számon, és azóta több mint húsz nyelvre lefordították.
Most, mikor beköszönt e halk halódás és a szálas eső sűrűn lelógó drótja zár köribéd finom kalitkát: nincs többé levegős, kitárt szabadság. Pillanatnyi csapongás nem vidámít gyors tettekre s a könnyedén kilendült villámmozdulatot ma - földre ejted. Már nem pár rövid ugrás kedvesed kis háza, már a hegyél sem oly közelben ível, mint azelőtt. A nyűg, a lassú terhes ólomidő lehullt, kiterpedt s mint a rossz gumi, nyúlt ki mindenütt a távolság. Jön a sál, köpeny s az únott készülés. Kerekeskútad az udvar végén gúnyosan és öreg mosollyal gunnyaszt: messze vagy immár onnan is, jaj, messze, mint az öröm napos vizétől, messze, mint az igazság kútfejétől. Esténkint gomolyos, városnyi felhők tömbjén kell komoran s fázón keresztül fulladnod, mielőtt a csillagok zord, nyirkos tüzeihez fölér a lelked.